Krisztusban drága jó testvéreim!
Isten szeretetéből következik, hogy a világot jónak teremtette. Ennek a jóságnak egyik megnyilatkozása az igazságosság elvének érvényülése. Isten azt akarja, hogy minden ember azonos esélyekkel induljon és járjon a földi élet zarándokútján. Mivel azonban szabadnak teremtette az embert, vállalta annak kockázatát is, hogy visszaélünk szabadságunkkal. Ez a körülmény többek között azt eredményezi, hogy az ember mások kárára érvényesíti szabadságát és ezzel megsérti a szeretet és az igazságosság rendező elvét. Ennek a jelenségnek okára figyelmeztet az evangélium, amikor két csoportba osztja az emberiséget. Az egyikbe a világosság, a másikba a világ fiai tartoznak. A világosság fiait az igazság, a szeretet vezérli, akiket megvilágosit az igazság Lelke. A világ fiai ezzel ellentétben elfordulnak Istentől, önzésük burkába zárkóznak és a jelenlegi világot tekintik egyetlen és végleges otthonuknak. Szabadjára engedik bírvágyukat és anyagi javak hajhászásával igyekeznek maximálisan kihasználni a földi élet lehetőségeit. Azzal természetesen mit sem törődnek, hogy egyéni érdekeik szolgálata mennyiben sérti mások jogait és ezzel megbontják a béke és szeretet egységét.
Testeben létezésünk tényéből következik, hogy szükségünk van a különféle anyagi javakra. Ezek megszerzésére és gyarapítására biztat az önfenntartás, a bírvágy ösztöne. Nem botránkozhatunk tehát a példabeszédben szereplő hűtlen utazón sem, amikor ravasz ügyességgel igyekszik biztositani jövőjét. A baj csak ott és akkor kezdődik testvérek, amikor jövőnket a földi életre korlátozzuk és nem törődünk azzal a jövővel, amely a földi holnapok után várakozik reánk. A kettő között nincs ellentét, hanem nagyon is szoros az összefüggés. Az anyagi javak helyes fölhasználásával, a szeretet szolgálatába állításával biztosíthatjuk abszolút jövőnket, örök üdvösségünket.
Drága jó testvéreim!
Egy újdonsült édesapa beszélte el, hogy az újszülött kisbabájuk igen jó étvággyal fogyasztja az anyatejet. Az aggódó apa arra gondol, hogy a csecsemő talán túl sokat szopik és igy túltápláltság következik be. Valaki azonban megnyugtatta: ne féljen, ilyesmi nem fordulhat elő! A csecsemő csak addig táplálkozik, amig meg nem telik a hasa. Utána hiába tartaná a keblén édesanyja, nem enne többet. A kisbabák sohasem terhelik túl a gyomrukat, csak annyit esznek, amennyire szükségük van. Étvágyuk összhangban áll szükségletükkel.
Sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt a felnőttekről. Az anyagi javak megszerzésében és élvezetében sokan nem ismernek határt. Ennek következménye mások érdekeink megsértést, mások kihasználása, megkárosítása. Gyakran beszélünk az első, második és harmadik világ népeiről. Nem kétséges, hogy az első helyen állók is felelősek azért, ha sokan a harmadik helyre szorulnak. A gazdag ipari államok olyan alacsony szintre nyomják le a nyersanyagok árát, hogy termelőik nem tudnak kikeveredni adósságaikból.
Egy Óceániaból származó törzsfőnök utazást tett Európában és hazatérve igy számolt be honfitársainak tapasztalatairól:
Hallottátok a hithirdető papok tanítását: Isten a szeretet, őt kell imádnunk teljes szívünkből. Ez azonban az úgynevezett keresztény Európában nem igy történik. Ott a legfontosabb dolog a pénz, erről beszélnek a legtöbbet és szinte istenként tisztelik. Erről álmodoznak, ezért áldozzák fel igen sokan az egészségüket, legszebb éveiket, tiszta örömeiket, családi boldogságukat. Pénz nélkül semmit sem érsz Európában. Nem kapsz enni vagy inni és nem jutsz szálláshoz sem. Azt mondják: minél több a pénzed, annál szebb az életed. Pénzért mindent megvásárolhatsz. Ha valakinek sok pénze van, több, mint amennyi száz vagy ezer ember verejtékes munkával keres, a vagyonosok akkor sem nyugosszanak. Ha megkérdezed, mit akar tenni a pénzével, ezt válaszolja: még több pénzt. Sokan belebetegszenek a pénz hajhászásába, valóságos megszállottjai ennek a szenvedélynek...
