Krisztusban drága jó testvéreim!
Valaki meglátogatott egy elmegyógyintézetet s feltűnt neki egy lány, aki senkire sem nézett, senkinek nem válaszolt, üres szemekkel nézett maga elé. Megtudakolta a sorsát. Ez a lány boldog menyasszony volt – így beszélték -, aztán valaki rosszindulatú pletykát kezdett terjeszteni róla. Amikor legközelebb a vőlegényével találkozott, az haragtól szikrázó szemmel kiáltott rá: „Takarodj innét… nem akarok többé tudni rólad!” Ez olyan hatással volt a szerencsétlen lányra, hogy elméje végképpen elborult. Ma Krisztus találkozik egy fiatal nővel, akit nem rágalmaztak, hanem tetten értek. Vajon Ő is így kiált rá: „Takarodj… Nem akarok többé tudni se rólad!” Vajon így szólt hozzá Krisztus? Nem, hanem a szeretet hangján!
Miről van itt hát szó?
1. Jézus nem áll a bűn pártjára
Voltak, akik azt akarták bizonyítani, hogy Jézus nem az erény, hanem a bűn mellé állt. Szembefordult a farizeusok botránkozásával és nyíltan a törvény ellen fordult. „Igenis, joga van az embernek, hogy szenvedélyét kövesse, védelmembe vesszem a szemforgató erkölcsbírák ellen!” Azt mondják, Jézus a szív forradalmára. De nem jól mondják. Mert itt arról van szó, hogy a farizeusok ismét csapdát állítottak eléje. A törvény szerint a házasságtörő nőt meg kellene kövezni. Ha azt válaszolja, hajtsátok végre a törvényt, akkor mindenki kegyetlennek minősíti. Ha pedig azt, hogy ne bántsátok, akkor azzal vádolják, hogy lázít a törvény ellen. Ezért Jézus egy harmadik feleletet ad: „Az dobja rá az első követ, aki maga bűn nélkül van.” Jézus ezután elhallgat s ezzel azt akarja mondani: Amit mástól követeltek, azt magatok sem tartjátok meg. Itt nem a bűn romantikájáról van szó, hanem arról, hogy Jézus a bűn mögött is meglátja az embert és tudja, hogy a szegények, megvetettek, sőt a bűnösök is fogékonyabbak Isten országa számára, mint azok, akik magukat igaznak tartják. Miről van itt hát szó?
2. Jézus a bűnöst veszi védelmébe
Ő is elítéli a házasságtörést, hiszen világosan mondja: „Hallottátok a régieknek adott parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy már bűnös kívánság is házasságtörés.” És: „Mindaz, aki elbocsátja feleségét, vagy elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságot tör.” A bűn bűn, de aki a bűnösre követ dob, az előszőr magára dobja, mert ha éppen nem ebben, akkor másvalamiben bűnös. Ne nyúlj a kövek után, hanem előszőr vizsgáld meg lelkiismeretedet. És éppen Jézus szavai megdöbbentők: „Az vessen rá előszőr követ, aki bűn nélkül való.” Egyáltalán van ilyen ember? Igen, Jézus Krisztus. Neki volna joga, de őt nem a jog, hanem a szeretet vezeti. Természeti törvény, hogy minden dolognak van fényes és van árnyékos oldala. Akiben szeretet van, az a másik embernek a fényes oldalát látja. Akiben nincs szeretet, az önmagának a fényes, a másiknak az árnyékos oldalát mutogatja. Jézus azt mondja magáról: „Isten nem azért küldte Fiát a világban, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.” Egy másik helyen pedig: „Az Atya nem ítél senkit, az ítéletet egészen a Fiúra bízta.” Jézus orvosként jött, gyógyítani, segíteni és megbocsájtani akar. És mi lesz azzal, akinek nem kell az orvos? Azt saját élete fogja elítélni. Miről van itt hát szó?
