Krisztusban drága jó testvéreim!
Az Úr Jézus Galileában kezdte meg nyilvános működését. Ebben a megvetett tartományban csendül fel először a messiási örömhír: elközelget az emberek közé az Isten országa, emberek köztetek van az Isten országa. A Genezáreti – tó közelében, a szelíd dombok lankáin mondotta el Jézus a Hegyi beszédét, amelyben boldogságot igért az Ő követőinek. Méltán nevezte Jézust Keresztelő Szent János vőlegénynek, aki az emberiségnek az új élet boldogságát hozza. Ez a hasonlat nem új az üdvösség történetében. Isten már akkor eljegyezte magát az emberiséggel, amikor az Ő képére és hasonlatóságára megteremtette az embert. Ezt a szeretet kapcsolatot még szorosabbra fűzte, mikor a Sinai – hegyen a tízparancsolat átadásakor lelki házasságot kötött az Ószövetség választott népével. Ez az szövetség akkor lett teljessé, amikor az Ige emberré lett és itt élt közöttünk emberek között. Jézus személyében emberi természetünk szent házasságra lépett az istenséggel, hogy ezáltal mi is a legszentebb életszövetségre léphessünk Istennel. Nem véletlen, hogy szeretetének kiárasztását, szeretetének megosztását, csodáinak sorozatát egy lakodalom alkalmával kezdte meg.
Valamennyien még emlékszünk a teremtés történetére. Kifejező szép képekkel szemlélteti, hozza a szemünk elé a Szentírás, hogy először a növényzet jelenik meg a földön, hogy legyen majd táplálék az állatoknak. Ezután jelenik meg az állatvilág, majd az ember. Isten ekkor fölvonultatja az állatokat és Ádám emberi neveket ad nekik. Ezután elpanaszolja Ádám, hogy neki nincs segítő társa a földön, egyedül érzi magát. Isten erre megteremti az első asszonyt, Évát, hogy legyen segítőtársa párjának. Itt kezdődik el az emberiség története és történelme. Jézussal új emberiség kezdődik és Isten ekkor is segítőtársat rendel Jézus mellé és ez a segítőtárs nem más, mint a Boldogságos Szűz Mária, a mi égi édesanyánk. Én azt gondolom, legalábbis úgy élem meg magam számára, hogy a mai evangélium alapján ezt a vasárnapot egy kicsit Mária ünnepnek is mondhatjuk, hisz a Szűzanya jár közben a csodáért.
Drága jó testvéreim!
A mai evangélium alapján két rövidke mondatot szeretnék kiemelni és erről elmélkedni. Az egyik „Nincs több borunk!” és a másik „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” „Nincs több borunk!” Mi rejlik e három szóban? Elsősorban nagy – nagy figyelem! Szinte biztosra vehetjük, hogy a Szűzanya és Jézus rokonságban állt a fiatal párral. Meghívásuk és a hívás elfogadása elsősorban ezzel magyarázható. Jézus sohasem tolakszik, senkire nem kényszeríti rá magát. Várja meghívásunkat, várja, hogy megnyissuk előtte szívünk ajtaját. Ha ezt megtesszük Ő sohasem utasít el minket. Ezért ment el a kánai menyegzőre is. Mária is boldog, hogy fia megjelent a lakodalomban, ragyog az arca, sugárzik a szeme, hiszen Jézus a mindene. De nem vakítja el a Szűzanyát Jézus jelenléte, hiszen mások gondjaira is oda tud figyelni. A vendégek jókedvűen szórakoztak és itták a bort, ami megvidámítja az ember szívét. Mária veszi észre elsőnek, hogy a mulatozás hevében fogytán van a bor. Itt megmutatkozik a Szűzanya jó szíve. Mi lesz, ha most kitör a botrány, hogy elfogyott a bor? Szegény fiatal házaspár új élte szegyennel kezdődjen? Mária egészen együtt tud érezni másokkal és rögtön jelentkezik is segítő készsége. Nem a kezeit kezdi el tördelni, hogy vajon most mi lesz, nem csinál jelenetet, nem veszti el a fejét. Ő tudja itt van Jézus és akkor nem lehet baj. Fiához siet, félrehívja a mulató násznéptől és elmondja mi a baj. Harminc évvel ezelőtt Mária mondott igent Jézus földi életére, amikor Isten küldöttének, az angyalnak elmondja: „Legyen az Úr akarata szerint.” És ezzel az igenel tudott elkezdődni Jézus földi élete. A Szűzanya tudja, hogy most Fia is igent fog mondani és elmondja neki: „Fiam! Nincs több borunk!” És íme bár még nem jött el Jézus órája, de édesanyja szavára megteszi első csodáját. Milyen szép gesztus a gyermek részéről, hogy engedelmeskedik édesanyja kérésének! Itt a magyarázata annak, hogy mikor Jézus fölment a mennybe, hamarosan édesanyját is maga mellé vette, azért, hogy a mennyben is folytassa azt, amit elkezdet Kánában: járjon közben értünk!!!
