Mindazok, akik eddig még nem kérték, s akik még nem vették. Akik annyi mindent kértek már, csak éppen ezt a legfontosabbat nem.
De kérhetik azok is, akik már vették és kapták, de a Szentlélek ellen cselekedtek, s ezért a Szentlélek magukra hagyta őket. Akiknek most gonoszabb az állapotuk, mint azelőtt volt. Akik „üresek” ismét, mint az a bizonyos kisöpört és felékesített ház (Lk 11,25).
És azok is kérhetik, akik már vettek a Szentlélekből, illetve kaptak belőle, de nem „bőséggel” kapták, mindent feloldóan, mindent elintézően, kicsordulóan. Röviden: mindenki kérheti a Szentlelket! Jól értsd meg: MINDENKI. Nincs korhoz, fajhoz, nemhez kötve sem. Az első pünkösdkor egyaránt kapták az öregek és a fiatalok, zsidók és pogányok, nők és férfiak: „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel” (ApCsel 2,4).
Nincs valami szent helyhez vagy városhoz sem kötve. Nem templomban kapták, hanem Márk János édesanyjának szegényes házában, egy nagyváros zajától körülvéve.
Nincs szent liturgiához, rítushoz sem kötve, hiszen ültek, amikor kapták. A leghétköznapibb formában „ültek”.
Tehát mindenki kaphatja, akárhol, akármikor, akármilyen egyszerű életformában. Ennyire fölszabadító, ennyire leegyszerűsítő, ennyire embernek való, hétköznapjainkra való a Szentlélek! Éppen ezért mindenki kérheti!
Aztán fölvetődik a hogyan kérdése. Nem mintha valaki is valamiféle receptet írhatna erre, vagy biztos módszert. Nézzük meg ennek ellenére, hogy akik előttünk kapták, azok hogyan kapták. Azaz: hogyan kérték, hogy valóban meg is kapták?
Mint az élet egyetlen, igazi értékét. Tehát nem többek között kérték. Nem ráadásul. Nem is magánhasználatra: „Adj erőt, Uram, felülről, hogy nekem ez vagy jobban menjen, ne fájjon, ne legyen nehéz, stb, stb…” Tehát nem használatra, nem „benzinnek”, hogy tovább pöfögjön az életünk, hanem mint az egyetlen megoldást, mint az egyetlen legfőbb jót. Mert nem mi használhatjuk a Szentlelket erre, arra, hanem Ő fog bennünket felhasználni Isten országának építésére.
Üres kézzel kérték, nem csereügyletként: „Én ezt adom, te pedig adsz nekem egy kis Szentlelket!” „Íme, én milyen hosszan, szépen imádkozom, ezért csak megérdemlem.” Még kevésbé anyagi áldozatokért, ahogy Simon mágus akarta megvenni (ApCsel 8,18-24).
A Szentlélek ingyen adja magát, de nem adja el magát! Üresen kérték, üres kézzel, üres szívvel, tiszta szívvel, akikre azt mondotta Jézus: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5,8). Pont ezért látták meg az Istent az aláereszkedő lángnyelvekben.
Gyökössy Endre: Jöjj, éltető Lélek!
