Krisztusban drága jó testvéreim!
Krisztus Király ünnepe méltó befejezése az egyházi évnek. Előttünk áll a világmindenség királya, aki felette áll mindenek és minden neki van alávetve. Az evangélium képe azonban mást mutat. Amikor Krisztus Pilátus előtt állt, egyáltalán nem nézet ki fölséges királynak s nem látszott, hogy minden neki van alávetve. Sőt ellenkezőleg: éppen felette ítélkeztek. De az Úr Jézus még ilyen megalázó helyzetben is isteni öntudattal vallja magáról: „Én király vagyok.” Az evangéliumból feltárul Krisztus országának természete, annak legfőbb jellemzői. Egészen más világ és ország az, mint a föld országai. Legfőbb jellemzője az igazság.
Szent Lajos, francia király halálos ágyához kérette királyi koronáját és Krisztus töviskoronáját. Odatették mindkettőt eléje. Először a töviskoronához fordult és ezt mondta: „Ó, értékes korona, üdvösségük éke, üdítő erő árad belőled. Legyen hozzám irgalmas az, akinek vére tapad hozzád.” Ezután a királyi koronához fordult és mondta: „Nagyszerű vagy, és mégis milyen csekély az értéked. Minden fönséged ellenére teher vagy annak, aki visel.” Ez a jelenet kitűnően szemlélteti, hogy két korona és két királyság létezik, egy emberi és egy isteni. Erre hívja fel figyelmünket Krisztus Király ünnepe.
Testvéreim!
Azt hiszem, hogy világszerte a legszebb épületek közé tartoznak a királyi paloták. De talán még ezeknél is díszesebbek a templomok, amelyek Isten dicsőségére épülnek. Tagadhatatlan, hogy a templom alkalmas lehet arra, hogy a szépség szárnyain Istenhez emelje az embert. De talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy Isten nem ilyesmiben keresi a dicsőségét és nekünk is más utat javasol, hogy saját dicsőségünket iránta kinyilvánítsuk. Én arról meg vagyok győződve, hogy Krisztus Király a végítélet napján nem arra lesz kíváncsi, hogy hány templomot építettünk, hogy hány keresztet állítottunk fel, persze ezek is kellenek. Krisztus Király arról számoltat el bennünket, mindenkit személy szerint: Te Imre, mit tettél az emberekért? Az örök hazában a nagyság mércéjét a szeretettel mérik. Keresztségünk által, valamennyien hivatalosak vagyunk Krisztus Király országába, arra, hogy ezt az országot építsük és láthatóvá tegyük itt a földön a szeretet megvalósítása által. Jézus ezekkel a szavakkal kezdte meg nyilvános működését: „Az idő betelt, közel van az Isten országa.” Már itt van? Hol van? Mindenütt, ahol az evangéliumot hirdetik és Krisztust befogadják. Itt van, mint kis mustármag, ami hatalmas fává fejlődik. Itt van, mint a földbe vetett búzaszem, mely százszoros termést hoz.
Azt válaszolja Pilátus kérdésére „hát király vagy te?” Jézus „Valóban király vagyok, de országom nem ebből a világból való!” Mert mit is jelent „ez a világ?” A fegyverek hatalmát, a pénz uralmát és a test élvezetét. Ezzel szemben Isten országa Jézus elfogadása, befogadása, a szeretet uralma és a lélek békéje. Tehát Isten országa nem külső, hanem belső, nem úgy jön, mint a Sinai hegynél a villámlás, mennydörgés formájában, hanem ahogy Jézus jött, a szeretet és a jóság erejével.
Jézus világosan megmondta: „Isten országa köztetek van!” Már itt van köztünk? Hol van itt köztünk? Mindenütt, ahol az evangéliumot hirdetik és Krisztust befogadják. Itt van, mint mustármag, mely hatalmas fává nő. Itt van, mint elvetett búzaszem, mely százszoros termést hoz. Isten országa kopogtat az ember szívén Jézus tanítása által. Megkezdődik a titokzatos küzdelem: A világ ezer szállal köti az embert: nézd, az életnek Krisztus nélkül is van értelem, a világ Isten nélkül is szép, a boldogság kegyelem nélkül is elérhető, szilárd talaj van a lábad alatt, ne ugorj a bizonytalanba – így biztatja az embert a világ.
