Krisztusban drága jó testvéreim!
Liturgikus imádságaink legtöbbje a Szentháromság dicsőítésével végződik. A keresztény istenfogalom sajátossága, hogy az Isten egysége mellett a háromságos jelleget is hangsúlyozza. Azok szemében, akik kívülről nézik vallásunkat, ez a hittétel botránykőnek számít. Az iszlám világ például bálványimádásnak minősíti. Számos kritikus, akik kizárólag az ész oldaláról vizsgálták hitünket, ezt a tanítást észellenesnek nevezték, amivel megzavarjuk az emberek józan gondolkozását. Ezzel szemben a hívő ember nem ül ítélőszékbe és tisztelettel övezi Isten más utakon járó gondolatait. Felismeri azt a tényt, hogy szeretett nővérünk, a nagy természet is tele van titkokkal és az egész világmindenség a titkok talajába kapaszkodik láthatatlan gyökereivel.
A keresztény hívő számára a szentháromságos Istenről szóló tanítás olyan hittitok, amely által számos más titok megvilágosodik és érthetőbbé válik. Jézus gyakran beszélt Atyjáról, aki azért küldte a világba, hogy meghirdesse végtelen szeretetét. Azt is megígérte, hogy elküldi a Szentlelket, aki elvezet majd minket a teljes igazságra. Mindezek a tanítások érthetetlenek lennének számunkra, ha nem lenne tudomásunk Isten szentháromságos természetéről. Ennek köszönhetjük, hogy Istent nemcsak a teremtésben történt megnyilatkozásaiból ismerhetjük fel, hanem bepillantást nyerhetünk belső életébe is. Valami ehhez hasonló titokzatosság emberi életünkben is megnyilvánul. Gondoljunk csak arra, hogy egész szellemi életünk, szeretetünk forrásai személyiségünk láthatatlan, rejtélyes mélységéből fakadnak. Ezért nem szégyelljük megvallani hitünk számos tanításáról: Íme, hitünk szent titka. Ezáltal vetjük el az istenkedés kísértését, ezáltal lesz alapállásunk a csodálat, az imádás mozdulata. Méltán jegyzi meg Goethe egyik írásában: „A gondolkozó ember igaz öröme kikutatni azt, amit lehet és tisztelettel hódolni a kikutathatatlan titkok előtt.”
Nem véletlen tehát testvéreim, ha keresztény életünk a Szentháromság nevében születik meg keresztelésünk alkalmával. Jézusunk parancsolta, hogy lelki, kegyelmi újjászületésünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében történjék. Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú azonban, aki az Atya ölén van, kinyilatkoztatta nekünk. A Szentléleknek köszönhetjük, hogy Istent Atyánknak szólíthatjuk. A Szentháromság nevében részesülünk a házassági kegyelmekben, a papi szolgálatban, a bűnök bocsánatában. Az Atya, a Fiú, a Szentlélek szeretetközössége legbiztosabb alapja minden emberi közösségnek és békét biztosító egyetértésnek. Minél inkább elfordul az ember a szentháromságos Istentől, annál sivárabb, békétlenebb lesz az élet. Minden emberi közösség széthullik, ha elszakad a szeretet Istenétől. Mindebből nyilvánvaló, hogy földi életünk igazi célja: a Szentháromság szolgálata, egyéni és közösségi életünk békéjének biztosítása.
Albán Stolz egykori freiburgi egyetemi tanárral történt, amikor egy népes társaságban találkozott egy magát ateistának valló tudóssal. Beszélgetés közben cigarettával kínálta meg a paptanárt és tüzet is akart adni. Közben azonban a gyufa elaludt. Az illető szellemeskedni akart és gúnyosan megjegyezte: íme, így alszik ki a hit fénye is felvilágosult korunkban. Valóban, felelte Albán Stolz, de csak az ateisták kezében…
Drága jó testvéreim!
Keresztény hitünk azzal kezdődik, hogy a Szentlélek meggyújtja szívünkben a hit lángját. A hit kapuján bevonul életünkbe a legszentebb Szentháromság. Igaz, nem sokat tudunk róla, de ez nem akadálya annak, hogy szeretetében éljünk. Az élet fontosabb minden tudománynál. Az emberek akkor is táplálkoztak, amikor mit sem tudtak a vitaminokról és az ételek kalóriaértékéről. Az orvosok akkor is gyógyítottak, amikor nem ismerték a géneket és a hormonokat. Valahogy így vagyunk a bennünk lakó Szentháromsággal is. Benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ha majd lehull szemünkről a mulandóság fátyola, meglátjuk Őt színről színre. Egy örökkévalóság is kevés lesz ahhoz, hogy szeretetének boldogító titkait, azok teljességét felfedezzük. Egy tenger partján kiül egy ember a sziklára, körülötte a tenger mormoló, csapkodó hullámaival. De valamennyi hullám megtört a sziklán. A hullámok jöttek-mentek, a szikla maradt, a hullámok ostromolták, a szikla mozdulatlanul állt. Arra kellet gondolnia, hogy az idő hullámai is ezer és millió év óta mennek, Isten maradt. Benne nincsenek napok, hónapok és évek. Százezer évvel ezelőtt ugyanaz volt a hatalma, méltósága és fönsége, és százezer év múlva is állni fog, mint a szikla. A történelem tombol körülötte, mint a tenger hullámai: forradalom, lázadás, istentagadás akarja elsodorni, de Ő nyugodtan áll és uralkodik. Ó, Szentháromság egy Isten, tiéd az ország, a hatalom és dicsőség!
