Krisztusban drága jó testvéreim!
Ma egy olyan evangéliumi szakasz előtt állunk, amely rövid, mégis mérhetetlenül mély. Olyan, mint egy kapu, amely mögött az egész megváltás titka feltárul. Néhány mondat csupán, de ezekben a mondatokban benne van az egész keresztény hit magva: kicsoda Jézus Krisztus, miért jött közénk, és mit tesz értünk ma is. Ez a mai evangélium nem magyarázza túl magát. Nem bizonygat. Nem érvel. Egyszerűen rámutat Jézusra. És ma nekünk is ezt kell tennünk: rá kell mutatnunk Jézusra, aki vezet minket az élet göröngyös útján az örök haza felé. Keresztelő Szent János nem előadást tart Jézus személyéről. Nem vitát nyit az emberekkel, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Nem kérdéseket tesz fel Jézussal kapcsolatosan, hanem egyetlen szót mond: „Íme.” Ez a szó nem információt közöl, hanem irányt ad nekünk az életben. Azt jelenti: nézz oda. Azt jelenti: hagyd abba, amit eddig néztél. Azt jelenti: most valami fontosabb következik. A hit mindig így kezdődik. Nem azzal, hogy megértünk mindent. Nem azzal, hogy rendbe jön az életünk. Hanem azzal, hogy rátekintünk, ránézünk Jézusra.
Testvéreim, hadd kérdezzem meg csendben tőletek, de nagyon komolyan: Mire néz ma az életed? Mit néz ma a te életed? A múltban elkövetett hibáidra, mulasztásaidra, bűneidre? A jelen élet nehézségeire, terheire? – A jövőtől való félelmeidre? Mások véleményére, hogy mások mit mondanak? Saját teljesítményedre, sikereidre?
Keresztelő János ma azt mondja nekünk: „Ne rám nézzetek. Ne magatokra nézetek. Ne más ember véleményére nézzetek. Nézzetek Őrá, nézettek Jézus Krisztusra, aki az út, sz igazság és az élet!” És ez ma is érvényes, mindig aktuális a Jézusra való tekintés, a Jézusra való nézés! Keresztelő Szent János az Isten bárányára mutat rá testvéreim! Ez a kifejezés, hogy bárány nem egy dísz. A bárány áldozatot, a bárány vérontást, a bárány halál jelent. És Izrael népe pontosan tudta ezt.
Minden zsidó emlékezett a szabadulás éjszakára Egyiptomban, amikor: a bárányt levágták, a vért az ajtófélfára kenték és ahol vér volt, ott nem volt ítélet, ott az elsőszülött sem emberből, sem állatból nem halt meg.
Nem az számított, mennyire volt jó a család. Nem az számított, mennyire volt vallásos. Csak egy dolog számított: Volt-e vér az ajtón? És János most azt mondja: Íme, az Isten Báránya. Nem emberi áldozat ez hanem Isten adja Őt nektek. Testvéreim! A választott nép életében minden templomban naponta vágtak bárányokat. De ezek nem vették el a bűnt, csak elfedték, eltakarták. Jézus azonban: elveszi a bűnt. Nem ideiglenesen, hanem véglegesen. nem egy népét, hanem a világét. Nem csak a „jó” emberekét. Nem csak a „hívő” emberekét.
Nem csak Izraelét, a választott népét, hanem a világ bűnét. Jézus elveszi Az enyémet is. A tiedet is. És ez nagy örömhír! Figyeljünk csak a szavakra: nem elfedi, nem eltakarja, nem elnézi, nem megmagyarázza, hanem elveszi. És ez egy fájdalmas művelet, egy fájdalmas feladat. A bűn nem tűnik el magától. A bűnnek ára van. A bűn halált követel. És Jézus magára veszi.
Testvéreim, itt meg kell állnunk egy pillanatra.
A kereszt nem érzelmi jelenet. A kereszt nem vallási szimbólum. A kereszt ítélet és kegyelem egyszerre. Ott a kereszten Isten nem legyint a bűnre. Ott a kereszten Isten megbünteti a bűnt az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ezért olyan súlyos Jézus keresztje. Majd az evangélium folytatásában következik Keresztelő Szent János alázata! János ugyanis ezt mondja: „Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.”