De a kegyelem sem nyugszik, azt mondja: nézd, a világnak Krisztussal mélyebb értelme van, az élet Istennel még szebb s az igazi boldogság a lélek hazatalálása. Isten országa felszólítás a döntésre, hogy Isten birtokába vegye a szívünket és uralkodjék az életünkön. Hinni annyit jelent, mint engedni, hogy Krisztus akcióba lépjen és általam árassza szeretetét, békéjét és jóságát a világban. Attól kezdve, hogy meghalt a kereszten, magához vonzza az emberek tömegét minden osztályból, rendből és népből. Jönnek szegények és gazdagok, tanulatlanok és tudósok, férfiak és nők, öregek és fiatalok, mi is ott vagyunk ezek között és most rajtunk a sor, mert a mi életünkben akarja felállítani trónját. Milyen választ adunk neki drága jó testvéreim? III. Henrik francia király egy alkalommal magához hívatta országa előkelő embereit. A főurak ősi szokás szerint térdhajtással fejezték hódolatukat. Néhányan csak immel – ámmal tették a térdhajtást. Mindez nem kerülte el a király figyelmét, és meg is jegyezte: „Mélyebben uram, mélyebben, mert mégis csak én vagyok a király.”
A mai ünnepen Krisztus királyra emeljük tekintetünket, és előtte hajtjuk meg térdeinket. Hiszen, ha valaki, hát ő biztos, hogy megérdemli a mi hódolatunkat. Pál apostolnak a szavai csengenek a fülünkben: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban és minden nyelv hirdesse az Atya dicsőségét, hogy Jézus Krisztus az Úr” (Fil 2, 10). Természetes testvéreim, hogy amikor Krisztus királyságáról beszélünk, azt nem evilági értelemben értjük. Ugyanis Jézusunk Pilátus előtt megvallotta, hogy valóban király, de rögtön hozzá is tette, hogy országa nem ebből a világból való. Az ő hatalma, de nevezhetjük szolgálatnak is, egészen más természetű, mint a földi uralkodóké. Itt a földön sajnos sokszor megtörténik, hogy a hatalom bitorlói vagy birtoklói visszaélnek hatalmukkal, nem tudják, hogyan kell kezelni, mit kell tenniük hatalmukkal, amivel őket megbízták. Akármilyen bitorlói legyenek a földi hatalomnak az uralkodok, akármilyen lelkiismeretlenül vezessék is a népeket, az biztos, hogy az emberi hatalom korlátozott térben és időben egyaránt. Csak egyedül Jézus mondhatta el: „Csak én kaptam minden hatalmat mennyben és a földön” (Mt 28, 18). Ezt a hatalmat, amit kapott, Jézus csak a jóra, a boldogításunkra, üdvösségünkre használta és használja ma is. Ezért nevezzük őt a szeretet királyának, akitől senkinek, de senkinek sem kell félnie, rettegnie, még ellenségeinek sem. Neki lehetnek ellenségei, de Ő senkit sem tekint ellenségének. Az Ő szájából hallottuk, hogy nem akarja a bűnös halálát, hanem a megtérését. A farizeusok botránkoztatására kijelentette és nem is változtatta meg véleményét, amikor kijelenti, hogy a bűnösök kedvéért jött a földre. Példabeszédeiben megtanított arra, hogy Isten nagyon is örül, ha az irgalmasságot, a szeretetet gyakoroljuk embertársainkkal. Lehajolt a bűnös asszonyhoz, Mária Magdolnához, a farizeus Zakeussal szobaállt, a vámos, a pénzszedő Lévit, akit a nép megvetett, mert zsarolta a népet, meghívta apostolai sorába, és ő lett a Szent Máté apostol. Ezeknek az embereknek lehetőséget adott, hogy lezárják a múltat, és tiszta lappal tudjanak neki indulni a jövőnek, vagyis tudjanak egy új életet kezdeni. Ma is megadja minden embernek ezt a kegyelmet, hogy akármilyen életet is éltünk eddig, de egy újat kezdhetünk, megadja azt a kegyelmet, hogy a holnapot már egy tiszta lappal kezdhessük. Jézus a szeretet király az emberiséget kiakarta szabadítani a bűnös szenvedélyek rabságából. Ezért akart Isten báránya lenni, aki elveszi a világ bűneit. Nem véletlen, hogy Jézus első kérése minden emberhez az, hogy lábai elé tegye le megbánt bűneit. Ezeket a megbánt bűnöket változtatja át az ő nagy irgalmával olyan kincsekké, amelynek az ég angyalai is örvendenek, mert tudjuk, hogy a mennyek országában jobban örülnek egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, mert ezeknek nincs szükségük a megtérés segítségére, de annak a bizonyos embernek van, és képes arra, hogy szakítson a múlttal és a holnapot már egy tiszta lappal kezdje meg. Igent tud mondani Krisztus hívó szavára. Jézusról már az ő kortársai megjegyezték: soha ember így még nem beszélt. Vajon testvéreim, miben rejlett Jézus beszédének nagyszerűsége? Erre a kérdésre jómaga válaszolt Pilátus előtt, amikor ezt mondja: „Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról.”
