Krisztusban drága jó testvéreim!
Mindenki előtt ismeretes, hogy az emberiség életében igen fontos szerepet játszanak az úgynevezett nagy emberek. Királyok, hadvezérek, tudósok, művészek és tehetséges társaik. Ehhez hasonló jelenséget tapasztalhatunk az üdvösség, a kinyilatkoztatás rendjében is. Köztudomású például, hogy Izrael népét az isteni megbízatással rendelkező nagy emberek: pátriárkák, próféták, királyok vezették történelme göröngyös útjain. Nem véletlen tehát, hogy a Megváltó eljövetelének is egy „nagy ember”, Keresztelő Szent János lett az előkészítője. Érdekes jelenség, hogy Európa keleti felében, a karácsonyra készülő adventi idő legkedveltebb szereplője: Szent Miklós püspök. Mennyi örömöt fakaszt gyermekeink szívében a szeretet követségében járó, ajándékokat osztogató myrai püspök! Ám a liturgia adventi felvonásának nem ő, hanem Keresztelő János a főszereplője. Aszketikus egyénisége, vezeklő élete, kemény beszéde nem hízeleg az emberi érzelmeknek. Jól tudja ő, hogy a bűnnel történő szakítás, az életvitel gyökeres megváltoztatása komoly erőfeszítést igényel. Nem, nem könnyű felkelni a közöny, az „édes bűn”, a lustaság ördögi párnáiról. Mindezt azonban vállalnunk kell, ha találkozni akarunk az életet megújító Üdvözítővel.
Mikor Keresztelő Szent János beszédeit hallgatjuk, felvetődhet bennünk a kérdés: Vajon honnan szerezte a puszták embere a bizonyosságot a Megváltó közeli eljöveteléről? Mi adott neki bátorságot, hogy kemény szavakkal ostorozza, mondjuk csak ki nyíltán: fenyegesse mindazokat, akik nem hajlandók bűnbánatot tartani? Talán egy elképzelt beszélgetésben kaphatunk választ kérdésünkre. - Kedves Keresztelő János! Honnan szereztél tudomást a messiási idők közeledtéről? Ki közölte veled ennek menetrendjét? Talán nem tévedünk, ha ezt a választ adjuk János ajkára: - Tudásomat a Szentírásból merítettem. Isten több évszázaddal előbb megüzente, hogy mikor, hol és hogyan születik majd a Messiás. Ugyan ki kételkedhet abban, hogy Ő megtartja ígéreteit, amit a választott népnek tett. - Ez mind így igaz, de mások is olvashatták, hallgathatták a jövendöléseket, mégsem számítottak a Megváltó közeli eljövetelére. Honnan tudtad te oly pontosan, hogy elérkezett az idők teljessége? - Hogy honnan tudtam? Hát nem saját eszemből merítettem. Vajon ki súgta meg az ősz Simeonnak Jeruzsálemben, hogy Mária fiában a Megváltót üdvözölje? Nemde a Szentírás sugalmazója: a Szentlélek Isten. Isten emberei mindig az ő közreműködésével jövendölték és én is általa részesültem a megvilágosító kegyelemben. - Lenne még egy kérdésünk: Miért vonultál vissza a pusztába és miért hívtad oda hallgatóidat is? - Mert a puszta a legmegfelelőbb környezet, hogy a ránk boruló csendben meghalljuk Isten üzenetét. Ezenkívül a pusztaság jól szemlélteti az Istentől távol járó ember terméketlen életét. Sajnos ez a pusztai állapot ma is megtalálható. Nem kell messze mennünk. A villanyfényes városok kőrengetege is sok vonatkozásban pusztaságnak nevezhető. Itt is élnek hitehagyott, közömbös, a bűn által letarolt lelkű emberek, akiknél süket fülekre talál Isten embermentő üzenete. Sivatag minden olyan közösség, ahol nem értékelik a szív tisztaságát, az erényes életet, ahol nem hajolnak egymás felé az emberi szívek. A fa azzal dicsőíti Teremtőjét, hogy kibontja lombja zöld