Egy „kiváltképpen való utat” (1Kor 12,31) szeretnék mutatni. Egy utat – a húsvéti hithez. Ahhoz a boldog bizonyossághoz, hogy személyesen is megtudhassátok: Vivit! Valóban feltámadott. Valóban él. Ma is, mindörökké.
Ez az út, amelyen talán legelőször egy asszony járt. Mária Magdaléna. Be kegyelmes itt is az Isten, hogy még csak nem is egy apostol! Hogy ne is mondhassuk: én nem vagyok apostol. De bűnös csak vagy? Mert Magdaléna a legnagyobb bűn felől jött.
Nos, a húsvéti hithez vezető útjának első jellemzője az, hogy keressük Jézust. Ne átalljuk kimondani: Mária halott Jézust keres, de keresi. Még csak nem is hittel keresi, és semmiféle különös reménysége nincs. Az jegyeztetett fel róla, hogy sírva keresi, sőt: siránkozva. Mert a hit a halál előtt összezsugorodik, a reménység megsemmisül. De Máriában egyvalaminek nem ártott a halál: a szeretetnek.
Jézus iránt érzett szeretete (megtisztult és igaz szeretete) akkor is megoldást keres, amikor hite és reménysége már csődbe került. Sőt, így is mondhatnám: hite és reménysége ellenére MÉGIS keresi Jézust.
És úgy keresi, mint az ő urát. Nem hullát keres! Neki a halott Jézus Krisztus is ura, Aki egész életét uralta! Minden percét, gondolatát betöltötte.
Nem tudom, jól értjük-e? Mert ez a kiváltképpen való út a húsvéti hithez: – Mária keresi Jézust. – Jézusban az Urat keresi. – És mindenekfelett szeretettel keresi.
Éppen ezért én azt sem kérdezem: van-e reménységünk afelől, hogy az életé az utolsó szó, és nem a halálé. Hogy Jézus Krisztus feltámadása által nem fullánkos már a halál? És halálod pillanatában az lesz a legnagyobb meglepetés, hogy nem is találkozunk a halállal, csak egy másféle életformával. Nem azt kérdezem: él-e ez a reménység bennünk; hanem azt kérdezem: szeretjük-e Jézust? Jézus lényét, igéjét, tanítását, azokat, akik róla bizonyságot tesznek, szerettük-e? Amikor Őt dicsőíti az ének, tudunk-e belső örömmel együtt zengeni az éneklőkkel? Valahogy úgy, ahogy az egyik passió-esten láttam egy férfit énekelni: behunyt szemmel, erővel és csöndesen ide-oda lóbálva a fejét. Úgy énekelt, ahogy talán csak szerelmes tehet vallomást a menyasszonyának vagy vőlegényének: egész lényével. Szeretjük-e Jézust és keressük-e őt? Mert ez a szerető keresés és ez a kereső szeretet a húsvéti hithez vezető egyetlen út.
Forrás: Gyökössy Endre - Lukács örömhíre