Tudjuk, hogy minden létező létének megfelelően hatni akar: a Nap azért van, hogy meleget sugározzon, a vízforrás azért van, hogy felüdítsen és szomjat oltson, Mária pedig azért van, hogy bennünket segítsen. Mária azért van, hogy kegyelmeket közvetítsen, azért van, hogy közbenjárónk legyen, hogy mi kedvesek legyünk a jó Isten előtt. Jézust később rokonai is biztatták, hogy menjen Jeruzsálembe és ott is mutassa meg csodatévő erejét, nekik is azt válaszolta „nem jött még el az én órám” – és nem is ment el a rokonok kérésére. Édesanyjának is ugyanezt felelte: „nem jött még el az én órám” – de teljesítette édesanyja kérését. Ezzel is felakarja hívni a figyelmünket, hogy édesanyjának mekkora nagy és különleges hatalmat adott.
Aki az olaszországi Velencébe jár, biztos, hogy megnézi a Santa Maria della Salutét. Ez egy fogadalmi templom. Ezt akkor építették, amikor a Szűzanya közbenjárására a városban megszűnt a kolera. Az oltár fölött ott a Madonna szobra a kis Jézussal. Mellette szimbolikus alakot lehet látni: Velencét ábrázolja. Ez a szimbolikus alak egy írást nyújt át a Madonnának és az íráson ez a három szó olvasható: „O madre, madre, madre!” - „Ó anyánk, anyánk, anyánk!” Így menjünk mi a Szűzanyához kéréseinkkel. Egyszer azt mondta Fiának: „Nincs több borunk!” Ma pedig ezt mondja: „Nincs békéjük, nincs nyugalmuk, nincs reményük, nincs igazságuk, nincs szeretetük…” és ezt rólunk mondja ma a Szűzanya. Merjük kérni égi édesanyánkat, mert ha Ő velünk kéri szent Fiát, akkor Jézus ma sem utasítja vissza édesanyja kérését érdekünkben! Hányszor és hányszor mondjuk, sokszor könnyek között: „Most segíts meg Mária…” vagy „Emlékezzél meg, ó kegyes Szűzanya Mária…” vagy „Oltalmad alá futunk…”. Azt kívánom, amikor ezeket az imádságokat mondjuk szívvel mondjuk és ne csak a szánkal.
Drága jó testvéreim!
Mit mond még a Szűzanya: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” A mennyei Atya Jézus órájának a kánai menyegzőn való eljövetelét Mária kezébe tette. Mindezt Mária megsejtette és ezt parancsolta a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Azok engedelmeskedtek és nem bánták meg. A hat kőkorsó vize borrá változott Jézus szavára. Mégpedig nem is akármilyen borrá! Nem is csoda, hogy a násznagy a vőlegény szemére vetette, miért rejtegette mostanáig a jó bort. Tanuljuk jól meg, hogy amit Jézus ad, az mindig a legjobb! Nem vitás, hogy a gonosz léleknek, a bűnnek is megvan a maga ajándéka. Sokszor nagyon édes a bűn, élvezetet és gyönyört kínál, de a végén jön a kiábrándulás, az undor és a csömör. Jézus ajándékával teljesen másképp vagyunk. Először nem értjük és nem is érezzük rögtön az édességét. Ám, ha elfogadjuk, egyre inkább, lassan – lassan megédesíti sz életünket. Jézus borra, Jézus öröme olyan ital, amely sohasem fogy el, Ő mindig adja csak fogadjuk el.