zászlaját, virágzik és gyümölcsöt terem. Az állatok azzal dicsőítik teremtőjüket, hogy engedelmesen követik az ösztöneikbe táplált törvényeket. Az ember azonban többre hivatott. Nem érheti be természetes képességeink kibontakoztatásával, hanem meg kell nyílnia az isteni élet felé. Ezt az jelenti, hogy emberségünket Jézus példája szerint kell alakítanunk és a magunk egyéni módján megélni az istengyermeki életet. Szentjeink példája igazolja, hogy ez a cél nem elérhetetlen. Az írországi Dublinban, 1926-ban halt meg Matt Talbot, miközben szentmisére igyekezett. Egyszerű parasztszülők gyermeke, aki az életszentség magasságába emelkedett. Vajon hogyan? Fiatal korában az alkohol rabja lett. Szülei és saját értéktárgyait is pénzzé tette, hogy kielégíthesse pusztító szenvedélyét. Aztán elérkezett a kegyelem, a megtérés órája. Megundorodott embertelenné züllött életétől és kijelentette: Mától kezdve nem iszom semmiféle alkoholt. Ezt azonban nem csak mondta, de meg is tartotta. Erős akarattal az önmegtagadás útjára lépett. Puszta deszkán aludt, fahasáb volt a párnája. Ebédre csak kenyeret és vizet fogyasztott. Megtakarított pénzét a papnevelés céljára fordította. Megértette, hogy Isten terve szerint neki is szentté kell válnia. Igaz testvéreim, hogy nem mindenki képes ilyen hősi magatartásra. Ám a bűn elleni küzdelem, a megtérés, a kegyelem felhasználása minden ember kötelessége. Minél inkább eltávolodunk a bűntől, annál inkább megtapasztaljuk Isten segítségét. Amikor megérkezik a tél, akkor a gyerekek vidáman hancúroznak a csillogó hóban. Bent a fűtött szobában szól a rádió és a tv. A gyárakban halkan zümmögnek a gépek. Minden olyan békés, megnyugtató. Nincs rongyoskodás, fűtetlen lakás. És ekkor váratlanul megjelenik egy férfi, durva öltözetben és elkiáltja magát: „Térjetek meg, Isten országa elközelgett!” Meg vagyunk zavarodva. Mi kifogás van ellenünk? Mit akar tőlünk ez az ember, tőlünk? Ez a mai evangélium hangulata és mondanivalója.
1. Térjetek meg! – kiáltja Keresztelő Szent János.
Körülnézek: kiknek szólnak ezek a szavak? Hiszen akik itt vagyunk, valamennyien hívő keresztények vagyunk. A jámbor zsidók is így tettek. Körülnéztek és magukban mondogatták: „De hiszen mi Ábrahám leszármazottai, a választott nép gyermekei vagyunk!” Keresztelő Szent János rögtön megfelelt nekik: „Ne hivatkozzatok Ábrahámra!” Ott álltak a nép között az előkelő szadduceusok, a vallást éppen csak tartották, ott álltak a farizeusok, akik a vallásban csak az előírást látták. De nincs farizeus és nincs vámos, csak ember van, az ember pedig bűnös Isten előtt. „De hiszen nem gyilkoltam, nem loptam, nekem bűnöm nincsen!” Rögtön jön a válasz: „Se meleg nem vagy, sem hideg, mivel csak langyos vagy, ezért kiköplek a számból.” Ez a mi bűnünk: a közömböség, a felületesség. „Szeresd Uradat teljes szívedből!” De hogy akarunk mi teljes szívből szeretni! „Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok tökéletes!” De hogy akarunk mi tökéletesek lenni! Rövid esti ima, vasárnapi szentmise, az sem mindig – és kész. Az életünk pedig milyen? Mi még emlékszünk a patak-malmokra. Ha nem volt víz, nem tudott őrölni. A népdal is azt mondta: „Nem jár a malom, áll a vitorlája.” De sok keresztény életéről is el lehet ezt mondani. Ha természetrajzi múzeumot látogatunk meg, látunk oroszlánt