A misztika nem más, mint erős istentapasztalat, egyfajta találkozás a bennünk élő szentháromságos egy Istennel, különösen Jézussal, hiszen Ő a megtestesült isteni személy, Ő áll a legközelebb hozzánk. Ugyanilyen találkozás történhet a misztika világában a Szűzanyával, a szentekkel, de az örökkévalóságba költözött szeretteinkkel is, akik már az örök életbe, Isten látásának közegébe kerülhettek. Éppen ez a legmélyebb énünkben való találkozás juttathat el minket a legigazabb valóság megismerésére, ami nem más, mint Isten és az Ő szeretete, igazsága, irgalma.
Ezért nem meglepő a misztikusnak, ha az imádságban kapott, gyakorlati életre vonatkozó tanácsok döntő jelentőségűek és előrevivők, békét és igazságot hoznak, hiszen ezek a szerető Isten tulajdonságai. Teréz anya nagy misztikus volt, így nem csoda, hogy az ápolástan területén nagyobb igazságok felismerésére jutott el, mint amit az ápolástani tudományos gondolkodás nyújthatott. Erre jó példa a „húsleves a szemcseppentőben” ötlete. Az eszméletlen beteget nem lehet szájon át táplálni, mert félrenyel, és a táplálékot a tüdejébe aspirálja. A cseppenként adagolt folyadékot azonban még az eszméletlen beteg sem nyeli félre, főként ha maradt még minimális nyelési reflexe. Milyen egyszerű és észszerű! A nagy találmányok mind ilyenek. Isten nem bonyolult világot teremtett, csak mi tesszük azzá.
A misztika a bölcsesség forrása is. Minden vallás gyakorolni próbálja ezt, meditációt tanít; csak az a kérdés, hogy hova akar eljutni, hol az igazság? „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – tanítja Krisztus (Jn 14,6). Így nekünk, keresztényeknek nagyon jó utunk van, de el kell indulnunk hozzá befelé, s ez nehéz. Tanulni kell, gyakorolni, bátorság is kell hozzá, mert szembe fognak jönni a „sötét” dolgaink is, ahogy haladunk énünk mélyébe. Ki kell tartani csendben és imádságban, mintegy keresztülverekedve magunkat ezen a sötét rétegünkön, hogy megérkezzünk a legmélyebb valóságunkba, ahol esélyünk van az Istennel való találkozásra.
Ha megijedünk, hogy milyen bűnös erők laknak bennünk, és visszafordulunk létezésünk felületére, akkor kimenekülünk ugyan a sötét hajlamainkkal való szembesülésből, de nem jutunk lejjebb. A felszínen lehet élni akár egy relatíve rendes keresztény életet is, de nem lehet megismerni igazán „képmás” mivoltunkat, a bennünk élő Jézust. Hány házasságát hűtlenül elhagyó férfi csinálja ezt végig oda-vissza, ahogy én is tettem korábban!
Forrás: Csókay András - Idegsebészet és hétköznapi misztika
Fotó: pexels
