Egy fiatal király tanácsot kért egy híres bölcstől:
– Mondd meg, mit tegyek, hogy gazdagabb legyek, mint elődeim!
A bölcs mosolygott és így válaszolt:
– Jöjj el velem egy útra.
Napokon át jártak falvakat, hegyeket, mezőket. A király egyre türelmetlenebb lett:
– Hol van a gazdagság, amit ígértél? Csak egyszerű embereket látok!
A bölcs csak annyit mondott: – Figyelj!
Látták, ahogy egy idős asszony ételt vitt egy beteg szomszédnak. Egy gyermek segített vak édesapjának átkelni az úton. Egy kovács megosztotta kenyerét az éhezővel.
A bölcs ekkor így szólt:
– Látod, fenség, a gazdagság nem ott kezdődik, ahol gyűjtünk – hanem ott, ahol adunk. Azok a leggazdagabbak, akik másokat gazdagítanak.
A király csendben hazatért – és uralkodása alatt a népe mindig azt mondta róla:
„Nem a pénze miatt volt gazdag, hanem a szíve miatt.”
Ahogy a fiatal király tanácsot kér a bölcs embertől, mert gazdagabb szeretne lenni, mint elődei, hasonló módon megy valaki Jézus elé és jogosnak vélt dolgot kér: igazságos osztozkodást. Jézus azonban nem bonyolódik jogvitába, hanem egy példabeszéddel világít rá a szív mögöttes vágyára: a kapzsiságra és a birtoklásvágyra. A példabeszéd előadásával megmutatja, hogyan nyerhetünk igazi profitot az életben. Ez az egyetlen profit, amely értelmet ad az életnek.
Igazi profitot abból nyerhetek, ha befelé nézek. Nem az a baj, hogy élek a külső, mulandó dolgokkal, hanem az, hogy ezekkel akarom pótolni azt, ami a mélyben van és félek azt felhozni. Pedig az egyetlen értelmes munka az életben az, hogy felhozzam a mélyből az egyetlen, igazi örökséget, kiformáljam a bennem élő Isten-arcot, hogy egyre inkább hasonlítsak Krisztusra. Erről beszél Szent Pál apostol, amikor így fogalmaz: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem!” (Gal 2, 20). Lelki fejlődésünkben is különböző szintek vannak, míg el nem jutunk arra a szintre, hogy Krisztus jusson uralomra életünkben és az Ő életét éljük.
Mikor egységbe kerülök végre Krisztussal és az Ő életét élem.
Aki a külső vagyont hajszolja, valójában ez a vágy sürgeti, készteti az anyagi javak halmozására, amelynek minden esetben keserű csalódás a vége, mert a felhalmozott javakat nem vihetem magammal. Egyetlen dolgot vihetek magammal: amit hoztam, Aki bennem van. Ha nem ezen dolgozom, akkor minden esetben csalódást tapasztalok, mert kívül keresem, ami bent van.
A lelki élet mélységeit megéneklő művész, Zorán ezt így fogalmazza meg: „...a gyémánt és arany fénye szép, de tiéd ez a fény akkor lehet csak, ha érte a mélybe lemész, érte mész. Hát indulj és hozd fel onnan, fénye kárpótol majd minden nehéz percért...”
Jézus tehát rámutat az igazi, egyetlen és hiteles profit lényegére, ami nem más, mint egyre gazdagabb lenni Istenben: Ő növekedjék bennem. Keresztelő Szent János ezt így hirdeti meg: "Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem" (Jn3,30). A hamis énnek, az egónak fogynia kell ahhoz, hogy az igazi én, az isteni én nagyobb legyen bennem. Ez az igazi gazdagság, az Istenben való gazdagság lényege. Ez az élet értelme, az egyetlen profit, amit „isteni értelemben” növelni kell. Ez tesz boldoggá!
Mi az élet értelme? Gazdagodni a Létben, Isten létében. Ennek látható gyümölcse pedig az, hogy egyre nagyobb teret kap a szeretet és egyre inkább fogy a gyűlölet: Neki növekednie kell bennem, saját magamnak pedig csökkennie, hogy Ő legyen bennem egyre nagyobb!
Jézus sokszor fogalmazza meg hangosan ezt a vágyat: „az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, Aki küldött engem” (Jn 4,34). Tudjam kimondani mindig: Legyen meg a Te akaratod, hogy ne legyek akaratos! Ha nem az Ő akaratát keresem, akaratos leszek: egyre önzőbbé válok – magam körül forgok és ez nemcsak külső javak hajszolásában és gyűjtésében nyilvánul meg, hanem helytelen karrier és hatalom építésében is! Mindenkit letiprok, aki nem az én elképzelésem szerint szeret. S tehetem ezt a szeretet hangoztatásával is, csakhogy magam egoját építhessem. Még az egyház embereit is ennek szolgálatába állítom.
Az ilyen életmódnak szokott szörnyű vége lenni, mert az egó építésével nem lehet átjutni Isten Országába!
A példabeszéd gazdag embere egyedül gondolkodik, önmagának beszél: „mit tegyek… gyűjtöm… mondom magamnak…” Hiányzik az emberi kapcsolat, a hála, az Isten.
Ezért fontos, hogy ne csak gyűjtsek, hanem kapcsolódjak. Ne csak tervezzek, hanem éljem meg az életet. Ne csak féltékenyen őrizzem, amim van, hanem legyek gazdag Istenben.
Sajgó Balázs Forrás, fotó: Vatican News
