Krisztusban drága jó testvérek!
Az evangélium harmadik szerkesztője szent Lukács, Pál apostol munkatársa, akit egyik levélben kedves orvosnak nevez. Műveltségéről tanúskodik az általa szerkesztett evangélium szövege, amelyet a szentpáli igehirdetés alapján készített. Mint a görög műveltség birtokosa, jól ismerhette a képzelt istenek életével foglalkozó vallásos hitregéket. Midőn jómaga is tollat ragad, hogy Jézus tanítását írásba foglalja, hangsúlyozni kívánja: nem meséket mondok, hanem a Szentlélek sugallatára köztünk végbement eseményeket. Igaz, hogy ő nem tartozott Jézus tanítványai közé és nem lehettek személyes tapasztalatai. Ám gondosan fölkutatta a forrásokat és azoktól szerezte értesüléseit, akik kezdettől fogva fül- és szemtanúi, valamint hirdetői voltak Jézus életének és tanításának.
Jézus számos meglepetést okozott szavaival, tetteivel és egész földi életével. Ezzel is hangsúlyozni kívánta: Isten másként létezik, másként gondolkozik, másként cselekszik, mint mi, emberek. Közismert dolog, hogy az ószövetségi jövendölések szerint a messiás test szerint Juda törzséből, Dávid családjából származott. Ebben az országrészben épült fel Jeruzsálem, az ország fővárosa, amely oly nagy szerepet játszott az ószövetségi nép életében. Itt emelkedett magasba a templom, Isten hajléka az emberek között. Ezért találta mindenki természetesnek, hogy Keresztelő János is Judeában kezdte meg nyilvános működését. Itt történt Jézus megkeresztelkedése is a Jordán folyóban. Mennyei Atyánk ígéretéhez híven Judea földjén mutatja be a Messiást választott népének. Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.
A Szentlélek innen Judea sivatagába vezeti, ahol negyvennapos böjttel és imádsággal készül nyilvános működésére. Mivel azonban Isten nem személyválogató, ezért a Szentlélek visszavezeti Jézust a sokak által megvetett szülőföldjére, Názáretbe. A Szentírás kifejezése szerint az Isten Lelke vezeti Jézust. Hitünk tanítása szerint az Atya és Fiú szeretete a Szentlélekben személyesül meg, az isteni személyek benne szeretik egymást. Jézusnak tehát minden szavát és tettét a Szentlélek, azaz a szeretet vezérli.
Drága jó testvéreim!
Vajon ki dicsekedhet közülünk azzal, hogy mindig a szeretet vezérli? Hányszor, de hányszor a dicsőség, a hatalomvágy, az érzékiség vezet bennünket. Mily átváltozás történik azonban életünkben, ha átengedjük életünk, szívünk irányítását a szeretet lelkének! Vajon az apostolok, a vértanuk, a szentek kinek köszönhetik azt, amit életükben véghez vittek? Az egyszerű halászembereket ki tette az emberiség tanítóivá? Nemde a Szentlélek pünkösdi ajándéka gyújtotta meg bennük a zsenialitás tűzét. Ő csinált a vámos Léviből Szent Máté apostolt, az egyházüldöző Saulból Szent Pált, Simonból Pétert, a bűnös Mária Magdolnából Szent Magdolnát, a jobb latorból szent rablót. Nem csupán a természetes tehetségek kibomlása ez, hanem az új szívet teremtő Szentlélek remeklése. Két jóbarátról olvasom, hogy ellátogattak egy ékszerüzletbe. Eléjük tették a csillogó drágaköveket és köztük megpillantottak egy fénytelen kődarabot. Hát ez, hogy kerül ide, kérdezték az eladótól? Ő válasz helyett tenyerébe szorította a követ és néhány perc múlva ismét kinyitotta. Ekkor az imént még fénytelen kő az opált jellemző színekben tündökölt. A kéz melege elegendő volt ahhoz, hogy szivárványos fényeket csaljon elő a holt anyagból. Mennyivel inkább megteheti azt szívünkkel a Szentlélek Isten!
Drága jó testvéreim!
Amikor hasonlatokkal akarunk élni, mi már csak modern hasonlatokat keresünk. Ezek állnak közel hozzánk. Így mindenki tudja, hogy a szervizen minden kocsit jól átolajoznak, így kevesebb a kopás és a súrlódás. Az olaj még a mai technikai világunkban is nélkülözhetetlen. Keleten az olajból balzsamot csináltak, amely a sebeket gyógyította s a beteget fölfrissítette. A keresztény ember számára az olaj maga a Szentlélek. Ez a szó Krisztus, annyit jelent, mint fölkent, vagyis teljesen átjárja őt a Szentlélek. Erről van szó a mai olvasmányunkban.
1.Jézus, az isten fölkentje.
