XIV. Leó pápa folytatta katekézis-sorozatát Krisztus feltámadásáról és a mai világ kihívásairól. Ezúttal arra mutatott rá, hogy az életünkben felmerülő nehézségek, fájdalom, szenvedés közepette a legnagyszerűbb hír Húsvéthoz kötődik, Krisztus feltámadásához. Általa teljesedik be az emberi szív vágya a boldogságra, és adja meg azt a reményt, ami soha nem csal meg, ezáltal erőt nyerünk életünk átalakítására.
Verőfényes napsütésben, a római kék ég alatt mintegy negyvenezer zarándok várta a Szent Péter-téren Leó pápát, aki nyitott autóján körbejárva üdvözölte a híveket, osztott áldást, és átvett néhány feléje nyújtott ajándékot is. A magyar zarándokok között volt többek között egy csoport Martos Balázs Esztergom-budapesti segédpüspök vezetésével. Jelen volt az audiencián Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár és az általa vezetett delegáció, valamint annak libanoni kedvezményezettjei. Azbej Tristan beszámolt a Szentatyának a projektről, amelynek keretében Magyarország hatvanhárom templom helyreállítását segítette Libanonban, valamint a pakisztáni segélyprogramról is. XIV. Leó pápa megköszönte munkájukat, és áldását adta erre az értékes szolgálatra.
Húsvét ad reményt a mindennapi élethez
“Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,18-20)
Kedves testvérek! – szólította meg a híveket Leó pápa. Jézus Húsvétja nem egy régmúlthoz tartozó esemény, ami leülepedett a hagyományban, akár az emberi történelem más epizódjai. Az egyház azt tanítja nekünk, hogy minden évben elevenítsük föl Húsvétvasárnap a feltámadást, és tegyük ezt minden nap a szentmisében is, ahol a legteljesebben megvalósul a feltámadt Úr ígérete: „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,20). Ezért a húsvéti misztérium alkotja a keresztény életének sarokpontját, amely körül forog minden más esemény. Kijelenthetjük tehát, hogy minden nap Húsvét. Hogyan kell ezt érteni?
A húsvéti misztérium ajándéka
Leó pápa kifejtette: nagyon sokféle tapasztalat ér bennünket - fájdalom, szenvedés, szomorúság, keveredve az örömmel, csodálkozással, megelégedéssel. Az emberi szív azonban minden helyzetben teljességre, mély boldogságra vágyik. A XIX. század egyik nagy filozófusa, Keresztes Szent Terézia Benedikta, világi nevén Edith Stein sokat kutatta az emberi személy titkát, ő emlékeztet minket ennek a teljességnek a folytonos keresésére. Korlátok között élünk, de egyúttal törekszünk azok meghaladására.
Húsvét hírüladása a legszebb, legörömtelibb és legfelkavaróbb hír, ami valaha a történelemben felhangzott. Ez maga az evangélium, ami tanúsítja a szeretet győzelmét a bűn fölött, az élet győzelmét a halál fölött. Ezért ez az egyetlen, mely képes oltani a szívünket és elménket nyugtalanító értelem keresésének szomját. Az emberben belső folyamatok munkálnak, melyek egy távoli cél felé vonzzák. Egyetlen valóság sem elégíti ki. A végtelenre és az örökre vágyunk. Ez szembeszáll a halál tapasztalatával, melyet szenvedés, veszteségek, kudarcok előznek meg. „A testi halál elől élő ember el nem futhat” (Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz).
Feltámadt, nincsen itt
Leó pápa így folytatta katekézisét: minden megváltozik azon a reggelen, amikor az asszonyok üresen találják az Úr sírját. Ezt kérdik a napkeleti bölcsek is, akik Jeruzsálembe érkeznek: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,1-2). Kérdésükre végső választ annak a fehérbe öltözött titokzatos ifjúnak a szavaiban találnak, aki így nyugtatja meg az asszonyokat Húsvét hajnalán: „A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” (Mk 16,6).
Választ kapunk életünk értelmére
Attól a reggeltől egészen máig, minden nap így hívjuk Jézust: az élő. Ő maga így mutatkozik be a Jelenések könyvében: „Én vagyok az első és az utolsó és az élő. Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké”. (Jel 1,17-18) Benne találjuk meg a bizonyosságot, hogy mindig ráleljünk a sarkcsillagra, ami megmutatja az utat látszólag kaotikus életünkben, melyet olyan események nehezítenek, amik zavarosnak, elfogadhatatlannak, érthetetlennek tűnnek előttünk. Ilyen a rossz, a maga sokrétű megjelenésében; a szenvedés, a halál, mely senkit nem kímél meg. A feltámadás misztériumát szemlélve választ kapunk értelemkeresésünkre.
Emberi törékenységünkben a húsvéti örömhír gyógyít minket, táplálja bennünk a reményt az ijesztő kihívásokkal szemben, amelyeket az élet nap mint nap elénk állít személyes és globális szinten egyaránt. Húsvét távlatában a Via Crucis átalakul Via Lucis-szá, a keresztből a világosság útjává. Szükségünk van arra, hogy a fájdalom után megízleljük az örömöt és elmélkedjünk róla, hogy az új fényben ismét áthaladjunk minden állomáson, mely megelőzte a feltámadást.
Krisztus feltámadása hitünk alapja
Húsvét nem törli el a keresztet, hanem legyőzi azt abban a csodálatos viadalban, ami megváltoztatta az emberi történelmet. Korunkban is, melyet sok kereszt terhel, a húsvéti remény hajnalára vágyunk. Krisztus feltámadása nem egy eszme, egy elmélet, hanem az az esemény, mely hitünk alapját képezi. Szentlelke által emlékeztet minket mindig a feltámadt Krisztus arra, hogy tanúi lehetünk ott, ahol az emberi történelem nem lát fényt a horizonton. A húsvéti remény nem csal meg. Ha valóban hiszünk Húsvétban a mindennapok során, akkor alapvetően változtatjuk meg életünket, hagyjuk, hogy átalakítson minket, és ezáltal a világot a keresztény remény szelíd és bátor erejével – zárta szerda délelőtti katekézisét XIV. Leó pápa.
Forrás, fotó: Vatican News