1. Az Atya hatalom
„A látni vágyó napba nem tekinthet” – mondja Vörösmarty Mihály, a Szentháromság titkába mi sem tudunk betekinteni, de Jézus a megtestesült Isten, tehát az ő életében tanulmányozhatjuk a legmélyebb titkot. Hiszen világosan megmondta: „Aki engem lát, látja az Atyát.” Figyeljük csak meg, mit mond magáról: „Minden hatalom nekem adatott a mennybe és a földön.” Adatott, tehát kapta. „Ami az Atyáé, az az enyém.” Hatalma van az elemek fölött: lecsendesíti a háborgó tengert és megszaporítja a kenyeret. Hatalma van a betegségek fölött: „Mondjátok meg Jánosnak: a vakok látnak, a sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak.” Hatalma van az élet fölött: föltámasztja a naimi ifjút, Jairus lányát és Lázárt. Sőt hatalma van saját halála fölött is: „Hatalmam van, hogy odaadjam és hatalmam van arra, hogy visszavegyem az életemet.” Végül hatalma van a bűnök eltörlésére: „Az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására.” Minden hatalom forrása az Atya: Ő teremti a világot, tartja össze az atomokat, kormányozza a csillagokat. Hatalmát velünk is közölte: „Hajtsátok uralmatok alá a Földet.” De a hatalom a legnagyobb kísértés: hatalmunk van fölszállni a levegőbe és leszállni a vizek mélyébe, és szennyezzük a környezetet. Hatalma van a szülőnek és sokszor kegyetlenkedik, hatalma az államnak és sokszor zsarnoskodik. Kérnünk kell a mennyei Atyát, hogy hatalmunkkal együtt emberségünket is növeljük.
2. A Fiú igazsága
Azt olvassuk róla: „A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van.” Mert tudását nem könyvből merítette, nem tapasztalatból gyűjtötte, hanem maga volt az igazság. „Azért jöttem, hogy tanúságot tegyek az igazságról.” A világon minden test árnyékot vet, egyedül a Nap nem, mert fényét nem kívülről kapja, hanem maga a fény. Így van Jézus: „Lumen de lumine” Fény az Atya fényéből. A világ a Napból él, a lélek pedig az igazságból. Jézus magáról mondja: „Én vagyok a világ világossága.” Nem érezzük valamennyien, hogy csak addig lehet emberi életet élni, amíg él az igazság? Ha a csomagban az van, amit vásároltam és nem selejt, ha az újságban és rádióban azt kapom, ami igaz és nem, ami propaganda, ha a politikusok valóban a békén fáradoznak és nem háborúra készülnek. Jézus nélkül nagy szemfényvesztés a világ. „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.” Tacitus római történetírónál olvasunk Seneca haláláról. A kegyetlen Néró halálra ítéltette. Halála előtt írótáblát kér, de a százados megtagadta. Erre barátai felé fordulva mondta: „Életem példáját hagyom rátok.” Ezt tette Jézus is: „Aki utánam jön, nem jár sötétségben.” Nekünk is ezt a küldetést szánta: „Ti vagytok a világ világossága.” Az igazság fény, élet és öröm. Karácsony a fény születése, Vízkereszt a csillag fénye, Gyertyaszentelő is a fényről beszél, a húsvéti gyertya és a pünkösdi lángok is azt hirdetik, hogy nekünk a fény gyermekeivé kell lennünk.
3. A Szentlélek a szeretet
Azt olvassuk Jézusról: „Mivel szerette övéit, mindvégig szerette őket.” Feltámadásáig? Menybemeneteléig? Nem. Mindvégig! Ezért küldötte a Szentlelket, az Atya és a Fiú lelkét, hogy szeretete mindvégig velünk maradjon. Mert a kereszténység nemcsak igazság, nem ideológia, hanem fölszolitás a szeretetre. „Menjetek és tanítsátok…” Mire? Nem számtant, fizikát, kémiát, hanem tanítsátok meg az embereket szeretni. „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” A Szentlélek tüzes nyelvek alakjában szállt az apostolokra, hogy felgyújtsa szívüket. Pünkösd provokálás a szeretetre. Aki hisz a Szentlélekben, az tudja, hogy a szeretet a legnagyobb jó, az egyetlen teremtő erő és győzelmes hatalom. A napsugár kicsalja a földből a növényeket, kibontja a virág szirmait és érleli a gyümölcsöt. A szeretet is menteni akar, és nem ítélni, nem engedi, hogy rosszért rosszal fizessünk. A szeretet egy aranyfonal melynek végig kell vonulnia egész életünkön. Az energiák nem vesznek el, hanem megmaradnak, így van ez a szeretettel is, még ha csalódunk is az emberekben. Azért kérjük ma a mennyei Atyát, adja erejét, hogy Krisztus igazságához mindig hűek maradjunk és a Szentlélek szeretetében bele ne fáradjunk. Ámen.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános Fotó: wikipédia