Testvéreim!
Mária az első mondatot: „Nincs több borunk!” a mi érdekünkben intézi Fiához. A másodikat: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” hozzánk intézi, hogy Jézusnak hű szolgái legyünk. Szűz Mária tisztelete bele van vésve minden katolikus, de nemcsak katolikus hívő szívébe, de tisztelni úgy lehet egy személyt, ha tiszteljük és megtartjuk a szavát. Mária szava pedig ma így szól hozzánk: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Ha a különböző világi propaganda szólamok mást is mondanak, hogy tedd ezt vagy tedd azt, én azt kérem tedd azt, amit Jézus kér tőled. Ha valamit olvasol és megzavar, azt kérem tedd azt, amit Jézus üzen a Szentírás lapjain keresztül. Ha mások példája megzavar, amit látsz, én azt kérem, hogy Jézus példájának higgy és ne másoknak. Ha hitetlen gondolatok és csábító kívánságok ébrednek benned, én azt kérem Jézust kövesd és ne a csábítást. Az élet zátonyai, nehézségei között a Szűzanya a mi vezetőnk, aki biztos kézzel vezet el Jézushoz. Mária ezt mondja: Ne temetkezz bele nagyon a földi életbe! Jézus ezt így mondja: „Aki kezét az eke szarvárra tette, ne nézzen vissza.” Mária biztat, ne csüggedj el, ne fáradj bele szeretni vagy szenvedni! Jézus ezt így mondja: „Aki mindvégig állhatatos, az üdvözül.” Mária erősít, hogy ne engedj a kísértésnek! Jézus ezt így mondja: „Mit használ, ha az egész világot megnyered, de lelkednek a kárát vallod.” Egy modern költő versében írja le a látomását. Szurokfekete éjjel, ijesztő szakadék előtt találja magát. Valahol messze, mintegy fátyol mögül, ragyog az Isten dicsősége. És felteszi a versében a kérdést: „Hol az a híd, amely oda átvezetne?” És ekkor egy női alak jelenik meg, olyan, mint egy liliom, kezében egy gyermeket tart. És válaszol a költő feltett kérdésére: „Jöjj én átvezetlek a szakadékon!” „Ki vagy te? Mi a neved?” – kérdi a költő. És jön a válasz: „Az én nevem imádság!” Valóban a Szűzanya az imádság számunkra.
Drága jó testvéreim!
A mi mindent megkérdőjelező, kétségbevonó világunkban üdítő forrásként hatnak ránk Theo Schmidkonz szavai. Gondolatainak címe: „Hiszek a csodákban.” „Istenem, mindnyájan vakok vagyunk sokszor, nem ismerjük fel fényeségedet, mint hajdanán a pásztorok. Süketek vagyunk, és nem halljuk meg üzenetedet. Némák vagyunk, és hallgatunk, amikor Rólad kellene beszélnünk. Bénák vagyunk, mikor Érted kellene lelkesednünk. Fölvilágosodottnak tartjuk magunkat, és nem hiszünk a csodákban, sőt, sokszor Benned sem igazán! Mert te magad vagy a csoda! Mi is az élet valójában? Mi jelent nekünk a szeretet? S mit jelent maga a kereszt? Fiad így válaszolt kérdéseinkre: Én vagyok az élet, és én vagyok a szeretet. Én vagyok, akit keresztre feszítettek.” Hiszek a csodákban, valljuk együtt a vers címével együtt és higgyünk a csodákban valóban. Csatlakozzunk Eudes Szent Jánoshoz, aki ezt vallotta: „Ha ismernék valakit, aki Máriát nálam jobban szereti, azonnal fölkeresném, ha száz mérföldet kellene gyalogolnom is, hogy megtanuljam tőle, hogyan kell Máriát jobban szeretni.” Tegyük ezt meg mi is és hitünkkel tudjuk elmondani: Anyánk, Te vagy a mi reménységünk! Szavadra, imádra jöjjön el mindnyájunk életében Krisztus órája, a csoda, a jóság, a szeretet és a béke órája! Ámen.
Fotó: Magyar Kurír
