Krisztusban szeretett jó testvéreim!
Adventi készülődésünk utolsó részéhez értünk. Adventi koszorúnkon immár meggyújtottuk a negyedik gyertyát is. Ez a gyertya jelképesen is a közöttünk és bennünk egyre növekvő, és az egyre nagyobb tért hódítani akaró fényre utal. A mai evangélium, már félig-meddig ünnepi hangaltú, mintegy elővételez valamit a közelgő nagy ünnep titkából, és talán tovább is mehetnénk, nemcsak elővételezi, hanem mintegy teljesen fel is fedi ezt a nagy titkot, Jézus születésének titkát. Jézus újra meg fog születni karácsonykor szívünkben és lelkünkben, de csak akkor, ha ezt mi is meghalljuk és elfogadjuk alázatosan, úgy ahogyan ezt Mária elfogadta, amint hallottuk az evangéliumban. Máriának ki kellett, hogy nyissa egész szívét–lelkét, azért, hogy meghallhassa a hozzá intézet isteni üzenetet.
Sokszor mi is nyitottak vagyunk az isteni szóra és üzenetre, de a mindennapi gondjaink és saját terveink elűzik ezt az isteni szót, és nem engedik, hogy megszülessen, nyilvánvalóvá váljék szívünkben. Pedig bizonnyal Máriának is megvoltak a maga tervei a jövőre nézve, hisz azt írja róla a Szentírás, hogy „jegyese volt egy József nevű férfinak” tehát nyugodtan feltételezhetjük róla, hogy készült a családalapításra. Ezt az önmagába eltervezett szép és jó tervet húzza keresztül Isten azzal, hogy elküldi Máriához Gábor angyalt, aki hírül adja Isten akaratát „méhedben fogansz, és fiút szülsz”. Mária bizonyára nem tudta, hogyan is történhet meg mindez, de bizalommal ráhagyatkozott Isten vezetésére és kinyitotta szívét lelkét Isten akaratára „…íme az Úr szolgálója: történjék velem szavaid szerint”. Mária engedte, hogy Isten belépjen életébe, engedte, hogy Isten alakítsa életét. Drága jó testvéreim!
Életünk jelentős eseményei közzé tartoznak a találkozások. Egyszer áldás, máskor átok származik belőle. Minden ember életében sorsdöntő a szerelemmel, a barátsággal történő találkozás. Új értékekkel gazdagíthat, mert van-e nagyobb, értékesebb ajándék egy másik embernél? Az is megesik sajnos, hogy szép reményeink mennek tönkre egy – egy találkozás után és siránkozva, sokszor könnyek között mondjuk: bárcsak sohase találkoztam volna ezzel az emberrel!
A mai evangélium egy örvendetes találkozásról számol be, és hozza a szemünk elő ezt a találkozást. Két édesanya, Mária és Erzsébet találkozásának lehetünk a fül és szemtanúi. Egybeöleli a két édesanyát az anyaság nagy öröme, egybeöleli a két édesanyát az Istenbe vetett hitük és szeretettük.
Érdemes felfigyelnünk arra, hogy Szent Lukács ma két asszonyt, két édesanyát állít elénk és ezzel is hangsúlyozni akarja a nők fontosságát az üdvösség történetében. Mária és Erzsébet úgy jelenek meg, mint akik főszerepet kapnak a testvérünkké alázkodó, testvérünkké lett Isten terveiben. Szerető odasimulásuk az Isten akaratához azt jelenti, hogy engedik, hogy az embert nagyon szerető jó Isten vezesse az életüket, vagyis odatették a jó Isten kezébe az életüket, engedik, hogy Ő irányítsa és nem valami más vagy valaki más, hanem az Isten. Máriában és Erzsébetben két olyan emberrel találkozunk, akik az édesanyai szolgálat vállalásával első munkatársai lettek a megváltás művének. A teremtéstörténet szerint Éva volt az első, aki nemet mondott az isten parancsára. Az ószövetségi nép életében talán ez a hagyomány is hozzájárult a nők hátrányos megkülönböztetéséhez. Az Újszövetség azonban helyreállította az egyensúlyt és a nőket az őket megillető helyre emeli. Méltán írja Lisieux-i Kis Szent Teréz: „Mennyire megvetik a szegény nőket, pedig azok közül sokkal több szereti Istent, mint a férfiak közül s a szenvedés idején is ők tartottak ki Jézus mellett. Kétségtelen, Jézus azért engedi, hogy a földön megvetés legyen osztályrészük, mert magának választotta ki őket és a mennyben majd megmutatja, hogy az ő gondolatai nem a férfiak gondolatai, mert ott az utolsóknak tartott nőkből elsők lesznek.”
