Sok hívő fölteszi a kérdést: ugyan mit lehet tenni egy ilyen világban, amelyben az emberek nagy többsége vagy közömbös a keresztény értékek iránt, vagy pedig ellenséges vele szemben? Ez a magatartás jellemző Európa nagy részére, a lengyelek kivételével. A világ ellene mond a krisztusi értékeknek. Egerszalókon és a Szent Margit Gimnáziumban, ahol tanítok, gyakran mondom a fiataloknak, hogy a „gyümölcseiről ismerszik meg a fa” szellemében gondolják végig, milyen mentális állapotban van a magyarság. Például világviszonylatban nagyon előkelő helyen állunk az abortuszban, ami borzasztó felelőtlenség, mert lassan kihalunk. Ugyanez a helyzet az alkoholizmus, az öngyilkosság területén, tragikusan magas a válások száma, egyre több a depressziós beteg, és drogfogyasztásban is kezdünk felzárkózni az élvonalhoz. A túlzott szabadosság, a szélsőséges exhibicionizmus fája tehát nem terem jó gyümölcsöt. Ezért a mi feladatunk, hogy élesztgessük az emberek lelkiismeretét.
Ám elkeseredni nem szabad! Az emberek előbb-utóbb úgyis rájönnek arra, hogy becsapták őket. A kovászból és a sóból pedig nem kell sok, csak annyi, hogy élvezhetővé tegyék a még keletlen, masszaszerű tésztát. Ez nagyszerű dolog, Jézustól tanultam. Szent Páltól pedig ezt: „Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, ott túlárad a kegyelem” (Róm 5,20). Csodálatos! A Gonosz soha nem tud minket végleg legyőzni. Jézus nemhiába halt meg értünk, fölvitte a bűneinket, sőt még a betegségeinket is a keresztfára. Túl nagy árat fizetett értünk ahhoz, hogy elveszítsen bennünket. Az ember a földi szemmel legkilátástalanabb helyzetekben is mindig reményt lelhet nála.
Néhány hónappal ezelőtt az egyik intenzív osztályon találkoztam egy gyönyörű fiatal lánnyal, aki iszonyúan szenvedett. Amikor bemutatkoztam neki, fölcsillant a szeme. Megkérdeztem, hogyan tudja elviselni a fájdalmat. – Két dolog ad erőt hozzá – felelte. – Az egyik, hogy Jézus is szenvedett, s ha Ő vállalta ezt értünk, akkor nekem is vállalnom kell a fájdalmat. A másik hatalmas vigasz számomra, hogy a betegségeinket is Ő hordozta, tehát az enyémet is hordozza. Valóban, Krisztus egész élete, a mondásai, példázatai, cselekedetei erőt adnak az embernek, segítenek a gyógyulásban. Nem úgy, mint ahogy Lenin mondta annak idején, hogy aki nem ért vele egyet, azt tarkón kell lőni. Az egyik megfélemlít, a másik gyógyít. Micsoda hatalmas különbség!
Forrás: Adj nekem lelkeket, Uram – Kerényi Lajos atya önéletírása
Fotó: pexels