János tudja, hogy kicsoda Ő. Tudja, hogy nem ő a Messiás. Tudja. Hogy nem ő a megváltó. Tudja, hogy nem ő kell legyen a középpontban. Nagyon jól tudja, hogy Ő csak egy tanú!
Ez ma egy nagy tanítás számunkra: Az egyház nem a megváltó. A pap nem megváltó. A hívő keresztény ember nem megváltó. Tehát az ember nem a saját maga megváltója. Nekünk is nagyon, de nagyon tudnunk kel, hogy hol a helyünk a világban. És nagyon tudnunk kel, hogy Jézus a mi megváltónk! Ha valaki emlékszik ránk tetteink miatt, de általunk nem jut el Jézushoz az egy nagy kudarc. Ha valaki általunk Jézushoz jut, de minket elfelejt az egy nagy áldás.
Testvéreim! János és Jézus rokonok voltak. Mégis ezt mondja János Jézusról: „Én nem ismertem őt.” Mit jelent ez? Emberileg lehet ismerni Jézust, és mégsem ismerni Őt igazán. Ez a Szentlélek munkája. Ezért nem elég a tudás. Ezért nem elég a vallás. Ezért nem elég a hagyomány. Nagyon fontos a hit! És itt érkezünk el a vallástól a hitig: Jézus nem tanító, Jézus nem próféta, hanem Jézus az Isten Fia.
Ha ez igaz, akkor nekünk nagyon térdre kellene boruljunk, nagyon nagy bűnbánatot kellene tartanunk és nagyon rá kellene bízni az életünket Jézusunkra, mert vele nem lehet félúton járni, vele egész életünk útját kell járni, nemcsak immel ámmal követgetni Őt! Testvéreim, amikor Keresztelő János azt mondja: „aki elveszi a világ bűnét”, akkor könnyű hátradőlni. A „világ” szó kényelmes, elvont, távoli is lehet. De a „világ bűne” konkrét emberek konkrét bűneiből áll. De mire is gondolok itt? A világ bűne az én haragom és a te haragod! A világ bűne az én irigységem és a te irigységed! A világ bűne az én hazugságom és a te hazugságod! A világ bűne, ha én és te is elhallgatjuk az igazságot és engedjük a hazugság győzelmét! A világ bűne az, hogy amikor tudom én is és te is tudod mi a jó és mégsem azt tesszük, hanem a rosszat!
És most hadd kérdezzem meg nagyon halkan, de nagyon komolyan: Elhiszed-e, hogy Jézus a te bűnödet is elveszi? Nem elnézi, nem eltakarja, nem azt mondja: „nem volt olyan nagy dolog”, hanem elveszi. És ez fájdalmas is, mert el kell ismernünk: volt mit elvenni, mert volt és van bűnünk! A bűnek súlya van és ezt mi nem nagyon szeretjük hallani! A mai ember egyik legnagyobb problémája nem az, hogy túl sokat beszél a bűnről, hanem hogy alig beszél róla. A bűn ma embere számára azt jelenti, hogy „hiba”, valami megrázkódtatás miatt egy „trauma”, a bűn egy „körülmény”, vagy így vagyok „nevelve” és ezzel el is van intézve. Pedig a Szentírás azt mondja: a bűn Isten elleni lázadás, Isten elleni döntés! Ezért nem lehet egyszerűen „elengedni” a bűnt. Ha Isten csak egyszerűen egyet legyintene a bűneinkre, akkor nem lenne igazságos. A kereszt azt mondja: Isten komolyan veszi a bűnt, és komolyan veszi az embert is. Ezért hal meg a kereszten a Bárány. Miért kell a Báránynak meghalnia? Ez az a pont, ahol sokan megállnak, és azt mondják: „Én egy szerető Istent akarok, nem egy véres keresztet.” De testvéreim, nincs szeretet igazság nélkül, és nincs kegyelem áldozat nélkül. A kereszt nem Isten kegyetlensége. A kereszt Isten önátadása. A kereszten nem az ember fizet Istennek, hanem az Isten fizet az emberért.