Testvéreim! Igy vélekedett a harmadik világból ide vetődött utazó és megállapításában sok igazság rejlik. Nem véletlen, hogy Jézus elítélte a pénz rabjait, a szívtelen gazdagokat. Az úgynevezett keresztény kultúrával rendelkező népeknek az lenne a kötelességük, hogy legalább néhány évig leálljanak az életszínvonal emelésével és az igy felszabaduló anyagi javakat az elmaradt, a szegénységben élő népek felemelésére fordítanák. Ez, csak ez hitelesíthetné kereszténységünket. Teljesen helytelen az a magatartás, amely szerint az embereket pénzük szerint értékeljük. Baltimore legnagyobb szállodájában szobát kért egy farmerruhába öltözött férfi. A szálló gondnoka azonban elutasította, arra gondolva, hogy a szegényes külsejű ember jelenléte árt a szálloda jó hírnevének. Az elutasított férfi nem volt más, mint Jefferson, az Egyesült Államok egykori alelnöke. Mikor a gondnok ezt megtudta, üzenetet küldött és elnézést kért az elutasításért. Jefferson azonban ezt üzente vissza: Már foglaltam szobát egy másik szállodában. Értékelem magatartása megváltozását, de ahol egy farmer számára nincs hely, ott nincs keresnivalója Amerika alelnökének sem. Isten minden ember otthonául szánta a földet. Anyagi és szellemi kincseiben minden embert részesíteni akar. Itt lenne az ideje annak, hogy bölcs intézői legyünk a ránk bízott vagyonnak, és az igazságosabb elosztás által mindenki vehessen a bőség kosarából.
Drága jó testvéreim!
Jézus korában Palesztina megszállott terület volt. A megszálló Róma meghagyta a zsidók nyelvét és vallását, de elvitte a pénzét. Az adót ők szedték be. Érthető tehát, hogy az adószedők hozzászoktak a sikkasztáshoz, a lopáshoz és a csaláshoz. Jézus hallgatói között nemcsak tanítványok voltak, akiket a lemondásra buzdított, és nemcsak farizeusok, akiket arra figyelmeztetett, hogy meg kell bocsájtani a tékozló fiúnak, hanem voltak ott szép számban vámosok is, őket ezzel a példabeszéddel akarta oktatni. Az asztalos kezében a fűrész, a lakatos kezében a kalapács, a ti kezetekben a pénz, de ezzel is lehet gyakorolni a jót.
1. A pénz hatalom
Azt szokták mondani: a pénz nem boldogit. Azt is: pénz és boldogság ritkán lakik egy födél alatt. Mindig van valami farizeusi abban, aki megvetéssel beszél a pénzről, hiszen lényeges eleme az életünknek. Valaki megkérdezte: mi kell a háborúhoz. Azt a feleletet kapta, hogy három dolog: pénz, pénz és ismét pénz. De ugyanazt el lehet mondani a békéről is. Akik nem tudnak dolgozni, a gyerekek, és öregek, rengeteg pénzbe kerülnek. És aki dolgozik? Hogy dolgozhassék, munkaalkalomra van szükség, a munkaalkalomhoz beruházás, a beruházáshoz tőke. Mindegy, hogy magánkézben van, vagy az államéban, de a tőke nem nélkülözhető. A pénz olyan, mint a vérkeringés, ahova nem jut el állandó körforgása, ott bajok keletkeznek, és ahol túl sok gyűlik össze, szintén. Pénz kell az élethez, az egészséghez és a kultúrához. A pénz mosolyt csal a gyermek arcára, fölcsillan a dolgozó szeme és megbékél a nélkülöző. Hasonlít a napsugárhoz és a termékenyítő esőhöz. Tehát a pénz önmagában nem rossz, csak ha az ember a pénz rabjává válik az már nagyon rossz.
