Valójában a szeretet a legrövidebb út a másikhoz – amikor szavak nélkül is értjük egymást. Isten is ezt az utat választotta és egy IGEN-be kerül csupán az öröm megszületése, amely igazi boldogsággal tölt el. A boldogság ugyanis nem érzés, hanem döntés – ezért újra meg kell újítanom a hétköznapokban.
Nagy hajótörés után egyetlen ember maradt meg, akit a tenger vize egy lakatlan sziget partjára sodort. Ez az ember mindennap azért imádkozott, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, de hiába. Nem járt arra senki. Aztán beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót, halászgatott és vadászgatott.
Egyik nap, amikor visszaért a halászatból, megrémült, hiszen az egész kunyhó lángokban állt és teljesen leégett. Ekkor elkeseredésében Istenhez kiáltott: - ,,Hogy tehetted ezt velem Istenem? Miért ért ennyi baj egymásután?
Másnap kora reggel arra ébredt, hogy egy hajó közeledik. Nem hitt a szemének! Amikor aztán felszállt a hajóra és érdeklődött, hogy miért mentek a sziget felé, elmondták neki, hogy látták a nagy füstöt és megértették a segélykiáltást!
Ha nem is veszítettem el mindent, de tapasztalhattam már hasonlót. A csalódottság és elkeseredés érzése nem ismeretlen, sőt igazából szükséges ahhoz, hogy kijózanodjak, felébredjek Isten szerető jelenlétére és meghalljam válaszát, megértsem üzeneteit.
Keresztelő János hirdeti a bűnbánat keresztségét, beszél az Eljövendőről, s amikor felismeri Jézusban a Krisztust, rámutat, tanúságot tesz róla. Aztán börtönbe kerül, s lelke mélyén tudja, hogy Akit hirdetett, eljött s az ő ideje lejár. Küldetésének vége közel van, s átengedi saját tanítványait Jézusnak. A tanítványok hallják és látják Jézus tetteit, ezért János elküldi őket Jézushoz, hogy ők tegyék fel Neki a kérdést: Te vagy-e az, Akinek el kell jönnie vagy mást várjunk?
Jézus János tanítványainak adott válaszában idézi az előtte mintegy nyolcszáz évvel élt Izajás prófétát, aki jövendöl Jánosról is és Jézusról is. „Menjetek – mondjátok meg Jánosnak: a vakok látnak, a sánták járnak, a szegényeknek hirdetik az örömhírt. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem”.
Egyértelmű válasz ez Jézus részéről, hiszen tudja, hogy a tanítványok így értik meg az üzenetet: az izajási jövendölések beteljesedtek benne. A tanítványok Jánosnak is, de mindenkinek elmondják majd, amit láttak, s amit személyesen megtapasztaltak.
Átmentek Jánostól Jézushoz és fokozatosan felismerték Jézusban Isten jelenlétét a világban. Ez a tapasztalat igazi örömet szült bennük, amely nem a világ öröme, hanem az isteni öröm, amely bent születik meg és növekszik, nem kívülről erőltetett vagy erőszakos öröm. Az igazi öröm, amely képes nehéz körülmények és csalódások ellenére is megszületni és növekedni bennem.
Ha megszületik és él bennem is ez az öröm, akkor figyelnem kell arra, hogyan adom azt tovább! Szelíden, erőltetés nélkül engedem, hogy átjárjon és kisugározzon, s ha kérdeznek, akkor helyesen fogalmazzam meg, ami bennem van. Az öröm, amely nem más, mint a bennem élő Szentlélek jelenlétének megnyilvánulása. Ha nem Ő nyilvánul meg bennem, hanem én erőltetem, akkor saját elképzelésem szerinti örömöt adok át és talán többet ártok, mint segítek! Humorosan fejezi ki ezt a következő történet, de közelebb vihet a megértéshez:
Két pap álldogál az országút szélén, kezükben egy tábla, amelyen ez a felirat olvasható: "Közel a vég! Fordulj vissza, míg nem késő!" Arra jön egy autós, látja a táblát és dühösen kiált rájuk: - Hagyjatok békén, szentfazekak! - majd továbbhajt. Húsz másodperc múlva hatalmas fékcsikorgás, majd egy hangos csobbanás hallatszik. Azt kérdezi egyik pap a másiktól:
- Nem lenne jobb, ha azt írnánk a táblára, hogy a híd leomlott?
Nem mindegy, milyen szavakat használok, amikor a krisztusi örömről beszélek, amikor a megtérésre buzdítok.
Valójában a szeretet a legrövidebb út a másikhoz – amikor szavak nélkül is értjük egymást. Isten is ezt az utat választotta és egy IGEN-be kerül csupán az öröm megszületése, amely igazi boldogsággal tölt el. A boldogság ugyanis nem érzés, hanem döntés – ezért újra meg kell újítanom a hétköznapokban.
Ha megújítom Ővele, akkor már nem is magamat adom, hanem Őt sugárzom.
S majd beszélek is – ha kérdeznek!
Forrás, fotó: Vatican News