3. Az örömhíről
Mit mond Jézus a bűnös asszonynak? „Menj, és többé ne vétkezzél!” Nem törlek össze, nem tiporlak el, megbocsájtok neked. Ez a nagy örömhír: „Én sem ítéllek el.” De ez csak úgy lehetséges, hogy helyetted engem ítélnek majd el. Te csak azért nem vagy vádlott, mert én leszek helyetted a vádlott s a terhedre szóló adóslevelet a keresztre szögezve semmisítem meg. Két föltétele van annak, hogy Isten megbocsásson: Az egyik: „Menj, és többé ne vétkezzél!” Vagyis kezdj új életet, indulj új lendülettel, örvendezz és légy hálás Jézus iránt. Csak így komoly a bűnbánat, ha megvan benne a megújulás vágya. Az erős elhatározás olyan, mint a falba vert szög. Lehet keményen beverni, és akkor tart, de lehet csak lazán, s akkor az első teherpróbánál kihullik.
A másik: ahogy neked megbocsájtottak, úgy bocsáss meg te is. Téged sem ítéltek el, te se ítélj másokat… Szent Jeromos, amikor ezt az evangéliumi szakaszt magyarázza, megjegyzi, hogy Jézus, amikor lehajolt és a porba írt, akkor a vádaskodó farizeusok bűneit írta oda. Ezért somfordáltak el egymás után valamennyien. Bárcsak, amikor mi ítélkezünk, látnak Jézus láthatatlan kezét, amint a mi bűneinket sorolja. Egyszerre kihullana a kő a kezünkből, amivel másokat akartunk kövezni. Egyszer majd mi is ott állunk a biblia asszony mellett Jézus előtt, akinek egyedül van joga ítélni. Szeretnénk hallani, ha rólunk is azt mondaná: „Az vessen rá először követ, aki bűn nélkül való.” Ehhez tartsuk magunkat.
Drága jó testvéreim!
Lelkiismeretünk Isten színe elé visz, ahol, ha megbánást tanúsítunk, akkor Istentől bocsánatot nyerhetünk. Vagy inkább haladékot, életünk utolsó napjáig, hogy megváltozzunk, hogy rábízzuk magunkat Istenre. Az asszony is haladékot kapott: "Menj, de többé ne vétkezzél!" De vajon mikor van életünk utolsó napja??? A történetből nem derül ki, hogy az asszony valóban nem vétkezett-e többet. Megeshetett, hogy ismét elbukott, ahogy mi is folyton elbukunk újra és újra. Képzeljük el, hogy az asszony újra vétkezik, és Jézus színe elé kerül. Vajon mit tesz? Talán nyugodtabban áll most Jézus színe előtt, mert tudja, hogy Jézus úgyis megbocsát neki? Nem inkább elsüllyedni szeretne szégyenében? Érdekes módon, mi nem szeretnénk elsüllyedni szégyenünkben, amikor hosszabb-rövidebb idő után a gyóntatószékben kötünk ki ugyanazokkal a vétkekkel, semmit sem javulva. Talán azért, mert a gyónásban nem is tudatosul bennünk, bűneink nagysága, s csak egy ájtatossági gyakorlatot akarunk teljesíteni, vagy évente egyszer előforduló "keresztény" feladatot látunk benne. Egyáltalán nem természetes, hogy nincs szégyenérzetünk a gyónáskor. Mert nem vagyunk különbek a házasságtörő asszonynál. Akkor sem, ha nem akar senki se megkövezni. Akkor sem, ha lelkiismeretünk nem vádul, mert elaltattuk, félreneveltük. Gondoljunk bele: ha nem tarjuk magunkat "olyan nagyon" bűnösnek, akkor mit érnek e szavak: "Menj, de többé ne vétkezzél!" Akkor olyanok vagyunk, mint a farizeusok és az írástudók: magukat tökéletesnek tartják és ujjal mutogatunk a másikra, hogy ő vétkezett. (pletykáljuk) A másikat akarjuk megkövezni, kiközösíteni, megbüntetni, mintegy bűnbakot keresve benne. "Az vesse rá az elő követ, aki közületek bűn nélkül van!" „Előbb vedd ki a saját szemedből a gerendát és csak utána az