Petrozsény megyei jogú város , Hunyad megyében.Vajdahunyadtól 70 km-re délkeletre, a Zsil völgyében fekszik, 615 m tengerszínt feletti magasságban. Beosztott falvak: Petroșani,Nagydilzsa,Kisdilzsa,Zsupinyászuvölgy és Szlatinova község. A bányászvárost a 18. században alapították a közeli Petrosz faluból érkező lakosok, innen a neve. A trianoni békeszerződésig Hunyad vármegye Petrozsényi járásának székhelye volt. 1916-ban a várost megtámadta a román hadsereg. A települést egy bányászzászlóalj védelmezte, amely az utolsó szál emberig elesett a harcokban, de önként nem adta fel a várost. A román megszállás azonban ekkor még nem tartott sokáig, mert az egyesült osztrák–magyar–német seregek kiverték a románokat a városból. Ebben nagy szerepe volt Maderspach Viktornak, aki partizánalakulatot szervezve nyugtalanította a román hadsereg hadműveleteit. 1910-ben itt kezdte tanári pályáját P. Marcell Marton Boldizsár karmelita szerzetes. A petrozsényi egyházközség története önálló plébániaként 1870-re vezethető vissza. Ekkor épült meg a Hátszeg–Petrozsény vasútvonal, fellendült a bányászat, megnőtt a bevándorlók száma, így a katolikusoké is. 1871. március 25-én György István hátszegi főesperes-plébános egy bányászlakásban szentmisét celebrált a petrozsényi bányászoknak. Ettől kezdve a hátszegi plébános gondoskodott a hívek lelkigondozásáról. 1872-ben Fogarasy püspök úgy határozott, hogy Petrozsény ,a folyó év február 5-től önálló plébánia legyen, és gondozására bízta Hátszeg összes Zsil-völgyében levő filiáját, ezek a következők:Petrilla, Livazény, Alsó Barbatény, Iszkrony, Korojest, Lupény, Parosény, Felső Barbatény, Urikány, Nyakmező, Banica, Merisor, Krivadia, Petros, Kis Baru, Nagy Baru, Farkas völgye, Livadia, Ponor és környéke. Petrozsény első plébánosa Piringer József volt az 1800-as években. Az ő ideje alatt a szentmisét egy magánházban kialakított kápolnában végezték, de már 1875-ben szűkösnek bizonyult. Ekkor a hívek száma már a kétezret is meghaladta, 1884-ben pedig a háromezret. 1886. augusztus 15-én, a bérmálás után a püspök megáldotta az új templom alapkövét. A templom építését Wéber Béla főesperes-plébános fejezte be és Lönhárt püspök szentelte fel 1887 novemberében Szent Borbála tiszteletére. 1893-ban a mallersdorfi ferencrendi nővérek telepedtek le ide, és hat elemi osztályú leányiskolát alapítottak, amelyet 1905-ben polgári iskolává fejlesztettek.
A nővérek tanítottak, betegápolással foglalkoztak, öregotthont vezettek. Kórházi kápolnájuk a szenvedő Krisztus tiszteletére volt szentelve, a zárdakápolna pedig a sebeket gyógyító Krisztus tiszteletére. 1909-ben új plébánia épült, amelyet hatósági rendeletre 1989-ben lebontottak. 1919-ben fiúiskola is indult, és 1920–1928 között a nővérek vezették a polgári fiúiskolát is. 1948-ban államosították az iskolákat, a nővéreket szétszórták, a kolostor épületeit lebontották. Az egyedül megmaradt épületben, amelyet a múlt rendszerben is iskolának használt az állam, 2001-től a Cor Iesu magyar iskola működik itt, valamint a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett gyermekotthon. A templom teljes felújítása 2007-ben fejeződött be, a plébánia épületének tatarozása később. 2019-ben a búcsú fénypontja egy köztéri Szent-Borbála-szobor lelelplezése és megáldása volt, amelyet a római katolikus plébánia és a helyi hatóságok együttműködésének köszönhetően egy forgalmas köztéren állítottak fel. A szobor készítője Kolozsi Tibor szobrász, egy életerős és hitéért minden küzdelemre, áldozatra kész fiatal nőt álmodott meg, és a szentre jellemző attribútumokkal ábrázolta: egyik kezében a torony, másikban a kard – toronyba zárva nevelte apja,hogy megóvja a külvilág hatásaitól, karddal fejezte le, mert a kereszténység felvételétől nem tudta megóvni. A szobor ugyanakkor az eltűnőben lévő, de a völgyet meghatározó bányászat több mind 150 éves történetét is őrízni kívánja. A szobor avatásán túl egy felújított óvodát és egy új játszóteret is adtak át e napon. A templom főoltárán Szent Borbála festmény látható,ezenkívűl két mellékoltára van: a Jézus Szíve és a Szűz Mária. Különböző szobor-csoportokat csodálhatunk meg a templom falán elhelyezve: Szent József,Szent Anna Szűz Máriával és Fájdalmas Szűzanya. A toronyban három harang hívja a híveket a templomba. Orgonáját 1888-ban a pécsi Angszter cég építette. A repülőtéri negyedben van a Szent Imre tiszteletére felszentelt kápolna, amelynek búcsús ünnepét november 5-én tartják. A Szent Ferenc Alapítvány már 2005-ben beindította a petrozsényi Jézus Szíve gyermekkollégiumot. Szent Borbála, a haldoklóknak, az építőmestereknek, a kőműveseknek, harangöntőknek és a bányászoknak védőszentje és segítségül hívják viharok és villámlás idején is, ezt a titulust kapta a Petroszény-i plébánia, és ünnepe december 4-én van. Örökös szentségimádási napja pedig július 13-án. A Szent Borbála plébánia a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Hunyadi főesperesi kerülethez tartozik.
Összeállította: Gábor Anna
Fotó: Szilágyi László
