Krisztusban drága jó testvéreim!
Különös világ az álmok birodalma. Képzeletünk kicsúszik tudatunk ellenőrzése alól és valószerűtlen változatokban keveri össze emlékeinket. Ezek során beszélhetünk kellemes és rémisztő álmokról, amelyek alvásunkat is zavarják és az ébrenlét partjára menekítenek. Mindez azt bizonyítja: nem vagyunk urai álmaink birodalmának. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, itt is Isten az Úr. Bármikor beléphet álmaink tartományába és megszólíthatja az embert. Előtte alvó öntudatunk kapui is nyitva állnak, szabad a bejárása. Napjainkban tudományos és féltudományos munkák foglalkoznak az álmok jelentőségével és jelenlétével. A népi magyarázatok számtalan változatát ismerjük. Főleg az idősebbek jártassak ebben és őket kérdezzük: Nagymama, nagytata mit jelent ez az álmom? Sokan mosolyogva legyintenek és nem tulajdonítanak ennek nagyobb jelentőségét.
A hivő ember nem akar döntőbíró lenni ebben a vitában, de azt el kell ismernie, hogy Isten álmunkban is szolhat hozzánk. Nem kételkedünk tehát az evangélium beszámolójában, amely szerint Isten álmában közölte Józseffel Mária anyaságának titkát. Az is lehetséges, hogy amit az evangélista álomnak nevez, esetleg valami különleges állapotot jelent. Misztikus élményt, látomást, imádságos elmélyülést. Annyit azonban bizton állíthatunk, hogy Szent József olyan bizonyosságot kapott, ami minden gyanúját eloszlatta Mária anyaságával kapcsolatban. Ezért nem bontotta fel az eljegyzést, ezért vállalta a születendő atyaságát. Ezt írja egy hittudós: „Csöndes árnyként járt József ebben az életben, mint a jóságos hallgatás igaz embere. Meghalt anélkül, hogy megérte volna a megváltó ígéret beteljesülését. Csendben élt és a hallgatás erényét mindvégig megtartotta. Hűségesen megőrizte azt a kincset, ami az egész világnál többet ér.” Testvéreim! Az Úr angyala nemcsak azt közölte Józseffel, hogy Mária a Szentlélek közreműködésével foganta gyermekét, hanem olyan üzenetet is hozott, amelyre Izrael népe évszázadok óta várakozott. Az angyal Izajás próféta jövendölését idézi: „A szűz fogan és fiút szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” Ez a prófétai üzenet, ez a jó hír Jézus születésével átlépte Palesztina határait és az egész emberiség közkincsévé változott. Nem vagyunk árvák a nagy kozmikus színjátékban, velünk az Isten. Emberi természetünk sajátsága, hogy személyiségünk mások kiegészítő szeretetét igényli. Vajon mi szépíti meg a menyasszony arcát? Mi tölti meg új erővel a vőlegénynek szívét? Nemde az a körülmény, hogy egy másik ember nekem ajándékozta egész személyiségét, számára én vagyok a legfontosabb, az első helyezett. Valami ehhez hasonló erőforrás a hivő ember számára annak tudata, hogy vele, velünk az Isten.
Nem kétséges, hogy életünknek lehetnek olyan szakaszai, amikor nehéz megőriznünk az élet értelmességébe vetett hitünket. A szenvedés olykor sötétre festi életünk égboltját és minden csillag lehull róla. Mivel azonban látni vágyó értelemmel születtem, nem tudok kiegyezni a sötétséggel, az élet mulandóságával. Többre vágyom, egy hang kiált bennem az örök Valóság után. Jézus eljövetele, az Ige megtestesülése válaszol erre a kiáltásra. Vajon mit válaszol? Csak ezt: Emmánuel, veletek vagyok. Veletek a kételyek éjszakájában. Veletek a tagadás poklában. Veletek az atyai háznak hátat fordító tékozlások útján. Veletek a testi-lelki szenvedések keresztútján. Veletek az életben, veletek a halálban. Tudom, hogy sok a miért és nem könnyű együtt élni megválaszolatlan kérdésekkel. Ám ebben segít a hit, legnagyobb ajándékom, ami lehetővé teszi a lemondást a mindent megértés igényéről. Egy mélyen hivő ember vallotta: „Magyarázzanak Téged, Istenem, mások, ahogy akarnak, én imádni akarlak.” Ez a lelkület jellemezte Szent Józsefet, ezért hitt az Úr angyalának.
Az a szerencsétlen fiatalember, aki Goretti Máriát akarta megerőszakolni és közben gyilkos szúrásokkal megölte, börtönbe került. Harmincévi fogházra ítélték. Sem a tárgyaláson, sem a börtönben nem mutatta a bűnbánat legkisebb jelét sem. Amit nem tudott elérni a börtön lelkésze, azt elvégezte egy különös álom. Sándor a meggyilkolt leányt látta almában, amint a mennyországban, liliomok között sétált és igy szólt gyilkosához: Neked is ide kell jönnöd! Ez az álom eszközölte ki számára a megtérés kegyelmét.