királyi tartásban, de nem ordít, látunk sast kiterjesztett szárnyakkal, de nem repül, látunk madarakat a fákon, de nem énekelnek. Miért? Mert csak kitömött állatok, a legfontosabb, az élet hiányzik belőlük. Térjetek meg! – szól ma hozzánk is Keresztelő Szent János. Mi a megtérés? A szív átmelegszik, a lélek mozgásban jön, az akarat dolgozni kezd. Szívvel nemcsak embereket, Istent is lehet szeretni. Fáradni nemcsak pénzért lehet, hanem Jézusért is. Megtérni annyi, mint komolyan venni az életet. Mária leült az Úr lábai elé, Máté otthagyta pénzváltó asztalát, Zacheus jóvátette, ami anyagi kárt okozott. Mindegyikben megmozdult valami: eddig magamnak éltem, most Istennek élek, eddig csak családomért dolgoztam, most munkámat Istennek is ajánlom. Most már minden napom nem a halálhoz visz közelebb, hanem az Istenhez. Egy orvos tréfálkozva mondotta betegének: „Mikor röntgennel átvilágítottuk, megláttuk, milyen a lelke.” „És milyen?” kérdezte kíváncsian a beteg. „Koromfekete” válaszolta nevetve az orvos. „Nem, Doktor úr, nem fekete, hanem csak szürke, színtelen, élet nincsen benne.” És ettől kezdve megváltozott az élete.
2. Közel van a mennyek országa – kiáltja Keresztelő Szent János.
Mit akar ez jelenteni? Azt, hogy Isten nem távoli és nem mozdulatlan Isten, hanem készülődik, jön és lakást vesz nálunk. Közeledik minden próféta üzenetében, jön Jézus Krisztusban, és lakást vesz bennünk a Szentlélek által. Hasonló ez a naprendszerhez. A Nap fönn van ugyan az égen, de vonzóereje kiterjed az egész naprendszerre. Fénye és melege mindenütt érezhető. Ahány ablak, mind ugyanannak a napnak fényben csillog, és ahány lélek kitárul Isten fénye elé, annyi helyen növekszik az Isten országa. Hol van Isten országa? Nincsenek külső határai, nincs külön nyelve, sem sajátos pénze, nincs hadserege és közigazgatása. Isten országa mindenütt ott van, ahol hittel befogadják, ahol reményben szolgálják és ahol szeretetben élik Isten akaratát. Az első keresztények úgy gondolták, akkor valósul meg Isten országa, amikor Krisztus másodszor is eljön és új eget és új földet teremt. Nem vették észre, hogy már akkor megvalósult, amikor az első pünkösdkor betöltötte őket a Szentlélek. Jézus mondotta: „Isten országa köztetek van.” Már itt van! Nem jön trombitaszóval és dobpergéssel nem lehet rámutatni: ettől-eddig terjed. Isten országa mindenütt ott van, ahol Ő uralkodik. És ha magamban nézek, azt kell mondanom: bennem a pénz uralkodik, a szeszély uralkodik, a tv uralkodik, sokszor egészen rabja vagyok, a dolgok uralkodnak azzal, hogy megkívánom őket, hogy izgatnak. Mindennapjaim zsúfoltságban Isten szinte alig jut szóhoz. Ez a látható világ eltakarja az arcát, a zaj túlharsogja hangját. Nos, itt van az adventi program: Isten uralkodjék a szívemen. Legyek lélekben szegény, akit nem kínoz a szerzés vágya. Legyek szelíd, mint a virágok és tiszta szívű, mint a gyermekek. Éhezzem az igazságot és szomjazzam az Isten kegyelmét. És bármerre járok, békesség áradjon az életemből. Verne Gyula könyvet írt: „Észak Dél ellen.” Ma folytathatná: Kelet Nyugat ellen, fehérek feketék ellen, gazdagok szegények ellen… mindenki mindenki ellen. Ebben a zűrzavarban láthatatlanul és csendesen építsük Isten országát és gyógyítsuk a sebeket. Ámen.
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
