Krisztusban drága jó testvéreim!
Ma egy olyan evangéliumi szakasz előtt állunk, amely rövid ugyan, mégis kimeríthetetlen mélységet hordoz. Öt vers csupán, mégis benne van az egész üdvösségtörténet összefoglalása: – az Atya terve, – a Fiú engedelmessége, – a Szentlélek éltető jelenléte.
Jézus megkeresztelkedése átmenet. Átmenet a rejtett életből a nyilvános működésbe. Átmenet a názáreti ács fiától a Messiás nyilvános megjelenéséig. Átmenet az Ószövetség ígéreteitől az Újszövetség beteljesedéséig. És még valami: átmenet Isten és ember kapcsolattörténetében.
Itt, a Jordán partján, Isten nemcsak szól az emberhez, hanem láthatóan, hallhatóan, tapinthatóan jelen van. Ezért az Egyház nem véletlenül ünnepli ezt az eseményt külön: mert itt megmutatkozik, milyen Istenünk van. „Akkor eljött Jézus Galileából a Jordánhoz Jánoshoz…” – olvastuk az evangéliumban! Ez a mondat az üdvösség egyik kulcsa. Az evangélium soha nem azzal kezdődik, hogy az ember elindul Isten felé, hanem azzal, hogy Isten elindul az ember felé. Jézus eljön. Nem várja meg, míg hívják. Nem várja meg, míg méltónak találják magukat az emberek. Nem várja meg, míg a világ rendbe jön. Ez a katolikus hit egyik alapigazsága: a kegyelem mindig megelőz. A Jordán partján nem a megtisztult emberek gyülekezete áll, hanem bűnösök, megtérők, összetört életek. És Jézus odaáll közéjük. Nem kívülről. Nem fölülről. Hanem belülről. Ez már önmagában botrányos lenne – de éppen ez a megváltás logikája. Aztán testvéreim következik János tiltakozása: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad…” János szavai őszinték. Alázatosak. És mégis emberi gondolkodásból fakadnak. János a szentség hierarchiájában gondolkodik: – aki tiszta, az tisztít, – aki szent, az megszentel, – aki fölül van, az ad. Isten azonban megváltásban gondolkodik, nem hierarchiában. A megváltás nem azt jelenti, hogy Isten messziről megjavít minket, hanem azt, hogy belép a romlottságunkba, anélkül, hogy maga romlottá válna. Ez a megtestesülés folytatása. A Betlehemben kezdődött út itt a Jordánban mélyül el.
Testvéreim! János tiltakozó szavaira Jézus ezt válaszolja: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Ez a mondat az egész evangélium egyik legsűrűbb mondata. Az „igazság” itt nem erkölcsi pontosság, hanem Isten üdvözítő terve. Jézus tudja: az üdvösség nem erővel jön el, hanem engedelmes szeretettel. A katolikus hitünk mindig hangsúlyozza: Jézus engedelmessége jóvátétel Ádám engedetlenségéért. A Jordán vize már előre a kereszt árnyékát hordozza. Jézus itt is azt mondja, amit majd a Getszemániban: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.” Amikor Jézus belép a Jordánba, nem Ő tisztul meg, hanem a víz válik eszközzé. Ez alapvető katolikus tanítás: Isten a teremtett anyagot használja fel a kegyelem közvetítésére. A víz ettől kezdve nem csupán jelképes elem. A víz hordozza a kegyelmet. Ezért a keresztség valóságosan újjászül. Nem csak jelzi az új életet, hanem létrehozza. És mit hallunk, amikor Jézus belép a Jordán folyóban: „Megnyílt az ég…” Ez a mondat teológiai robbanás. Az ég a Szentírásban Isten és ember közti határt jelképezi. A bűn bezárta ezt a határt. Most Jézus engedelmessége megnyitja. Ez nem látomás. Ez objektív valóság. A menny nincs zárva többé, mindig nyítva van. Majd a Szentlélek galamb alakjában száll le. Ez visszautal: Noé történetére, a teremtés hajnalára, a béke jelére. A Szentlélek nem erőszakkal jön, nem tűzzel, nem ítélettel, hanem életet adni jön. Ez a Szentlélek fog működni: Jézus egész szolgálatában, az Egyház szentségeiben és a mi keresztény életünkben.
Aztán drága jó testvéreim halatszik az Atya hangja is: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” Ez nem csak Jézusnak szól. Ez az Egyház hitének alapja. Jézus fiúsága nem teljesítmény, hanem kapcsolat. És a keresztségben mi is részesülünk ebből a fiúságból, ebből a nagy kegyelemből. A legtöbben nem emlékszünk saját keresztségünkre. De az Egyház emlékszik. És a jó Isten is emlékszik. A keresztség: eltörli az eredeti bűnt, Isten gyermekévé tesz, az Egyház tagjává avat és elindít az életszentség útján Ez nem múlt. Ez a jelen és a jövő.
Testvéreim! Jézus ma is ott áll a Jordánban. Ott áll, ahol az ember gyenge. Ott áll, ahol bűn van. Ott áll, ahol új kezdetre van szükség.
- Biztosan tervezgetünk egy-két dolgot erre az évre, van néhány megfogalmazott, vagy ki nem mondott vágyunk. Ezekből se hagyjuk ki Istent. Tervezgessük azt is, hogy miben szeretnénk fejlődni, jobbakká lenni, és kérjük hozzá Isten segítségét.
- Sok mindenre szükségünk van, sok mindent szeretnénk megszerezni, vajon mennyire keresztényiek azok az eszközök, amelyekkel ezeket megvalósíthatjuk? - Biztosan több-kevesebb embert megismerünk, újakkal találkozunk, régiekkel kell újra felvennünk a kapcsolatot. Mennyire keressük bennünk Isten arcát, Krisztus képmását?
Az életünk sok más területét megvizsgálhatnánk, de talán egy-két szóban is összefoglalhatjuk a feladatunkat: bármit is tennék, legyen jelen benne a keresztény ember hivatástudata. A mai vasárnap, amikor közösen elmondjuk a Hiszekegyet, újítsuk meg keresztségi fogadásunkat, amit keresztségünk alkalmával szüleink, keresztszüleink tettek.
És ma is hallatszik az Atya hangja: „Te az én szeretett gyermekem vagy.”
„Ne félj.”
„Élj a keresztséged szerint.”
Kérjük a Szentlelket, hogy életünk valóban válasz legyen erre a nagy isteni szeretetre. Ámen.
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