Emlékezzünk vissza: először az angyaltól halljuk: „A Szentlélek ereje száll le reád és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával.” Józsefnek is ezt mondja: „Ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban.” Tehát már születése előtt a Szentlélekkel kente föl Jézust az Isten. Mikor később a Jordán partján megkeresztelkedik, megint azt halljuk, hogy a Szentlélek szállt reá és rajta is maradt. Hogyan értsük ezeket a szavakat? Talán úgy, hogy minden emberben vannak értékek, amelyeket ki kell adnunk magunkból. A tudós lelkében az évek folyamán rengeteg tudás halmozódott föl. Nem azért, hogy magával vigye a sírba, hanem hogy továbbadja. Ugyanígy egy mester a hosszú gyakorlat által rengeteg tapasztalatot gyűjt össze. Maga is szükségét érzi, hogy továbbadja tanítványainak és így hasznosítsa tapasztalatát. Azután egy valódi édesanya és édesapa szívében rengeteg a jóság és szeretet. Nem is tudná visszafojtani, hiszen maga a szeretet akar áradni gyermekeire és unokáira. Ha megfigyeljük, így szövődik össze az egész társadalom. Mindenki ad valamit önmagából. Ez teszi olyan széppé a világot. De így van az Isten is. Benne különösképpen végtelen érték halmozódik fel. Ő sem akarja mindezt megtartani magának, hanem kiárasztani az emberekre, hogy közöttük és bennük szülessék meg az ő országa. A tudós a tudományát, a mester a tapasztalatát, az édesanya és édesapa a jóságát árasztja ki, Isten pedig a maga Szentlelkét. Ahogy bennünket embereket átjár a Szentlélek ugyanúgy Jézust is az Isten Lelke járja át. Betöltötte őt, és ki akart áradni. Ezért mondja a Szentírás: János csak vízzel keresztelt, Jézus Szentlélekkel is.
Drága jó testvéreim!
Folytassuk tovább ezt a gondolatot. Mindazok, akik újjászülettek Jézusban, megkapják ezt a fölkenést, a Szentlelket. A balzsam behatol a bőr pórusaiba, illata pedig kiárad. Aki a Szentlelket kapta balzsamul, abból az Isten Lelke árad, hogy ne csak tudás legyen a világban, hanem hit is, ne csak jólét legyen, hanem erkölcs is, ne csak földi szépség, hanem lelki szépség is, ne csak igazságosság legyen, hanem irgalom is. És mindazok, akik nemcsak vízzel vannak megkeresztelve, hanem hitükből élnek, azok árasztják magukból az Isten lelkét. Magából az életükből Isten békéje és a Lélek öröme árad.
2. Aztán ott van a fölkenés hatása
Az evangéliumi szakasz alapján három feladat van:
a. Örömhírt kell vinni a szegényeknek. Nem a fizikai szegénységre kell gondolni. Hála Istennek, a mi vidékünkön ez már ismeretlen. A szegényeket itt azok jelentik, akik az életben mindig háttérbe szorulnak, akikből sohasem lesz vállaltvezető, akiknek sohasem lesz kertes villájuk a zöldövezetben, s akiknek mindig elnéznek a fejük fölött. Jézus ezeknek a névtelen embereknek viszi az örömhírt. De miért örömhír ez? Hirdeti, hogy az öröm nem a külsőkben van, hanem a szívben, nem a külső sikerben, hanem a belső békében. Ne legyetek elkeseredve, a gazdagok úgysem visznek semmit magukkal, s ne irigykedjetek azokra, akiknek sikereik vannak. b. Megnyitni a börtönök ajtaját. Itt sem külső börtönre kell gondolni, hanem a bűn rabláncaira. Szent Ágoston mondja: „A kisiklott akaratból jött a vágy, a vágyból a bűn, a bűnből a megszokás, a megszokásból a kényszer.” Szent Anzelm pedig megfigyelt egy fiút: a madár lábára madzagot kötött, aztán hagyta, hadd repüljön, de aztán megrántotta a zsineget s a madár visszahullott. Így játszik a bűn is a bűnössel, amíg csak Krisztus el nem vágja a köteléket. c. Fényt vinni a vakoskodóknak. Itt sem a szemek, hanem a lélek vakságáról van szó. Régi népi mondás: akit Isten meg akar büntetni, annak lecsukja a szemét és kinyitja az ajtaját. Hányszor tapasztaljuk, valaki vesztében rohan, ő azonban nem látja. Házasságot köt, jaj nem egymáshoz valók, ő azonban nem látja. Hiányzik belőle Jézus világossága. Amikor valaki zavartalanul akar aludni, gondosan lehúzza a redőnyt, hogy a fény ne zavarja alvását. Sokan vannak így Istennel is, csak föl ne ébressze lelkiismeretét. Jézus hozza a fényt, nem akármilyent, hanem az Isten világosságát. Járjon át bennünket ez a krisztusi fény, hogy tovább adhassuk másoknak.
Drága jó testvéreim!
Régen elhangzottak már Jézus szavai a názáreti zsinagógában, de ez a csodálatos „ma”, a beteljesült lehetőség azóta is itt leselkedik a jelenben. Jézusunk nem azért jött a földre, hogy néhány röpke év után végérvényesen eltűnjék az emberiség életéből. Jézus nem azért szólalt meg, hogy egyszer s mindenkorra elhallgasson. Jézus nem azért hozta el az Atya üzenetét, hogy a feledés szemfödőjével letakarjuk. Jézus nem azért hozott szabadulást a bűn rabjainak, hogy továbbra is szolgaságban éljünk. Jézus nem azért hozta közénk a csodálatos kincseit, hogy továbbra is szegények maradjunk. Jézus azért gyújtotta meg a világ világosságát, hogy az idők végéig minden közöségben bemutatkozhasson.
A lelkipásztort is azért küldik közétek, hogy az izajási jövendölés beteljesedjék. Jézus a mi honfitársunk, falubelink akar lenni. Ha azt tapasztalja, hogy Tőle várjuk igazi gazdagságunkat, ha azt látja, hogy örülünk ajándékainak, hogy lerázzuk bűneink bilincseit, ha a szeretet lesz életünk motorja, akkor mi is meghallhatjuk szavait: Beteljesedet az írás, amit az imént hallottatok. Ámen!
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
