Szinte az „ősidőkbe” veszik, hogy mikor jelentettük meg Gyökössy Endre: Az őstörténet című, kétkötetes nagy művét. Az új címet az indokolja, hogy a kötet minden oldalán a teremtés történetének mai üzenetét kutatjuk, továbbá Ábrahám, Izsák, Jákób, Mózes és Isten vándorló népének életét is részletesen megismerjük. Közben végig azt keressük és kérdezzük, hogy most, ma mit üzen nekünk az ősi szöveg. Merjünk betekinteni az „idő ablakain” közel három ezredév távlatában, hogy jobban ismerjük magunkat és a mi Istenünket is.
Ha Bábel tornya építése után tovább olvassuk a Bibliát, úgy tűnik, mintha az emberiség lassan elfelejtette volna Jahve nevét, mintha az egy és örök, igaz Isten nélkül folytatná tovább az életét. De mégsem. A 12. részel az emberiség életében új fejezet kezdődik. Ismét az Úr kezdi újra – mint egykor Noéval –, most Abrámmal! Ismét egy, egyetlenegy emberrel kezd új fejezetet az üdvtörténetben. EGY emberrel és emberrel! Mert ez Isten „stílusa”. Mégpedig olyan emberrel kezd valami egészen újat, aki nem is valami szellemi óriás. Olyan emberrel, akiről később kiderül, hogy nem is különlegesen hősi típus, inkább szereti elkerülni az élet nehézségeit és buktatóit. Ha kell, szívesen jár mellékutakon. Így Abrám története tulajdonképpen elejétől végig Isten irányító, vezető kegyelmének története. Abrám történetén keresztül láthatjuk: mit is jelent úgy élni hétköznapi, nagyon is emberi életünket, hogy közben – és MÉGIS – Istenre figyelünk. Miért éppen Abrámot hívja el az Úr, hogy új fejezetet kezdjen vele az üdv- és világtörténelemben? Megvallom, már teológus koromban felmerült bennem ez a kérdés. Azt is megvallom: máig sem fejtettem meg a titkot. De nálam okosabb és hívőbb emberek sem. Miért éppen Abrám, aki mai szóval még „rossz káder” is, hiszen apja, Táré még a holdimádók közé tartozik? Ugyanígy feltehetnénk a kérdést: miért éppen Mária lett Jézus anyja? Miért Simonból lett Péter? Miért Saulból, a kereszténygyilkosból Pál apostol? És folytathatnám: miért téged szólított meg egyszer családodból és lettél hívővé? Miért a te szíveden kopogtatott, és nem másén, nem a férjedén vagy gyermekedén? Ez mindig és örökké Isten titka marad. Isten szeretetének örök titka. Ő így akarta. Csak azt tudjuk, ha Isten valakinek „szól”, annak mozdulnia kell! Így mozgósította egyszer Ur városában, Ur városából – Abrámot. Szólt neki. (Milyen más kifejezést is használhatnék erre?) – Szólt neki: „Menj el földedről…” Lehetetlen szinte, hogy közben ne gondoljunk az Úr későbbi „mozgósító” szavaira: „Gyere, és kövess engem…” Egy öreg, tapasztalt hívőtől egyszer azt kérdezte valaki: – Hogyan lehet, bátyám, hogy fiatal koromban egyetlenegyszer szólt hozzám Isten, világosan és félreérthetetlenül, egy csöndes órán, az Igén keresztül, és azóta sem? Azóta hallgat. Szenvedek a némasága miatt. – Azt hiszem, azért nem hallod a hangját, mert akkor nem tetted meg azt, amire indított, amit kért. A kérdezőnek könnyes lett a szeme, és csak ennyit mondott: – Valóban. Így történt. Ezért nincs is áldás az életemen.
Forrás: Gyökössy Endre - Mi az Üzenet?
Fotó: pexels