Drága jó testvéreim!
Tapasztalat mondatja velem, hogy az Istenhez kötődő vallásos érzés sokkal erősebb a nőkben, mint a férfiakban. Arra azonban nagyon kellene ügyelnünk, hogy ez az érzés a magatartásban is megnyilvánuljon. Itt mire gondolok egy példával szeretném érzékeltetni: Hallottam egy asszonyról, akinek számos jó tulajdonsága mellett van egy nagy hibája: nagyon türelmetlen! Történt egyszer, hogy férje találkozott a helyi plébánossal és elbeszélgetett vele. A lelkipásztor dicsérte az asszony vallásos buzgóságát és megkérdezte finoman a férjet, hogy ő miért nem gyakorolja a hitét. Ezt a választ kapta: igaz, a feleségem egy nagyon jó asszony, de ha valakit ilyen türelmetlenné tesz a vallásossága, akkor én nem kérek belőle. A pap ezután úgy őszintén elbeszélgetett az asszonnyal, aki beismerte hibáját, hogy nagyon türelmetlen. Megfogadta, hogy igyekszik változtatni a magatartásán. Néhány nap múlva horgászni ment a férje és amikor hazajött, a horgászbotjával feldöntött egy nagyon értékes vázát. Felesége ennek hallatára berohant a szobába és a férj fel volt készülve a szemrehányások sokaságára. De nem ez történt. A feleség elmosolyodott és csodálatos nyugalommal megjegyezte: semmi baj, ilyesmi minden családban megtörténik… Vitathatatlan, hogy, akik valóban találkoznak Istennel és ezt követően élik is hitüket, ezt elsősorban a szeretetet sugárzó magatartással kell be is bizonyítani. Ennek a bizonyításnak legfontosabb színtere a családi közösség és az egyházközség. Gyakran panaszkodnak a jó szülők, hogy a gyermekük, a gyermekeik nem hajlandó, nem hajlandók velük járni a templomba vezető utat, a hit útját. Ezen sajnos ma már nem is kell csodálkoznunk, hiszen jelenlegi világunkban sokféle zászlót, jelszót feszítenek ki a felnövekő gyermekeink szeme elé és a fülük is folyton erre van kihegyezve. Úton – útfélen találkozhatnak gyermekeink azokkal a pótszerekkel, amelyekkel a vallást, a hitet akarják helyettesíteni. Egy nagyon fontos! A kedves szülők és nagyszülők ne csupán figyelmeztető szavukkal, hanem példaadásukkal mutassák meg gyermekeiknek, unokáiknak az Istennel történő találkozás nagy értékét. A hiteles tanúságtétel a legértékesebb nevelési eszköz!
Drága jó testvéreim!
