Négyhetes szünet után Leó pápa folytatta szerdai általános audienciáját a Szent Péter téren, ahol a „Jézus Krisztus a mi reménységünk” jubileumi sorozatának részeként utolsó katekézisét a „Jézus nyilvános élete, amely találkozásokból, példabeszédekből és gyógyulásokból áll” témának szentelte. Korán érkezett a hívek körébe fehér dzsipjével, és szokás szerint körbejárta a teret, hogy üdvözölje az egybegyűlteket.
A közösségi médiakapcsolatok bulímiája
Mielőtt elemezte a Márk evangéliumában elbeszélt süketnéma ember meggyógyításának történetét, a pápa az új kommunikációs eszközök túlzott használatáról szólt, ahonnan hamis információk is és számtalan olyan hír érkezik, amelyek ellentmondásos érzéseket és zavart keltenek bennünk. Ezért a „kommunikációs módunknak gyógyulnia kell” és azért, hogy ne „bántsunk másokat szavainkkal”, „meg kell tanulnunk őszintén és körültekintően kommunikálni”. „Ez az idő, amelyben élünk, szintén gyógyulásra szorul. Világunkat az erőszak és a gyűlölet légköre járja át, amely meggyalázza az emberi méltóságot. Egy olyan társadalomban élünk, amely a közösségi médiakapcsolatok „bulimiája” miatt betegszik meg: túlságosan össze vagyunk kapcsolódva, képekkel bombáznak minket, amelyek alkalmanként hamisak vagy torzak is. Elárasztanak minket az üzenetek, amelyek ellentmondásos érzelmek viharát kavarják bennünk” – mutatott rá a pápa.
A hallgatásba zárkózás veszélye
Egy ilyen valóságban felmerülhet bennünk „a vágy, hogy mindent kikapcsoljunk”, „hogy többé semmit se halljunk”. És mivel „még a szavainkat is félreérthetik”, felmerülhet a kísértés, hogy bezárkózzunk „a csendbe, a kommunikáció hiányába, ahol bármilyen közel is vagyunk egymáshoz, már nem tudjuk elmondani egymásnak a legegyszerűbb és legmélyebb dolgokat”. A Márk evangélista által leírt emberre gondolva, aki sem nem beszél, sem nem hall, a pápa úgy véli, hogy „ahogy ma is megtörténhet velünk”, ez az ember „talán azért döntött úgy, hogy abbahagyja a beszédet, mert félreértettnek érezte magát, és minden hangot kizárt, mert csalódott lett és megbántotta, amit hallott”. És valójában „nem ő megy Jézushoz, hogy meggyógyuljon, hanem mások hozzák el”, talán aggódva „az elszigeteltsége miatt”. A pápa kifejtette, hogy „a keresztény közösség ezekben az emberekben az Egyház képét is látta, amely minden embert elkísér Jézushoz, hogy meghallja az Ő szavát”, és ez azért is van, mert a történet egy „pogány” környezetben játszódik, tehát „egy olyan kontextusban, ahol más hangok hajlamosak elnyomni Isten hangját”.
Jézus közelsége
Jézus, aki „magával viszi és félrehívja ezt a személyt”, segít megértenünk az „intimitás és a közelség iránti igényt”, amely ennek az embernek a hallgatása és bezárkózása mögött rejlik. Elsősorban „csendes közelséget kínál neki, olyan gesztusokon keresztül, amelyek mély találkozásról árulkodnak”. A Mester megérinti a fülét és a nyelvét ennek az embernek, aki abbahagyta a meghallgatást és a beszédet, és azt mondja neki: „Effata”, nyílj meg, meghívva, hogy nyíljon meg a világ előtt, amely félelmet kelt, a kapcsolatok előtt, amelyek csalódást okoztak neki, az élet előtt, amellyel felhagyott szembenézni, mert a bezárkózás soha nem jelent megoldást – figyelmeztetett Leó pápa.
Kommunikációs módunk gyógyítása
Van még egy részlet, amelyre a pápa emlékeztetett: Márk evangélista megjegyzi, hogy a férfi „nemcsak újra beszél, hanem „helyesen” teszi ezt, mintha csak azt akarná felfedni, hogy talán „azért hagyta abba a beszédet, mert úgy érezte, hogy helytelenül mond dolgokat, talán alkalmatlannak érezte magát”. „Mindannyian megtapasztaljuk, hogy félreértenek és nem értenek meg minket. Mindannyiunknak kérnünk kell az Urat, hogy gyógyítsa meg kommunikációs módunkat, nemcsak azért, hogy hatékonyabbak legyünk, hanem azért is, hogy elkerüljük mások megbántását a szavainkkal” – nyomatékosította a pápa.
Nincsenek rövidebb utak ahhoz, hogy Jézus tanítványaivá váljunk
Azonban nem csak a „helyes beszéd” számít, hangsúlyozta XIV. Leó, megjegyezve, hogy Jézus azt tanácsolja a férfinak, hogy ne mondjon semmit arról, ami vele történt, mintha ezzel azt szeretné megértetni vele, hogy el kell indulnia egy úton. „Ahhoz, hogy igazán megismerjük Jézust, meg kell tennünk egy utat, Vele kell lennünk, és meg kell tapasztalnunk a szenvedését is. Amikor láttuk őt megalázva és szenvedni, amikor megtapasztaltuk keresztjének üdvözítő erejét, akkor mondhatjuk, hogy igazán megismertük őt. Nincsenek rövidebb utak ahhoz, hogy Jézus tanítványaivá váljunk” – figyelmeztetett Leó pápa.
Meg kell tanulni az őszinte és körültekintő kommunikációt
Végül arra hívott, hogy kérjük „az Urat, hogy meg tudjunk tanulni őszintén és körültekintően kommunikálni”, és hogy imádkozzunk azokért, „akiknek mások szavai fájdalmat okoztak”, és „az Egyházért, hogy soha ne hanyagolja el feladatát, hogy az embereket Jézushoz vezesse, hogy meghallják az ő szavát, meggyógyuljanak általa, és ezáltal az üdvösség üzenetének hordozóivá váljanak” – zárta szerdai katekézisét XIV. Leó pápa.
Forrás, fotó: Vatican News