Testvéreim! Milyen jó, hogy nekünk, hivő embereknek, nem kell álmokra várakoznunk. Éber állapotban, mindennapi életünk forgatagában is meghallhatjuk az utánunk kiáltó Istent. Mindenki elhagyhat, csalódhatunk az emberekben, balga reményeinkben, de az Istenben sohasem. Szüntelen utánunk kiált, minden körülmények között velünk marad. Ha mi meg is tagadjuk, ő akkor sem tagad meg minket. Ez a mi legnagyobb kincsünk, reménységünk. IX Pius pápa megbízott egy művészt, fesse meg a Szeplőtelen fogantatást. Mikor a kép vázlata elkészült, a pápa hosszan szemlélte Jézus és Mária megdicsőült alakját. Egy idő múlva megkérdezte: „Hol van Szent József?” A festő erre a képen egy felhőre mutatott: „Ide fogom festeni.” „Nem – válaszolta a pápa -, Jézus és Mária mellé kell őt festeni, mert a mennyben is ott áll mellettük.” A mai evangéliumban egy pillanatra fölbukkan rejtett alakja. Ragadjuk meg ezt a pillanatot és elmélkedjünk róla.
1. József hallgatott
Valószínűleg akkor, mikor Mária visszatért Erzsébet látogatásából, vette észre József, hogy kismama lett. Ez most biztos volt. A másik, ami biztos: nem ő a gyermek atyja. De van egy harmadik is, ami biztos: nem kételkedhetett Mária becsületességében és tisztességében. Volt alkalma megismerni jellemét és most is láthatta tiszta tekintetét, melyből teljesen hiányzott a szégyenkezés zavara. József nem értette a titkot. Mit tett? Nem rendezett nagy jelenetet, nem csinált kérdőre vonást, szemrehányást. Mit tett József? Hallgatott. Sejtette, hogy Isten titkával áll szemben és ehhez a csend illik. Persze van duzzogó és sértődött hallgatás is – Józsefé nem ilyen. Tapintatból nem kérdezett semmit. Ha Mária nem szól, bizonyára megvan az oka, minek feszegesse? Mindaz, aki Isten közelében él, sok mindent nem ért, nem is érthet. Kételkedjék? Azzal nem jut előbbre. Tagadjon? Azzal csak rombol. Ó, Istenem, ha én téged megértenélek, nem is lennél az én Istenem! Advent annak az ideje, hogy hallgatva járjuk az élet útjait. Csalódások között is bízva, hogy Isten nem csal meg. „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem” – mondotta Jézus, és mondja ma is nekünk, akik telve vagyunk kérdésekkel és nem kapunk feleletet.
2. József hitt
A napokban beszélgettünk, milyen szépek is voltak régen a hajnali misék, telve hangulattal és meleg érzésekkel, telve romantikával és szívbeli áhítattal. Megszűntek a roráték, talán ezzel a hitem is megszűnt? Isten mentsen! A hit szikla, amelyen állok, meggyőződés, ami egész életemet irányítja, a hit sarkcsillag, amely eligazit, a hit erő, mely segít legyőzni ösztöneimet, a hit kegyelem, mely kimutat ebből a szűk világból. Akinek a napfény világit, az nem gyújt zseblámpát. Bizony, akinek hite nincs, az csak saját eszének zseblámpájával botorkál végig az életen. Elég kinyitni a rádiót vagy a tv-t: világnézetek vitatkoznak egymással vég nélkül, de előbbre nem jutnak. Szóharcoktól nem borul virágba a határ és nem terem acélos búza a földeken. De az élet sem lesz gyümölcsöző tőlük. Testvéreim! Angyal szól hozzá: „József, ne félj.... Mária gyermeke az Isten lelkéből fogant.” És József hisz! Hiszi, hogy ez a világ nem önmagába zárt rendszer, hanem nyitott Isten felé. Hiszi, hogy Istennek is van beleszólása az életünkbe és hangtalanul intézi sorsunkat. Hiszi, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, hanem valaki törődik velünk.
3. József cselekedett
Bátran magához vette Máriát, s ezzel nagy teher gördült le vállairól. Mert hinni nemcsak azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, amit Isten mond, hanem hogy meg is fogadjuk azt, amit kér. Nem elég hinni – a hit szerint élni is kell! Testem kenyérből, szellemem az igazságból, lelkem pedig a hitből él. Akkor élő a hitem, ha beleszól az életemben is és nemesíti érzületemet. „Nem mind, aki mondja: Uram! Uram! – megy be a mennyek országába, hanem csak az, aki Atyám akaratát cselekszi.” Braziliában egy fiatal munkásból pap lett. A papszentelésen ott voltak munkatársai is. A bíboros – az előírások szerint – föltette a kérdést: „Ha valakinek van valami megjegyzése erről a szentelendőről, lépjen elő.” Ekkor egy munkás jelentkezett: „Bíboros Úr, mielőtt ez a társunk közénk jött dolgozni, úgy éreztük, hogy csupán bérmunkások vagyunk, akiket ide-oda helyezgetnek. Aztán megjelent közöttünk ő. Nem sokat beszélt, de megértette velünk, hogy Isten szemében nincsenek bérmunkások, hanem valamennyien gyermekei vagyunk. Azt kérjük tehát, Bíboros Úr, hogy ő a fölszentelés után is közöttünk maradhasson.” Íme, ez a fiatal ember élte a hitét: nem panaszkodott és nem dicsekedett, mindenkit meghallgatott, mindenkinek tanácsot adott és ahol lehetett, segített. Ha még nem ment tönkre a lelkiismeretünk, mindig megérezzük furdalást, valahányszor vétkezünk ellene. De megfordítva is érvényes: valahányszor lelkiismeretünk szavára hallgatunk és megtesszük, amire kér, egyszerre jóleső öröm tölti el belső világunkat. Nos, ezek az adventi örömök! Éljünk a hitünkből, éljünk a hitünk szerint, akkor a betlehemi pásztorok fuvoláznak a szívünkben. Minden jó, mit másnak cselekszünk, a mi lelkünket melegíti. Ámen.
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
