Az imádkozó emberek egyik nagy csoportját így nevezhetjük: a palackpostások. Imádságuk mindössze afféle palackposta. Elmondják imádságukat, aztán a végtelenség végtelen hullámaiba vetik: vagy kihalássza Isten, vagy nem. Nem is nagyon várnak rá választ. Közülük sokan tudják is, hogy imádságuk monológ, magánbeszéd, űrbe dobott palackposta, amire talán érkezik válasz, talán nem - de azért imádkoznak.
Gondolkoztam, miért is imádkoznak. Mert megszokták. Imádkoznak, mert édesanyjuk - nagyon helyesen - így nevelte őket. Imádkoznak, mert... enélkül nem tudnak elaludni. A legelső tanács a számukra: Ne hagyják abba! Akkor se, ha nem érkezik válasz! Mert a monológból mégiscsak lehet dialóg, párbeszéd.
Van egy másféle monologizálás is. Sok értelmes, művelt emberrel beszéltem, akik azt mondták: - Tudom, hogy imádságom monológ; választ sose kaptam, már nem is várok. Mégis imádkozom, mert rájöttem, hogy még ez a "puszta" imádság is nagyon jó dolog. Mert ezek az én csendes perceim, amikor magamba húzódok, számadást vetek magammal, végiggondolok sok mindent. Ezek a percek, negyedórák, amikor így magamban mondom imádságomat - mégis jók, hasznosak. Tehát tovább imádkozom. Kissé szorongva mondom: félek, hogy száz imádkozó közül nyolcvan monológot folytat. Pedig nem Istent kell felvilágosítanunk afelől, hogy mi a kérésünk vagy bajunk, mert Ő azt nagyon jól tudja; hanem nekünk kell megtudnunk, meghallanunk, hogy Isten mit akar mondani nekünk. Tehát: nem azért imádkozom, hogy Isten megtudja, én mit akarok - hanem azért imádkozom, hogy végre megtudjam, mit akar velem Isten. Nos, hogyan lesz a monológból dialóg, párbeszéd? Mi magunktól semmiféle imagyakorlattal, semmiféle emberi erőfeszítéssel, trükkel nem tudjuk átalakítani a monológunkat dialóggá, párbeszéddé. Nem megy, nem megy... Csak a Nagy Adó tudja! Bibliai nyelven így tudnám mondani: a Kegyelem tudja csak a monológunkat dialóggá alakítani. De amikor egyszer végre ez megtörténik, az olyan semmivel össze nem hasonlítható, leírhatatlan, döbbenetes élmény, hogy szavakkal kifejezni lehetetlen. Sokan életük mélypontján élték ezt át - és még olyan emberrel nem beszéltem, olyan vallomást még nem olvastam erről, aminek a vége ne ez lett volna: "Megérte!" Fogolytáborok szenvedései közepett, magánzárkák mélyén, irtózatos szenvedésekben, a kórházi ágyon... de megérte! Választ kaptam! A Hang megszólalt!! A mi monológ-életünkbe néha hirtelen belecsendül a Hang, és Isten mond valamit. És mi tudjuk, hogy azt Isten mondja! Válasz érkezett! Kapcsolatunk van!
Forrás: Gyökössy Endre - Kulcs a boldogsághoz
