Krisztusban drága jó testvéreim!
Karácsony és újév közötti vasárnapot az Egyház a szent családnak szenteli.
Nem ünnepelhetjük a Karácsonyt anélkül, hogy ne tekintenénk Máriára, Józsefre és a gyermek Jézusra, hiszen Jézus a családba született bele, családban nőtt fel.
Ez az ünnep alkalom arra, hogy a család tagjai átgondolják a reájuk háruló feladatokat. De jó alkalom arra is, hogy családjainkat a szent család oltalmába helyezzük. Tegyük meg!
Jézus gyermeksége történetében három helység szerepel: Betlehem, Egyiptom és Názáret. Mind a három helység a család különféle helyzetére utal. Ezeket vizsgáljuk meg.
BETLEHEM. Jézus korában egy kis helység volt. Innen származott József, ezért Augusztus császár által előírt népszámlálásra ide kellett Józsefnek Máriával. És míg itt tartózkodtak, született meg Jézus.
Betlehem, Jézus születésének helye a gyermekre irányítja figyelmünket. A GYERMEK A CSALÁD GYÜMÖLCSE. Élet csak ott van, ahol gyermek van. Egy népnek jövője csak ott van, ahol több a bölcső, mint a koporsó. Ezért kérdés: van—e, lesz—e jövőnk?
Ma nagyon kihangsúlyozzák a felelős apaságot és anyaságot. Ez azt jelenti, hogy a szülők kötelessége és joga eldönteni, hogy hány gyermekük legyen, akiket tisztességesen fel tudnak nevelni. Ez így igaz. De az is igaz, hogy durva, gyilkos kézzel beavatkozni a természet rendjébe, megakadályozni, vagy elpusztítani a megfogamzott életet Isten előtt súlyos bűnnek számít. Ez ma nagy problémája a világnak. A durva, gyilkos eszközök helyett inkább kellene Istenben bízniuk a házastársaknak, aki ha gyermekkel ajándékozza meg őket, akkor majd megsegíti arra is, hogy felnevelhessék. Bárcsak megmentene az Isten mindenkit az ilyen durva, gyilkos megoldásoktól.
EGYIPTOM. Zsidóországgal szomszédos ország. Ide menekül el József Máriával és a gyermek Jézussal a gyilkos Heródes elől, aki hatalmát féltve Betlehemben és környékén a két éven aluli gyermekeket kivégeztette. (Aprószentekkor emlékezünk rá.)
Egyiptom a családok egy újabb helyzetére utal. Hányszor kerül veszedelembe a család élete, a család egysége. A gyilkos Heródesek ilyen vagy olyan formában ott ólálkodnak:
jelentkezhetik egy harmadik személyben, amikor akár a férfit, akár a nőt házasságtörésre csábítja, ami aztán bomlasztó erőt jelent a család szétszakadására;
jelentkezhetik öldöklő formában is, mint a szentcsalád életében, amikor a gyermek életére tör, meggyilkolni azt már anyja méhébe;
de jelentkezhetik olyan formában is, amit politikai vagy anyagi indokoknak nevezünk (szegénység, munkanélküliség), ami idegenbe kényszeríti a családot, elűzi szülőföldjéről.
József felfigyel a veszélyre és azonnal cselekszik, menti a családot, menekül a veszély elől. Így kellene tennie minden családnak, amelyet veszedelem fenyeget, ez az igazi magatartás.
NÁZÁRET. Itt volt Mária és József lakása. Innen mentek Betlehembe és ide tértek vissza, amikor a veszély elmúlt. Itt éli mindennapi életét a család, itt teljesíti feladatát.
Názáret a család e helyzetére utal: mindenkinek a családban megvan a sajátságos feladata, amiket komolyan kell vennie ahhoz, hogy a család élete harmonikus, zökkenőmentes legyen. Ezekről a feladatokról hallottunk az első és második olvasmányokban.
Zárjuk szívünkbe e három helységnek mondanivalóját, hogy családjaink élete is hasonló legyen a szent családéhoz, igazi családi élet legyen.
Testvéreim! Karácsony közelében Szent József, Szűz Mária és Jézus családi közösségét ünnepeljük. Vajon mi a célja Egyházunknak ezzel az ünnepléssel? Minden bizonnyal az, hogy példaként állítsa a keresztény családok elé. Igaz, hogy életük körülményei sok vonatkozásban különböztek a többi család életétől. A különleges isteni megbízatás folytán az egész emberiség üdvösségét szolgálták. Isten mégis arra figyelmeztet ünneplésünkkel, hogy terveiben igen jelentős szerepe van az életet, a boldogságot szolgáló családi közösségnek. Benne tükröződik a Szentháromság élete, amelynek legfőbb jellemzője a szeretet és a boldogság fényessége.
