Krisztusban drága jó testvéreim!
Miként rózsához a tövis, fényhez az árnyék, úgy tartozik hozzá szokásainkhoz a kétarcúságnak a veszedelme. Vannak jó szokásaink, amelyek hála Istenek a jótettek gyümölcsét termik. De sajnos még jobban burjánoznak rossz szokásaink, mondjuk úgy szinte kiirthatatlanok, mint a gyom. Sötét árnyékot vetnek magunk és a körülöttünk élő embertársainkra is.
Jézus a mai evangéliumban a farizeusok külsőséges vallásosságát ostorozza és elénk tárja az igaz vallásosságot. A külsőnél sokkal fontosabb a belső, és az igaz vallásosságnak a lélek mélyéről kell fakadnia, nemcsak külsőségekben megmutatkoznia.
„Belülről származik minden gonoszság.” Fel is sorolja a különféle bűnöket, a gonosz gondolatokat és cselekedeteket és kijelenti, hogy ezek szennyezik be az embert. Nagyon is igaz a Szentírás szava: „A szív bőségéből beszél a száj.” Vagyis az mutatkozik kifelé, ami bennünk lakik. Szavaink és tetteink a lelkületünkről árulkodnak. Ha pedig valaki csak a külsőségekben mutatkozik vallásosnak, lelkében pedig távol áll attól, az nyilvánvalóan farizeusi lelkületű, vagyis kétszínű. Ezt mindenképpen elítéli az Isten.
Ne mondjuk és gondoljuk, hogy a kiveszett ez a fajta lelkület a világból. Ellenkezőleg: ma is vannak kétszínű keresztények, akik csak a külsőségekben azok. Lehet, hogy templomba eljárnak, de életükben semmi más nem mutatja keresztény voltukat. Imájukkal Istent dicsérik, de ugyanazzal a nyelvvel embertársaikat gyalázzák. Sok mai keresztényre is áll a próféta szava, amit Jézus is idéz: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem.” Imádságunk is sokszor csak megszokásból ered és nem őszinte Istendicséretről.
A Buddhistáknak szokásuk, hogy az imádság szövegét egy papira írva, azt beleteszik és forgatható gépbe, az ima malomba, és ezt forgatva végzik imájukat, azt hiszik, hogy imájuk így biztosabban eljut az istenséghez. Nem hasonlít-e sok keresztény imája is ehhez az imamalomhoz? Csak mondja az imát, de lelke máshol kalandozik. Az igaz vallásoságnak lélekből kell fakadnia. Kell a keret, de a benne lévő kép fontosabb, kell a hordó, de a benne lévő bor fontosabb, éppígy kell a forma, de a tartalom fontosabb. Ezért mondja a Szentírás: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.” És Szent Pál apostol is azt hirdeti: „A betű öl, a lélek életet ad. ” Ezekiel prófétánál az Úr megígéri: „Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek.” Mennyire kellene nekünk is az új szív és az új lélek!
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
Fotó: Vatican News