Vajon mi az igazság? Egyszerűen az, hogy Isten végtelen szeretettével az emberiség felé fordul, lehajol hozzánk és minden egyes embert meghív az Ő országába. Fölkínálja evangéliumát, amelynek a megvalósítása által igaz életet élhetünk. Semmiféle új eszme, semmilyen emberi tudomány nem múlja felül az Ő tanítását. Jézus nem köt házasságot semmilyen korszelemmel, hagyja mindegyiket a maga útján haladni. És éppen ezért kellett Jézusnak meghalnia, mert nem felelt meg az ő tanítása annak a nézetnek, amelyek a Messiással kapcsolatban az emberekben éltek. Érdemes testvéreim föltennünk a kérdést: vajon, ha Jézus itt és most testben öltözötten eljönne közénk, milyen fogattatásban részesülne? Meg vagyok győződve arról, hogy ha megjelenne az Ensz, vagy az Európai Unió egy – egy közgyűlésén, nem fogadnák olyan lelkesedéssel, mint egy – egy földi uralkodót. Sokak számára kényelmetlen lenne a jelenléte. Felülvizsgálnák, hogy van-e megbízó levele, és ha van vajon érvényese. Sokan Pilátushoz hasonlóan az élet valóságától távol álló álmodozónak tartanák. Tény és valóság, hogy ma is sokan megtalálják azokat a kibúvókat, amelyeken át kibújhatnak Jézus elől. Az igazságnak és a szeretetnek a királya főleg a mai világban, sokak számára kényelmetlen, sőt a veszedelmes hatalom képviselőjét látják benne.
Jézus hatalmának másik egyedülisége, hogy nem a dicsőség trónusán ragyogott fel előttünk, hanem a keresztnek a trónusán, ahol nem arany korona díszlet a fején, hanem a tövisből szőtt királyi korona. Mikor a kereszten tehetetlenül függött, és a gúnyolódok szerint nem tudta megszabadítani magát, akkor volt a leghatalmasabb. Magához ölelte a szenvedést és a halált, és egeket nyitó, poklokat záró hatalommá változtatta. Ezzel akarta megmutatni és meg is mutatta, hogy az emberiség nem akar, vagy ha akar is csak nehezen tud megtérni, és ezt a világot csak a béke és a szeretet mentheti meg. A föld hatalmasai szívesen csillogtatják gazdagságukat és mutogatják erejüket. Egy – egy ünnep alkalmával fölvonultatják egész fegyvertárukat. Dübörögnek a harckocsik, a nukleáris rakéták itt – ott robbannak, ártatlan emberek életét kioltva. Sok földi uralkodó úgy látja, hogy felgyűlt a fegyver a raktáron és el kell használni, hogy legyen hely a többi számára is. Krisztus Király is ehhez hasonlóan cselekszik: fölvonultatja alattvalóit, akik egyetlen csodafegyverrel rendelkeznek: a keresztel! Ez a mi rakétánk, amelyet a krisztusi szeretet üzemanyaga hajt mennyei Atyánk országa felé. Mi, akik az ő alattvalói vagyunk, hiszünk a szeretet fegyverében, és mondhatom, hogy csak ebben hiszünk.
Szent XXIII. János pápát felkereste egy idős plébános, aki tele volt panasszal. Hívei közömbösek, semmi veszik az evangéliumot, munkáját a kudarcok kísérik. Sokszor értelmetlenek lát minden küzdelmet. János pápa megértően hallgatta az öreg pap panaszait, majd így vigasztalta: pápaságom kezdetén én is elcsüggedtem, mert úgy éreztem, hogy nem tudok megbirkózni a rám váró problémákkal. Az egyik éjjel megjelent jóságos angyalom, és ezt mondotta: Giovanni, ne vedd magadat olyan komolyan! Megfogadtam tanácsát, és azóta nyugodtan alszom!
Mi ebből a rövidke történetből a tanulság? Nem magunkat kell fontosnak tartanunk, hanem Krisztus szolgálatát. Nem a látványos eredmények a lényegesek, hanem a láthatatlan szolgálatok. Emberi szempontból nézve Jézus egész élete kudarcban végződött. De ez a kudarc lett az üdvösségünk átlépő kapuja. A szeretet királya legyőzve is győzött, és az a győzelem él mind a mai napig. Nem a hatalmával uralkodik köztünk, hanem a szeretetével. Azon munkálkodik, hogy minden alattvalóját elvezesse az égi hazába, és bárcsak mindnyájunk szívében elevenen égne ez égi ország utáni vágy. Ámen!
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
