Ha igazán élni akarok, arra kell figyelnem, ami az Életre vezet. Az élet most van, Isten a jelenben van. Az az igazság, hogy mindig voltak, vannak és lesznek háborúk és zavargások, amíg az emberek félelemben élnek. Amíg a hatalom szeretete és nem a szeretet hatalma nagyobb a lélekben, addig nem élek igazán.
Bízom abban, hogy a következő három szó, nemcsak játék a szavakkal, hanem jobban megérteti velünk az évközi harmincharmadik vasárnap evangéliumának lényegét. Ez a három szó így hangzik: félek-élek-lélek.
Félek:
Szükséges a tájékozódás mindarról, ami e világban történik, hiszen ebben a világban élek, de ha nem tanulok meg a sorok mögött olvasni, az események mögé nézni és mindent elhiszek, akkor könnyen eluralkodik és hatalmába keríthet a félelem, s háttérbe kerül a kegyelem.
A félelemben benne van, hogy nem vagyok egészen elememben, csak félig. Félig élek, vagyis FÉL-EK.
János apostol nyomatékosan fogalmaz: „a szeretetben nincs félelem. A szeretet legyőzi a félelmet” (1 Jn 4,18). Ő is valójában Krisztus Urunk biztatására világít rá: „bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33).
Nyilván, nem a külső világra kell itt gondolnom, hanem arra a belső világra, amelynek én magam vagyok alakítója. Belső világomat én magam alakítom – persze, nem egyedül, hanem a Mester vezetésével. Ha egyedül teszem, fél-elemben élek.
Élek:
Ha igazán élni akarok, arra kell figyelnem, ami az Életre vezet. Az élet most van, Isten a jelenben van.
Az az igazság, hogy mindig voltak, vannak és lesznek háborúk és zavargások, amíg az emberek félelemben élnek. Amíg a hatalom szeretete és nem a szeretet hatalma nagyobb a lélekben, addig nem élek igazán.
Az Élet arra hív meg, hogy megtanuljam kezelni mindazt, ami körülvesz. Hogy helyesen tudjak viszonyulni mindenhez, és szét tudjam választani az igazságot a hazugságtól. Ezért az egyetlen megoldás: a Szentlélekben élni.
Lélek:
Egy állítólag igaz történet szerint egy fiatal házaspártól azt kérte négyéves kisfiúk, hogy engedjék be újszülött testvére mellé a gyerekszobába, de csak egyedül, mert akar valamit mondani neki. A szülők meglepődtek a kérésen, de kíváncsian beengedték a gyerekszobába és az ajtóra tapasztották a fülüket, mert hallani akarták, mit mond a kisfiúk az öccsének. Később arról számoltak be, hogy a következőt kérte újszülött testvérétől: – gyorsan mondd meg, honnan jöttél! Gyorsan mondd meg, ki teremtett? Kezdem elfelejteni!
Nagyon gyorsan hajlamosak vagyunk elfelejteni a lényeget.
Azt a lényeget, amelyet az evangéliumi szövegrész kulcsmondata is megfogalmaz: „Állhatatossággal őrzitek meg lelketek”! (Lk 21,19)
Ez az evangéliumi szövegrész bőven ecseteli ugyan a körülményeket és zavargásokat, de ez az a kulcsmondat, amely a lélekre irányítja a figyelmet. A lélekre összpontosítsak, a lélek életére, a lelki életet éljem, hogy növekedjék bennem a kegyelem, a szeretet, a jóság, a türelem és akkor háttérbe szorul a félelem.
A lélekre való összpontosítás a lényeg. Tudatos lelki élet, amely arra összpontosít, hogy átadja az irányítást a szeretet Istenének.
Az én munkám tehát az, hogy Isten jelenébe helyezzem magam újra meg újra, és akkor Ővele töltekezem. Lelke eltölti lelkem és akkor igazán lelkes emberré válok.
Ezzel a folyamatos Istenre figyeléssel mindig helyére teszem a kinti világban zajló és lelkemet felkavaró dolgokat és így élem meg az életet.
A félelemből úgy kerülök vissza egész elemembe, hogy lelkemre figyelek, akit csak és kizárólag Istennel együttműködve tudok megmenteni.
Lélek, élek - ez a sorrend. S akkor kevésbé félek!
Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 33. vasárnapra
Forrás: Vatican News