Közismert jelenség, hogy napjainkban sokat írnak és beszélnek a házasság válságáról, a családi élet válságáról. Ha pedig valamiről sokat beszélnek, ott valami nincsen rendben. Gyorsan változó világunk, a régi közösségek fölbomlása olyan problémákkal terheli a családok életét, amelyek megoldására csak keressük, de még nem találtuk a megoldást. Az erkölcsi értékek mélypontra süllyedtek és ez a körülmény szétzilálja a családok életét. Köztudomású, hogy nagyon sok az elválás. Ezt akarják megelőzni mindazok, akik élettársi viszonyt létesítenek és nem kötnek se polgári, se egyházi házasságot — legalábbis ezt mondják! A hitetlenség, az erkölcsi nihilizmus, a lélek nélküli testi kapcsolatok alapjaiban rendítik meg a társadalom életét.
Testvéreim! Igen hosszadalmas lenne felsorolnunk azokat az okokat, amelyek válságba sodorták a házasságot, a családok életét. A mérgezett közszellem tetszetős, de életellenes nézetek kínál a fiataloknak. Sokan kijelentik: A magam életét akarom élni, szeretném maximálisan kihasználni, kiélvezni az életet. Senki se korlátozzon ebben, még az úgynevezett isteni tekintély se… Akik így beszélnek, elfelejtik, nem veszik tudomásul, hogy az emberi élet eredetében és céljában mindig mások felé mutat. Nem mi teremtjük magunkat, szüleink közreműködésével ajándékba kapjuk életünket. Másoknak köszönhetjük, hogy a tanítás, a szeretet által kibontakozott bennünk a teljes értékű élet. Emberségünk csúcsát csak mások segítségével érhetjük el. Ebből is az következik, hogy ajándékba kapott életünk miként eredetében, úgy végső céljában sem korlátozódhat önző énünk szolgálatára. Isten terve szerint a családi közösség alkotja azt a terhet, ahol a másokért való élet megvalósulhat. Csak akkor lesznek boldogok a házastársak, ha életüket egymás és gyermekeik szerető szolgálatába alítják. Ezzel kapcsolatban jegyzi meg Teilhard atya: „Kezdeti formáiban, sőt az élet igen magas fokán is, a nemiség szinte egybeesik a szaporodással. Az élőlények azért közelednek egymáshoz, hogy további életet biztosítsanak. Viszont az emberré válás kritikus pillanatától kezdve új, lényegesebb szerep jutott a szerelemnek s e szerep fontosságát csak most kezdjük érteni. Azt akarom ezzel mondani, hogy az emberi személyiség kialakulásához szükséges a férfi és a női elem szintézise. A férfi és a nő egymásért, majd a gyermekért mindaddig, s még igen sokáig, amíg csak érett korát el nem éri. Ám a férfi és a nő örökre összetartozik, egyik a másikért létezhet.”
Testvéreim! Súlyos tévedése korunknak a testi szerelem egyoldalú hangsúlyozása és az a vélemény, ami ezt az emberi kapcsolatok csúcsának tekinti. Ha ezt nem sikerül egy meghatározott személlyel megvalósítani, akkor másokkal kell megkísérelni. Ezzel szemben az igazság az, és ezt tapasztalat bizonyítja, hogy a testi szerelem sohasem tudja azt nyújtani, amit várnak tőle. Az emberi személy testi-lelki adottságából következik, hogy a valóság mindig elmarad elvárásaink mögött. Ez emberhez méltó találkozás sohasem az ösztönök tartományában valósul meg. Ha két ember nem jut el a lélekközelség magasságába, akkor mindig magányosak maradnak.
Gyakran vádolják Egyházunkat azzal is, hogy ragaszkodik a házasság felbonthatatlanságához és ezzel útját állja a fejlődésnek. Ezt írja az egyik lelki író erre: „Ezek a vádaskodók elfelejtik, hogy az új és fejlődés fogalma nem azonos értékű. Ami új, nem biztos, hogy jó és ami régi, nem biztos, hogy elvetendő. A tízparancsolat valóban régi, mintegy háromezer éves, de ma is időszerű, alkalmas az emberi együttélés szabályozásához, olyan útmutatás, amelynél jobbat mindmáig nem ismer az emberiség. A boldog házasság két érett ember harmonikus együttélésének eredménye és egyben a művelt emberiség legfennköltebb intézménye.”
Ha a családról beszélünk, nem hallgathatunk arról a gyermekellenes közszellemről, amelynek egyik megnyilvánulása a magzati élet kioltása. Sokan külső, anyagi, szociális körülményekkel indokolják ezt a magatartásukat és sokszor nem alaptalanul. A baj gyökere azonban máshol keresendő. Hiszen a jóléti államokban is állandóan csökken a születések száma és Európa biztos léptekkel halad önnön kiirtása felé. Az egyik paptestvér mesélte el: karácsony délutánján megható műsort láttam a sokgyermekes családok találkozójáról. Az újságíró megkérdezte egy hétgyermekes apától: „Mit szól ahhoz, hogy sokan a gazdasági nehézségek miatt utasítják el a gyermekáldást?” Ezt válaszolta: „Mondja meg nekem, mikor nem voltak nehéz körülmények egy - egy országban, a világban?” Nagy igazság van benne testvéreim!
A gyermekek elfogadása végső soron szeretetkérdés. A hívő ember számára ugyanakkor Jézus befogadását is jelenti. Nem a gyilkos Heródeseket kell befogadni a családi életbe, hanem az Istent, aki az életet adja! Ámen!
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