embertestvéred szeméből a szálkát.” És ha mi mégis szavainkkal megkövezzük, pletykáljuk a másikat, kiközösítjük, megbüntetjük, haragot tartunk, akkor nem vagyunk rosszabbak a farizeusoknál is? Jézus kész a megbocsátásra, kész az irgalomra, ha elébe megyünk a bánatunkkal. De semmit sem gyűlöl jobban a képmutatásnál. Nem tudjuk őt becsapni képmutatásunkkal. Rajtunk áll, hogy a nagyböjti bűnbánati időben igaz bánattal elébe megyünk-e, s akkor e szavak nekünk is szólnak: "Menj, de többé ne vétkezzél!" Egy novellában olvastam egy történetet. Valahol a tengerparton, egy halászfaluban íratlan törvény volt, hogy a házasságtörő asszonyt a parti szikláról a halálos mélységbe taszították. Történt egyszer, hogy rajtakaptak egy asszonyt a házastársát megcsalja, és szokás szerint a falú bírái elé állították. Kimondották a halálos ítéletet, de megengedték, hogy kivégzése előtt még egyszer férjével beszélhessen. A férjét azonban hiába keresték, nem találták sehol. Így aztán alkonyat táján kivonultak a sziklához és a megcsalt férj nélkül végrehajtották az ítéletet. Nagy volt a falu megrökönyödése másnap, amikor másnap reggel meglátták a letaszított asszonyt kertjében kapálni. A nép meglepődött, mert még ilyesmi nem történt életükben. Az asszony férje mindent megmagyarázott. Amikor tudomást szerzett a felesége elitéléséről, a legerősebb halászhálót kifeszítette a szikla tövében és így mentette meg a hűtlen, de szeretet feleségét. Levették a hálót és a hűtlen asszonynak ezekkel a szavakkal adták át: legyen ez a háló emlékeztető férjed megbocsátó szeretetére. Testvéreim! Ez a férj megértette és ő maga is gyakorolta Jézus irgalmas szeretetét. Megértette annak igazságát, hogy senki sem lehet ártatlanak mondani, mert mindenkiről el lehet mondani, hogy bűnös. Ez az asszony a férjén át megtapasztalhatta az Isten irgalmát, mint ahogy az evangéliumban szereplő asszony is, amikor Jézus ezt kérdi tőle, és ezt mondja neki: „Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítél el? Senki, Uram felelte az asszony! Mire Jézus így válaszolt: Én sem ítélek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Ebben a pillanatban értette meg az asszony, hogy a törvény szikláján túl van egy mentőháló és ez nem más, mint az Isten irgalma. Mi lenne velünk, ha az isten minden egyes törvényszegésünket megtorolná és az ítélet sziklájáról a kárhozatba taszítana? Ki menekülhetne meg közülünk, ha Isten nem feszítené ki alattunk irgalmas szeretetének a hálóját? Mily szerencse testvéreim, hogy Isten kőbe vési az Ő parancsit, és homokba írja a mi bűneinket. Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem veszi komolyan a bűnt, Ő mindig nevén nevezte a vétket Mindig elítéli a bűnt, de nem a bűnöst, mindig szeretettel, irgalommal fordul a megtérő bűnös iránt. Éppen ezért nem az a feladatunk, hogy ítélkezünk, hanem az, hogy önvizsgálatot tartsunk.
Örök Bíránk, irgalmas Jézusunk!
Öntsd szívünkbe a nagylelkűség erényét, hogy ne ítélkezzünk mások fölött. Érezzük át szívünk mélyén, hogy valójában egyetlen szolidaritás köt össze bennünket, embereket: a bűn szolidaritása. Az ítélkezéssel embertársunkat zárjuk ki a körből, de ezzel elsősorban önmagunkat zárjuk ki. A bűnt fájlalni, a bűnöst sajnálni kell, az embert pedig minden körülmények között szeretni. Ámen.