Milyen jó, hogy ma is hallatszanak Erzsébet szavai: „Boldog vagy Mária, mert hittél.” Ezen kell elgondolkodnunk, hogy vajon az én életemről el lehet-e mondani úgy őszintén: „Boldog vagy Imre mert hiszel, mert hiteles a te hited!” És mindenki tegye oda az én nevem helyére a saját nevét! Milyen jó hinni és a hitből élni! Amerika pusztáin vagy egy csodálatos növény. Ennek a növénynek az a tulajdonsága, hogy virága mindig észak felé fordulnak. Akár felhős az ég, akár az eső esik, mindig ez a növény észak felé néz. Ilyen kell legyen a mi hitünk is, jó és rossz napokban egyaránt Isten felé nézni. Mikor a magot elvetik, talán azért teszik, hogy ott mozdulatlan maradjon? Egyáltalán nem azért teszik. Hanem azért, hogy kihajtson, szárba szökkenjen és termést hozzon. Nos, a hit az örök élet magva, Isten fogantatásunk pillanatában bennünk rögtön ezt a magvat el is ülteti. Ez sem maradhat bennünk mozdulatlan. Növekednie kell és gyümölcsöt kell teremjen. Ha a hit bennem élő, akkor szeretem az Istent, akkor nagyon bánom az elkövetett bűneimet, akkor segítem embertársaimat, akkor nem veszítem el a türelmemet mindjárt, ha nem nekem van igazam, és szerintem, ami a legfontosabb, hogy tudok megbocsájtani az ellenem vétőnek. Az ember az élő hit nélkül olyan, mint a madár szárny nélkül, csak a földhöz ragad. A hit nélkül az ember nem képes felülemelkedni a hétköznapi bajokon, nem tud a hit nélkül felülkerekedni a mindennapi nehézségeken. Mit kell tenni, hogy a hit ki ne aludjék bennünk? Gyakorolni kell, élni kell a hitet! Jézus tanítása szerint kell berendezni az életünket, megkérdezni az Ő véleményét is, ne csak az emberekét, jaj mond mi a véleményed. Kérdezd meg: Jézusom mi a véleményed, hogy döntsek? Erre ott a lelkiismeret csendje!!! Mikor veti be magát a moly a ruhába? Ha beakasztjuk a szekrénybe és egyáltalán nem használjuk. Így veszítjük el a hitünket is, ha nem használjuk! A hit valóságos másvilág ebben a pénzre épülő világban.
És drága jó testvéreim, amit még nagyon meg kell tanulnia a ma emberének, hogy a hitben boldognak maradni!
Mit mond Erzsébet: „Boldog vagy Mária, mert hittél…” Az emberi szív a boldogságra vágyik, de a legtöbb embernek sajnos, köztük nekem is, csak örömök jutnak. Mert az öröm ne azonos a boldogsággal! Nagyon nem azonos bizony! Az öröm egy elmúló valami, átmeneti boldogság. Örömet okoz az étel, az ital, a zene, a tánc stb. Ezek az örömök ideig – óráig tartanak, a fényük hamar kialszanak és utána jönnek a gondok: mindennapi kemény munka, a mindennapi gond, és a megszokottság. Szerintem nem ez a boldogság, ezek csak apró örömök! És akkor mi a boldogság? A boldogság a lélek állandó belső békéje és harmóniája. A boldogság telje együttélés, ráhagyatkozás az Istenre, a boldogság itt a földön a mennyország előszobája. Sajnos ettől a boldogságtól én is messze vagyok, mint lelkipásztor! Sokszor csak az örömnek élek és nem a teljes boldogságnak!
Nézzük meg a gyermek is akkor örül, amikor a karácsonyfa alatt ott van a várva várt ajándék, de ez még nem boldogság, csak öröm, mert két – három nap múlva már megunja ezt az ajándékot. Az ifjú házasok örülnek, mert ott van a holtomiglan – holtomiglan a házasság napján, és örülnek ennek, de néhány hónap vagy év és az öröm elmúlik, mert nem is volt az boldogság csak megszokottság. A beteg örül, amikor orvosságot kap és használ is a betegségére, de nem boldog mert tudja, hogy nem egészséges. A szülők örülnek, amikor hazatérnek a gyermekeik, de nem boldogok mert tudják, hogy nemsokára visszatérnek az idegenbe. Ezek az örömök kialszanak egyszer, de az igazi boldogság soha. Az örömben van kétkedés vajon jó lesz, de a boldogságban nincs kétely! Az Isten az örök boldogság, az Isten az igazi erőforrás. Erre próbálom magamat is ránevelni, hogy a hitem igazi öröm legyen és erőforrás a hívek számára. Tudjam átadni nektek, akik mellettem éltek, akik engem hallgatok, hogy Jézus bennem él és ha bennem él akkor a hitem által remélem bennetek is él. És ahol él az Isten, ott a mennyország! Nem ok nélkül mondta Erzsébet Máriának: „Boldog vagy Mária, mert hittél…” Nekünk is ezt mondja ma: boldog vagy, ha a hit által Jézust hordozód magadban. Boldog vagy, ha irgalmas, megbocsátó szívű ember vagy. Boldog vagy és boldog leszel, ha az Úr szavai szerint élsz. Boldog vagy, ha benned megszületik Jézus, mert ez azt jelenti, hogy hited szerint élsz! Ámen!
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
