Ferenc Pápa 2019. szeptember 30-án, a nagy bibliafordító, Szent Jeromos emléknapján tette közzé a Vatikánban az „Aperuit illis” – „Megnyitotta nekik” című apostoli buzdítását (Motu Proprióját), amely új ünnepet – az Isten Igéjének ünnepét rendelte el az egész Katolikus Egyházban. Ezt az ünnepet az évközi időszak harmadik vasárnapjára teszi, azaz mára azzal a buzdítással, hogy hívőként ezen az ünnepen, és az egész életünk folyamán, a Szentíráson keresztül hozzánk szóló Istenre, és az Ő szavára fordítsuk figyelmünket, újra felfedezve annak a gazdagságát és életet adó erejét.
Ugyanabban a buzdító levélben Ferenc pápa arra is kért, hogy ezt az évközi harmadik vasárnapot ünnepnapként éljük meg minden évben, a liturgiában pedig a Bibliát az oltár elé, egy külön látható helyre (bibliai trónusra) helyezzük, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten Igéjének fontos és meghatározó értéke van a keresztény közösségünk számára. A lelkipásztorokhoz külön szólt és arra kérte őket, hogy komoly figyelmet fordítsanak a homíliára való előkészületre, hogy mindenkivel megértessék a Szentírás üzenetét olyan egyszerű nyelvezettel, mely alkalmas a meghallgatásra. Fontos, hogy az elmélkedés a szent szövegek felett képessé tesz arra, hogy a szív szólaljon meg úgy, hogy megérintse a hívek szívét.
Miért fontos ez az ünnep? Erre az egyszerű válasz: mert nagyon fontos és értékes a Biblia minden hívő keresztény ember számára. A Biblia az Úr népének a könyve. Mondhatjuk, hogy a hitünknek az „anyakönyve.” A Biblia nem történeti könyvek, sem pedig időrendi események gyűjteménye, hanem teljes egészében az ember átfogó üdvösségére irányul. A Bibliában minden az örök üdvösségre irányul, és az üdvösség történeteként mutatkozik meg, melyben Isten beszél és cselekszik. A Biblia nem a házi könyvtár egyik szerzeménye, sem a polcon levő dísztárgy, vagy csak egy ajándéktárgy az ajándékgyűjteményből. A Biblia Isten könyve – a szent könyv – melyet külön kell tisztelnünk. A Bibliában Isten a szent írók által emberi módon és emberi nyelven személyesen szól hozzánk, beszélget velünk és tanít minket. A Biblián keresztül hozzánk szóló Isten szavából táplálkozik az Egyház. XVI. Benedek pápa egyszer azt írta: „Isten szava a keresztény élet szíve”. Az Egyház ugyanis Isten szaván alapszik. Isten népe, történetének hosszú századaiban, mindig belőle merítette erejét, és az egyházi közösség ma is Isten szavának hallgatásából, ünnepléséből és tanulmányozásából gyarapszik.” (vö. VD 3).
Milyen szép az Isten szavával való találkozás az egyházközösségben, és mennyivel szebb, amikor hitünkkel személyesen megtapasztaljuk a Biblia hallgatásában, olvasásában és elmélkedésben az élő Isten jelenlétét, szeretetét, bölcsességét és erejét. Isten valóban Emmánuel: velünk van az élő Isten, aki Szentírásban kinyilatkoztatja magát, és közöttünk él. Ezért Isten Igéjének vasárnapján fedezzük fel újra a személyes és közösségi találkozást Krisztussal, az Élet Igéjével, aki látható lett, és legyünk az Ő hirdetői, hogy elvigyük ezt az Örök Igazságot és Bölcsességet mindenki számára, hogy teljes legyen örömünk Őbenne.
Jézus egyszer azt mondja: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el soha.” (Lk 21,33). Jézus Igéje lélek és élet – az örök élet, ahogy Simon Péter azt mondta neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.” (Jn 6, 68). Jézus Krisztus Isten örök Igéje és bölcsessége. Ez az örök Ige, aki kezdettől fogva Istennél volt, már megtestesült: Szentlélektől fogantatott, Szűz Máriától született, és emberré lett. Ahhoz, hogy ezt az örök Igét jobban megismerjük, és vele találkozhassunk, fontos, hogy megismerjük a Szentírást. Ahogyan Szent Jeromos mondja, aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust.
Forrás, fotó: .catholic-zr.org.rs
