Ditró, másként Gyergyóditró község Hargita megye északi részén, Szárhegy és Salamás között, a magyar nyelvi tömb határán terül el Erdélyben. A Gyergyói-medence második legnagyobb települése Gyergyószentmiklós után. Cengellér és Orotva tartozik hozzá. Nevének eredeti alakja a magyar Detrejó, eredetileg víznév volt. Ennek eredete a gót drohti főnév. A Keleti-Kárpátokban, a Gyergyói és Görgényi-havasok által pártázott Gyergyói-medence északnyugati részén fekszik, Gyergyószentmiklóstól 13 km-re. A helység egyik része a Ditró-patak mentén, alsóbb területei a Maros volt árterén épültek. Románia egyik leghidegebb települése. A hagyomány úgy tartja, hogy a falu alapítása a Csibi család nevéhez fűződik, ily módon tehát ők tekinthetők a falu alapítóinak. Feljegyzések vannak arról is, hogy a mai ditrói Szent Katalin-templom helye is e család birtoka volt, majd a római katolikus egyháznak adományozták azt, templomépítés céljából. Az 1567. évi regestrumban Ditró már 26 kapuval szerepel. Ha ezt vesszük alapul, akkor Ditró 15. századbeli település lehet. A régi iratokban, oklevelekben Ditró 1567-ben Gytró, 1710-től Ditró névváltozatokkal szerepelt, 1758-tól pedig Gyergyó-Ditró néven. Legújabb neve: Ditró. A lakossága zömében római katolikus. Már 1500-tól önálló plébánia volt, majd Szárhegy filiája lett. 1711. május 30-tól voltak anyakönyvei, ami azt bizonyítja, hogy ekkor vált külön a szárhegyi egyházközségtől. Az 1716–1717-ben pusztító pestisnek az akkor másfélezernyi lakost számláló Ditróban majdnem 700-an estek áldozatul.
Az 1848-49-es szabadságharcban 19 ditrói résztvevőről van feljegyzés Bem József erdélyi hadseregében. Az I. világháború 235, a II. világháború 107 áldozatot követelt a település lakói közül. Látnivalók, a falu határában kékes színárnyalatú gránitkemény kőzet fordul elő, melyet a községről ditroitnak neveztek el. Barokk római katolikus Szent Katalin-temploma egy korábbi, feltehetően Szárhegyhez tartozó kis kápolna helyére épült, egykor erődített fal vette körül, ebből mára jóformán csak a kapu maradt. A 13. században valószínűleg kápolna jellegű lehetett, amit később átalakítottak. Tornyát 1653-ben kezdték építeni. 1756–57-ben sor került a templomhajó kibővítésére. A főajtó kőrámáját a régi faragott kövekből állították össze. A cinterem várfalszerű kerítéseinek hátsó részén két bástyatorony emlékeztet a régmúlt időkre. A főoltáron Alexandriai Szent Katalinnak, a templom védőszentjének oltárképe található. A 19. század második felére ez a templom már szűknek bizonyult a közel 6000 lélekre gyarapodott katolikus közösség számára. A Szent Katalin templom mellett áll a 75 m magas neogótikus nagytemplom, amely Románia ötödik, egyben az ország legmagasabb kéttornyú temploma. A templom 5000 fő befogadására képes. A közösség képviselőtestülete 1891-ben úgy döntött, hogy új templomot építenek. Erre a célra a közbirtokosság javaiból 950 hold erdőt bocsátottak az egyházközség rendelkezésére. A templom 1908–1913 között épült Takó János plébános vezetésével és Kiss István egyetemi tanár tervezte 1895-ben. Az építkezés kivitelezője Kladek István szabadkai vállalkozó volt. Az egész medencében a legnagyobb, kéttornyú, neogótikus templom hossza 56 m, szélessége 23 m, toronymagassága 75 m és az ott elhelyezett működő toronyóra a régi templomból származik. Főoltárát carrarai márványból készült szobrok díszítik. Ezek a szobrok Jézus Szent Szívét, Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolják, és a helyi szobrászművész, Siklódi Lőrinc alkotásai. A templom mennyezete boltíves, amelyet hatalmas pillérek tartanak, az ívbordák egyben díszítő elemek is. Az ablaküvegeken a gótika jegyei ismerhetők fel. A hatalmas csillárokat vasúti sínek tartják. A gazdagon színezett ablakok a 12 apostolt ábrázolják. A szószéket, a főoltár fa részeit és a padokat Thék Endre budapesti műasztalos készítette.
A műemléktemplom orgonája 26 regiszteres, két manuálos orgona, melyet 1913-ban készített Riegel Ottó budapesti orgonaépítő valamint négy harangját a Walser-cég készítette. Az egyik harangja Székelyudvarhelyen, Lázár Imre műhelyében készült 22 mázsás Jézus Szíve nagyharanggal, Székelyföld legnagyobb harangja lett. A templom előtti térre Takó János szobrát állították fel, aki a nagytemplom építtető-plébánosa volt. A szobrot Kolozsi Tibor szobrászművész készítette. A monumentális építkezés végül 800 000 aranykoronába került, és gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi katólikus püspök szentelte fel 1913. július 13-án, Jézus Szent Szíve tiszteletere. Újjáépítették az 1937-ben épült, Kárpátok utcai Szent Imre kápolnaiskolát. Ezt az építményt 1948-ban államosították, visszaszolgáltatásakor 2009-ben nagyon romos állapotban volt, nem sikerült felújítani, hanem új templom tervezésében kezdtek, az épület tervezésére a Csomafalv-i Köllő Miklós műépítészt kérték fel. Az új templomot 2015-ben Szent Imre tiszteletére szentelték fel, így a falu felszegi részén lakó hívek számára méltó helyet teremtettek az imádkozáshoz. Amíg az új templom felépült addig a szomszédságában lévő 1977-ben épült Sarlós Boldogasszony-kápolna, hittanteremként és a vasárnapi szentmisék helyszínéül szolgált. 2022.október 31-én adták át a hívek adományából felépített ravatalozót és Mindenszentek tiszteletére szentelték fel. A Jézus Szent Szíve plébánia, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Gyergyói Főesperesi kerülethez tartozik. Az egyházi szolgálatot jelenleg Ft. Baróti László-Sándor szentszéki tanácsos, plébános és T. Kerekes Péter-Miklós segédlelkész töltik be. A kántori szolgálatot Bakos Ferenc kántor végzi. A templom búcsus ünnepét Jézus Szent Szíve ünnepén tartják, örökös szentségimádási napját október 20-án.
Összeállította: Gábor Anna