2. A pénz átok
Henri Troyet irt egy elbeszélést, ez a címe: „A zöld notesz.” Egy másod könyvelő talál a parkban egy zöld noteszt, benne 10 ezer frankot, ami több, mint három hónapi fizetése. Jobbik énje azonnal jelentkezik: A talált tárgyat le kell adni a rendőrségen. Lapozgat a noteszben. Benne megtalálja a tulajdonos címét és telefonszámát. Ismét megszólal a jobbik énje: Föl kell hívnom telefonon! De elkezd okoskodni: aki ekkora összeget csak igy a noteszében hurcol, annak nem is igen hiányzik. Otthon azt hazudja, hogy sorsjegyen nyerte. De hiszen sohasem szokott venni. De most vett... És nem szólt róla semmit... Meglepetést akart. A családból kitör a nagyravágyási hajlam: Végre nyaralhatunk a Cote d Azúr-on! Hadd pukkadjanak a kollégák és feleségeik. Közben az újságban hirdetés jelenik meg, hogy a notesz megtalálója 10 ezer frank jutalomban részesül. Aha! A noteszben értékes följegyzések lehetnek. Átböngészi. Valóban titokzatos kémiai képletek és földrajzi adatok találhatók ott valami rejtelmes szigetről. A férfi nem is nyaral, olvas, tanul, hogy a titkot megfejtse. Az újságban a tulajdonos még nagyobb összeget ígér a becsületes megtalálónak... Míg ő ezzel van elfoglalva, felesége megcsalja, lánya leánykereskedők karmaiba kerül, fia rossz útra tér... Végül újra jönnek a hirdetések, de a jutalom összege egyre csökken. Visszautazik Párizsban, és fölkeresi a tulajdonost. Kiderül, hogy szándékosan hagyta el a pénzt, hogy próbára tegye a megtalálót... minél később viszi vissza, annál kevesebb a jutalom.... Állásából elbocsátják, felesége elválik tőle, az átkozott pénz okozta vesztét.
3. A pénz áldás
Jézus az embereket két nagy csoportra osztja: egyik oldalon a világ fiai nem hisznek a túlvilágban, végső céljuk a földi boldogság. A másik oldalon vannak a világosság fiai, ezek célja az örök boldogság. De sem a földi, sem az örök boldogságot nem adják ingyen: pénzt kell adni érte. Hogyan, hát az örök életet is meg lehet vásárolni pénzért? Igen! Mert akiket itt segítettünk, azok ott állnak majd Isten ítélőszéke mellett és fölmutatják azt a pénzt, amivel itt segítettük őket. Ez a pénz ragyogni fog, mert áldássá változott. Váltsunk tehát minél előbb betétkönyvet a jó Isten Takarékpénztárában a jócselekedetek által. Szomorú látvány lehetet, amikor a németek fölrobbantották a Duna-hidakat. Buda elszakadt Pesttől. Ilyen híd rombolás az is, amikor az emberek egy része dúskál az anyagiakban, a másik pedig nélkülöz. Hidat kell verni e két csoport közé, hogy a fölösleges eljusson oda, ahol szükséges is hiányzik. Hála Istennek, a mai szociális gondolkodás megépítetté ezt a hidat, nincs éhség, nyomor és elhagyott ember közöttünk. De rászoruló mindig akad. Nem elég a törvény vasbeton hidja, kell, hogy a szeretet is felépítse az aranyhidat. Kell az adomány, amit nem a törvény, hanem a szív diktál. Csak ez teszi emberivé a világot. Tegyünk jót egymással önzetlenül. Ámen.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
