Nincs sok értelme későbbre halasztani, hogy örüljünk a jelen pillanatnak. Nem tudod, mennyi alkalmad adódik még rá. Mindig későbbre jár, mint gondolnánk. Időnk véges. Ez mindig így volt, a kőkorszakban és az atomkorban egyaránt. Ha teljesen jelen vagy a pillanatban, akkor rádöbbensz, hogy mindazt megkapod, amire vágyódsz: a valódi jelent, a lét gazdagságát, a szépséget, az életet.
Ha egyszerűen jelen vagy, csak „létezel”, akkor élsz igazán. Akkor nem kell azon töprengened, hogy most érzel-e örömöt vagy sem. Egyszerűen vagy. Ez elegendő.
Az élet célja nem az, hogy minél többet dolgozz, hanem hogy élj. De az élet nem is azt jelenti, hogy lehetőség szerint sokat dolgozz, munka után pedig az élvezeteknek szenteld az időt. Az élet sokkal több ennél: légy teljesen jelen a pillanatban, tedd azt, ami a szívet kielégíti: vedd észre azt, ami van, és juss élet titkának nyomára!
A sietség az öröm ellensége. Aki meg akar tanulni valóban örülni, annak gyakorolnia kell, hogyan legyen jelen teljesen a pillanatban, ahelyett, hogy újra és újra a megszerezhető élvezetek után futna és eltelne velük. Szívét és vágyát a múló élvezet sohasem fogja teljesen kielégíteni.
Az idő nem csekélység, nem pusztán „valami”, amit az embernek lehetőleg ki kell használnia, hanem ez a „hely”, ahol az ember találkozhat Istennel. Aki teljesen jelen van a pillanatban, annak beteljesedik az idő, eltölti Isten szeretete, találkozik önmagával és Istennel.
Számára megáll az idő.
Forrás: Anselm Grün OSB - Minden napunk út a boldogsághoz
