Van egy öreg festőművész barátom, künn lakik egyedül egy hegytetőn, maga-eszkábált házikójában. Fő tápláléka: kenyér, víz és a Biblia. Sose fest többet, mint amennyire feltétlenül szüksége van. De mindig ragyog, mindig mosolyog, sugárzik az arca – foltos ruhája fölött.
Egyszer megkérdeztem, mit csinál egész nap a hegytetőn?
– Örülök, egész nap örülök! – mondta mosolyogva.
– De minek örül? – kérdeztem.
Felhúzta a vállát és tovább mosolygott: – Csak örülök! – mondotta végül is. Ez a megmagyarázhatatlan „csakúgy-öröm”. Fogyhatatlan, mert a Szentlélekből fakad. Hát igen – mondod rezignáltan – ez kellene nekem is, ez a kiapadhatatlan, ez a feltétlen, ez a megmagyarázhatatlan Nagy Öröm! Valóban hiánycikk ez; de hogyan jutok hozzá? Azzal még nem sokat érek, ha tudom azt, hogy kis örömeimet nem tudom összerakni. Azzal sem, hogy megértettem, mi a különbség az én kis örömeim és a Nagy Öröm között. Inkább ide vele! Ide azzal a Nagy Örömmel!
Engedd meg, hogy lediktáljak neked egy „hívószámot”: ezen lehet kérni a Nagy Örömöt! Jézus mondotta, tehát megbízható, pontos szám. Keresd csak ki ezt a számot a Te könyvedben is; Lk 11,13: „Ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik Tőle kérik…” Ha eddig kerested az örömöt: ezentúl kérjed! Mégpedig a Szentlelket kell kérni! A Szentlélek és a Nagy Öröm ugyanis össze vannak kapcsolva.
– Ilyen egyszerű volna, csak kérni kell?
Éppen ez a nehéz benne. Mert pontosan ez az, amit mi nem szeretünk: kérni! Úgy egészen üres kézzel, minden „viszonzási lehetőség” nélkül. Ehhez büszkék és önérzetesek vagyunk.
És esetleg várni is kell! Ettől nehéz ez. Mert nekünk minden azonnal kell. Ha nem kapjuk, keresünk addig kis örömöket… És meg is kell köszönni! Úgy nagyon alulról. Térden.
Csak kérni, csak várni, csak megköszönni! Lásd, éppen ez a nehéz benne. Mi inkább megkeressük és megfizetjük az örömeinket. Mert ez így – hogy is mondjuk? – emberhez méltóbb! Vagy „emberi méltóságunk így engedi.” Márpedig a Nagy Örömhöz csak a Szentlelken keresztül és ingyen lehet jutni! Mindenünnen hiánycikk az egész életet átsugárzó Öröm! És íme: mi kérhetjük. Meg is kaphatjuk. Kérjed! Várjad! És köszönd meg, már ma! Kezdd el az Örömöt gyakorolni! Ezt a belülről fakadó, Szentlélektől sarjadó, elvehetetlen, kiszakíthatatlan, ezt a halálban is elpusztíthatatlan Nagy Örömöt! Örvendezzünk belülről és felülről fakadó örömmel!
Forrás: Gyökössy Endre - Élet-kérdések –Lélek-válaszok
Fotó: pexels
