Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 25. vasárnapra
Vajon létezik keresztény ravaszság? Milyen a keresztény furfang, ami nem bűn, hanem arra szolgál, hogy előrevigyem az Úr szolgálatát és segítsem a többieket? Létezik keresztény dörzsöltség? Igen, van egyfajta keresztény szimat, ami segít előrehaladni anélkül, hogy beleesnék a korrupció érdekszövetségébe.
Amikor valaki elkezd mesélni egy – már számomra – ismerős történetet vagy filmet, megvan a kísértés arra, hogy felszínesen hallgassam vagy meg se halljam a benne rejtőző újabb és újabb üzeneteket, amelyeket korábban nem hallottam meg bennük. Ilyen vagy hasonló hozzáállással könnyen lezárhatom egyéni fejlődésem útját.
Ezért talán már ismét sokak számára ismerős történettel indítok, abban a reményben, hogy van számomra üzenete még akkor is, ha ismerem. Sok minden ismerős lehet nekem már: el is mondom, hogy hallottam, mégsem változott semmi. Akkor tényleg hallottam? Nyitva tartottam szívemet, vagy csak a fülemet?
Két kisgyermekről szól a történet, egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet olyan, mint a habos torta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki mindenben a rosszat látja. Szülei mindkettőt pszichológushoz vitték.
A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét. A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat! A pesszimistának vásároljanak össze szebbnél szebb ajándékokat, az optimistának pedig adjanak egy doboz trágyát. A jóemberek tartották magukat az útmutatáshoz és kíváncsian várták az eredményt. Amikor bekukucskáltak a pesszimistához, halhatták, hogy megállás nélkül zúgolódik: jaj, de ronda számítógép! Az okostelefonom tönkre fog menni. Láttam már ennél nagyobb távirányítós autót is...
Lábujjhegyen a másik ajtóhoz lopakodtak, s a kulcslyukon át látták, hogy az ő kis optimistájuk sugárzó arccal labdázik a lócitromokkal. Úgy sem csapnak be - kuncogott. Ahol ennyi trágya van, ott egy póni lovacskának is kell lennie!
Szemem előtt megjelennek emberek, akik derűt sugároznak, pedig az élet nekik sem könnyebb, mint azoknak, akik szüntelenül panaszkodnak.
Mindenki szenved… De nem mindegy, hogyan állok hozzá életem formálásához…
Talán furcsa, hogy Jézus korának egyik ravasz agronómusát állítja példaként. Fontos azonban tisztázni, hogy Ő nem a hűtlen intéző ravaszságát, csalását dicséri, hanem annak az élni és túlélni akarását, ezért is mondja, hogy a „világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál”. Korruptabbak, s ezt a romlottságot, ravaszságot udvariasan, selyemkesztyűsen viszik előre.
Adja magát a kérdés: vajon létezik keresztény ravaszság? Milyen a keresztény furfang, ami nem bűn, hanem arra szolgál, hogy előrevigyem az Úr szolgálatát és segítsem a többieket? Létezik keresztény dörzsöltség?
Igen, van egyfajta keresztény szimat, ami segít előrehaladni anélkül, hogy beleesnék a korrupció érdekszövetségébe. Az evangéliumban Jézus megjelöl néhány ellenpontot, amikor például azokról a keresztényekről beszél, akik bárányok a farkasok között, vagy hogy legyenek ravaszok, mint a kígyó és szelídek, mint a galamb.
Akkor tehát mi a teendő?
Három magatartásformát kellene követnem:
1. Az egészséges bizalmatlanság, amikor óvatos vagyok azzal, aki túl sokat ígér, túl sokat beszél, vagy aki azt mondja: „Fektess be a bankomba és én kétszeres kamatot adok neked.”
2. Megfontoltság a gonosz csábításokkal szemben és ismerni – beismerni! – gyenge pontjaimat, ahol leggyakrabban elbukom!
3. Imádkozzak azért, hogy az Úr adja meg a kegyelmet, hogy meglegyen bennem ez a keresztény életrevalóság.
„Ha van valami, amit egy keresztény nem engedhet meg magának, az a naivitás” – mondta Ferenc pápa egyik homíliájában. S hozzátette a következőket is: a keresztény ember egy kincset hordoz magában, a Szentlelket, Akit őriznie kell. A naiv ember hagyja, hogy elrabolják tőle a Szentlelket. Egy keresztény nem engedheti meg magának, hogy naiv legyen. Ezért kell kérni többször is a keresztény ravaszság és a keresztény szimat kegyelmét.
E magatartás kialakításában fontos, hogy a kis dolgokban is hű legyek. Aki csak nagy dolgokat akar tenni, egy idő után elbukik. A kis dolgokban egészen és hűségesen benne lenni – ez a keresztény magatartás lényege. S ez segít a jó értelemben vett keresztény ravaszságban is, hogy ne naiv legyek, hanem Krisztust követő és az Ő képét formáló hiteles ember!
Kész vagyok ezt megtanulni?
Forrás, fotó: Vatican News
