Krisztusban szeretett testvéreim!
Karácsonykor minden Jézusról beszél, és minden szem Jézusra figyel. A betlehemi csillag, a napkeleti bölcsek, a pásztorok, de még Heródes is Jézus iránt érdeklődik. Jézus jászla fölé hajol Mária és József is. Jézusról énekelnek az angyalok.
De hát miért jött Jézus közénk? Azért, hogy megváltsa a világot. És mivel kezdte megváltói művét? A családdal, a család megszentelésével. Tudta ugyanis, hogy minden jó, de minden rossz is a családból származik. A család minden áldás, de minden átok forrása is lehet. Azért élt harminc esztendeig a családban, hogy megszentelje az emberiség gyökerét. Ma ennek a családnak van az ünnepe!
Amint mondtam Jézus, amikor kisgyermekként jött a földre és egy családba született bele, akkor megszentelni akarta a családi életet és példaképként akarta a többi család elé állítani azt a családot, amelybe ő született bele.
Szent Pál apostol a kolosszeiekhez írt levelében olyan erényeket sorol fel, amelyek nélkülözhetetlenek a családi életből, amelyek alapjai a családi életnek. A család mindenik tagjában meg kell, hogy legyen, különben nem olyan a család élete, amilyennek kellene lennie. Ha nincs jóság, alázatosság, szelídség, megbocsátás, türelem, egyszóval szeretet, akkor nincs békés, boldog családi élet. Ezért aki ilyen családi életet akar, annak ezeket az erényeket magáévá kell tennie. Az evangélium a 12 éves Jézussal kapcsolatos eseményt mondja el. Ez az esemény: szülőket, gyermekeket egyaránt tanítani akar. Úgy látszik ki a szövegből, mintha Mária és József egy kisség gondatlanok lettek volna, különben nem veszítik el Jézust. Úgy látszik, hogy Jézus engedetlen volt, vétett a negyedik parancs ellen, megbántotta szüleit, elmaradt tőlük. A felületesen szemlélőnek tűnhet így, de ez távol áll tőlük hívő emberektől. Ezen események elsődleges célja az volt, hogy rádöbbentse Máriát és Józsefet arra a nagy igazságra: hogy Ő Isten Fia, s Ő azért jött a földre, hogy mindenkié legyen. Ezért szól a kérdés így: nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?
Drága jó testvéreim!
Ez az esemény tanítani akar: Vannak, akik hibáztatják Szűz Máriát azért, ami történt, amit az evangélium leír. Hogyan lehet egy anya annyira gondatlan, hogy gyermekét elhagyja és csak este vegye észre, hogy nincs. Valószínűleg mondani sem kell, hogy az ilyen hibáztatásnak semmi alapja nincs. Először is Jézus már nem volt gyermek, a 12 éves fiú már felnőttnek számított a zsidóknál abban az időben. Más szempontból pedig nem mentek egy csoportban, Jézus a férfiak között, esetleg a fiúk között. Szűz Mária pedig a nőkkel és ezek a csoportok csak este találkoztak. Így hát semmi felróni valónk nincsen senkivel szemben, sőt még meg is értjük, hogy Jézust a templomban találják meg, ott volt a helye, ott kellett lennie.
És ha volna valami felróni való, akkor azt nem az akkori szentcsaládnak kellene felróni, hanem a mostani családnak. Vajon hány családnak van gyermeke, akit, ha nincs otthon, akkor itt a templomban kell keresni? Vajon hány gyermek, 12 több vagy kevesebb éves jár oly szívesen a templomba, hogy a szülők ezt tudva, ne aggódjanak értük? Vajon hány szülő adja ezt a jó példát gyermekeinek, hogy együtt járnak rendszeresen a templomba? És vajon hány gyermekről lehet azt mondani, hogy engedelmes volt szüleinek és növekedett bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek előtt?
Ma szentcsalád ünnepe van és ilyen, meg ehhez hasonló kérdéseket joggal lehet feltenni, kérdezni. De a felelet nem mindig olyan kedvező, amint annak lennie kellene, holott legtöbbször mindez a szülőktől függ. Vajon az a gyermek, aki a családban semmilyen vallásos nevelést sem kap, semmi vallásos jó példát nem lát, hogyan fogja majd gyermekeit nevelni? Mit ad nekik, ha ő sem kapott semmit? És ez a családnak, s végső fokon az Egyháznak a jövőjét jelenti. Ne keressük máshol a hibát, hanem gondolkozzunk el egy kicsit a halottakon, akkor több eredménye lesz a Szentcsalád evangéliumának családjaink javára. Sokan Jézusnak róják fel, hogy miért szomorította meg szüleit, miért okozott nekik fájdalmat, miért nem kéredzett el, vagy mondta meg, hogy ott marad. Talán lehetne így indokolni őt, ha csak ember volna és nem Isten Fia.
Jézus ezzel akarta emlékezetes módon beleírni lelkükbe, hogy az Ő programja: Atyja akaratának teljesítése.
Drága jó testvéreim!
A családban az első hely az Istené! „Miért kerestetek engem? – kérdezi Jézus -, hát nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?” A család nem egy éjjeli menedékhely, hanem szentély kell, hogy legyen, és a szentélyben pedig Istené az első hely. Nem elég, ha csak a falakon vannak szentképek, a falak között is szentnek kell lennie a családi légkörnek. Vannak családok, ahol unalmas a családi légkör, senki sem érzi jól magát. Van, ahol ingerült a családi légkör, mindenki menekül belőle. Van, ahol mérgezett a családi légkör, ott pedig gyűlölik egymást. De van, ahol béke és öröm a családi légkör, ott pedig szeretik egymást. Ezt a légkört teremti meg az Isten tisztelete a családban. Mit jelent az, hogy Istené az első hely? Azt, hogy a családban imádkoznak és nem káromkodnak. Azt, hogy a család életében a templomé a hangsúly és nem a kocsmáé. Azt, hogy a gyermekek lelkében építik a szülök a hitet és nem rombolják. Úgy-e négyévenként szoktunk a szavazó urnákhoz járulni? A családban mindennap folyik a szavazás, és a szavazócédulán ez áll: Isten mellett vagy Isten ellen? Itt nem lehet az urnába üres cédulát bedobni és nem lehet azt mondani: én nem vagyok sem Isten mellett, sem ellene, mert Jézus világosan megmondotta: „Aki nincs velem, az ellenem van!” Vigyük be családjaink életébe az Istent, ne hagyjuk Őt ki belőle és akkor boldogabb lesz az élet! A családban a második hely a gyermeké! „Atyád és én bánkódva kerestünk” – hallottuk az evangéliumban. A szülők keresték gyermeküket, mert érezték felelőségüket és bánkódva keresték, mert egész szível szerették. Mindenki tudja, hogy a finomabb kerti nővényeket nem szabad magról vetni, mert ott elpusztulnak. Előbb melegházban kell nevelni őket, csak, amikor megerősödtek, szabad kiültetni. Ilyen melegháznak szánta Isten a családot. Itt kell szellemileg érett embereket nevelni, tehát foglalkozni kell a gyermekkel, kérdéseire türelmesen válaszolni és érdeklődését fölkelteni. Tágítani kell szellemi horizontját. A családban kell erkölcsileg szilárd embereket nevelni, tehát ilyen alapelveket megtanulni: amit nem akarsz magadnak, te se tedd másnak. Aki nem dolgozik, az ne is egyék. Árboc légy és ne egy szélkakas. A családban kell szociális embereket nevelni: tehát nem szabad engedni, hogy a gyermek zsarnok legyen, aki képtelen lemondani. Vagy bálvány legyen, aki előtt mindenki hódol. Nem szabad kényeztetni, de depresszióba nevelni sem. A család a társadalom kicsinyített mása: itt kell megtanulni, hogy egymásért élünk, itt kell megtanulni egymást elviselni hibainkkal együtt és itt kell megtanulni a megbocsátást is. Nem szabad elnézni a gyermek hibáit, de folyton szidni sem kell. Gondoljunk az ószövetségi József példájára. Miért gyűlölték meg testvérei? Mert apja elkényeztette, kivételt tett vele és engedte, hogy álomlátásaival dicsekedjen. A kertben egyik ágyás még nem volt elvetve. Az ember, hogy feleségét meglepje, saláta magot vetett belé. A feleség is, hogy férjének örömet szerezen, titokban babot vetett belé. Amikor kikeltek, a férfi azt hitte, hogy tavalyról maradt benne a bab és kigyomlálta. Ugyanígy tett a feleség a salátával. A végén mindent kigyomláltak, semmi sem maradt. Ez a kis történet mutatja, hogy a nevelésben az édesapának és az édesanyának meg kell egyeznie, s amit tilt az egyik ne engedje meg a másik. A családban a harmadik hely a szülőké! Jézus hazatért Názáretbe és harminc évig engedelmeskedett Máriának és Józsefnek. Egy régi gyermekimakönyvben kis kép látható: a názáreti ház egyszerű, de tiszta szobáját mutatja. A szoba közepén egy tükör áll. Alatta a felírás: csodálatos tükör! Néz bele, és megtudod, hogy milyenek kell lenned. Ez a tükör a gyermek Jézus, aki ebben a szobában harminc évig élt szüleivel. Ha egy gyermek néz bele, a gyalupad mellett szorgalmaskodó Jézust látja. Amikor pedig a szülő néz bele, a töviskoszorús Krisztus néz szembe vele. Jézus ugyanazt mondja: jó fa jó gyümölcsöt terem, sajnos azonban az emberek között jó szülőknek sokszor rossz gyermekük van. „Tövisről nem szednek szőlőt, sem bogáncsról fügét”, de sokszor megfordítva igen, jó szülők tövist és bogáncsot teremnek. Mohamednek van egy kis meséje. Isten sorban megteremtette a levegő számára a madarakat, a vizek számára a halakat, az erdők és a rétek számára az állatokat. Ekkor hozzáfogott az ember teremtéséhez. A Nílus finom iszapjából akarta megformálni, de egy rák megharapta és az újából három csepp vér serkent ki. Ebből a három vércseppből teremtette a szülői szívet.
Drága jó testvéreim!
Neveljétek gyermekeiteket Istenek, tanácsolja Szent Ágoston és akkor magatoknak nevelitek. Így lesz, így lehet korunk nyugtalan tengerén családunk Noé bárkája, amelyben hitet, reményt, szeretetet mentünk és biztos kikötőbe segítjük a holnap nemzedékét. Teremtő Istenünk! Látod, hogy mindaz, amit alkottál jó, és valamennyi között legjobb a család. Ne enged, hogy a mi kezünk között elromoljon. Mert áldás a munka, de ha elvesz a családtól, akkor átok. Jó a szórakozás, de ha a gyermekek rovására megy, akkor rossz. Adj, kérünk, szeretetet a szívünkbe és békét otthonainkba. Ámen!
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