Keresztelő Szent János újra és újra hangsúlyozza: „Én láttam… és bizonyságot tettem.” Tanuljuk meg, hogy a kereszténység nem egy legenda, nem egy filozófia, nem egy tudomány, nem erkölcsi rendszer, hanem tanúságtétel. A kereszténység olyan emberek vallomása, akik látták, akik hallották, akik megtapasztalták Jézus! És itt jön a kérdés hozzánk: Én mit láttam Jézusból? Te mit láttál Jézusból? Nem azt kérdezem, mit tanítottak neked vagy mit tanultál róla. Nem azt, mit mondtak neked más emberek róla, hanem azt kérdezem tőled hol találkoztál vele? És ezt kérdezem magamtól is, mint lelkipásztortól, mert csak az tud tanúskodni, aki előbb találkozott személyesen Vele! Aki Jézushoz tartozik az nem csak tisztább lesz, nem csak jobb lesz, hanem újjászületik. Testvéreim! Mi Keresztelő János végső vallomása? Hogy „Jézus az Isten Fia.” Ez nem egy semleges állítás. Ez döntést követel. Ha Ő az Isten Fia, akkor, nem lehet csak tanító, nem lehet csak példakép, nem lehet csak inspiráció, hanem Ő az Úr, akit követni kell. És az Úr előtt két lehetőség van vagy térdre esni előtte, vagy elfordulni Tőle. Középút nincs. Te mit kezdesz a Báránnyal? Nem az egyházzal, nem a prédikáló lelkipásztorral, nem a hagyománnyal., hanem mit kezdesz Jézussal?
Keresztelő János újra megszólal bennünk: „Íme az Isten Báránya!” Ő nem kényszerít minket. Ő nem manipulál bennünket. Ő nem sürget minket, hanem egyszerűen csak rámutat Jézusra. És a kérdés ott marad: Te ránézel-e Jézusra? Mert aki ránéz hittel, annak a bűne nem marad meg. És aki elfordul, annak minden bűne megmarad.
Testvéreim! Nagyon fontos kimondanunk, hogy ma sem nem mindenki örül a Báránynak. Mert a Bárány jelenléte leleplez. Aki ránéz, annak szembe kell néznie, a saját bűnével, a saját önmagával, a saját lelkiismeretével. Sokan nem azért utasítják el Jézust, mert túl keveset tudnak róla, hanem mert túl sokat sejtenek meg belőle, Jézusból és ez nem tetszik nekik. Figyeljük meg, hogy Keresztelő János nem kiabál. Jézus nem tör be az életünkbe erőszakosan. A Szentlélek nem kényszerít semmire: vagyis Isten nem erőszakos velünk szembe. A Bárány nem ragadozó, nem üldöz, nem kényszerít semmire, csak Önmagát ajánlja fel nekünk, hogy kövessük Őt. Ő hagyja, hogy elforduljanak tőle, Ő hagyja, hogy félreértsék, Ő hagyja, hogy kigúnyolják és Ő hagyja, hogy keresztre feszítsék. Ez a szelídség nem gyengeség, hanem ez egy isteni erő, amely szeretetből önmagát adja.
Testvéreim, most nagyon gyakorlatira kell váltanunk. Ha Jézus az Isten Báránya, akkor: Nem kell többé önmagadat megváltanod. Nem kell bizonyítanod az értékedet. Nem kell másokhoz mérned magad. Nem kell elrejtened a múltadat. De ez azt is jelenti: Nem tarthatod meg a bűnt, amit Ő el akar venni. Nem élhetsz kettős életet. Nem mondhatod: „ez az én kis dolgom”. A Bárány nem alkuszik a bűnnel, de meghal érte.
Keresztelő János tanúságtétele nem zárult le. És ebből most mi következünk. Az, hogy nem mindenkinek kell prédikálnia, nem mindenkinek kell beszélnie. De mindenkinek van élete. És a kérdés ez: Az életed rámutat-e a Bárányra? Amikor megbocsátasz akkor rámutat az életed Jézusra. Amikor alázatos vagy akkor rámutat az életed Jézusra. Amikor nemet mondasz a bűnre akkor rámutat az életed Jézusra. Amikor nem mondasz a hazugságra és az igazságot képviseled és hirdetted akkor rámutat az életed Jézusra. Amikor reménnyel szenvedsz és nem zúgolódva és káromkodva akkor rámutat az életed Jézusra.
Most már nem csak azt kérdezzük: hiszel-e Jézusban? Hanem azt: rábíztad-e magad Jézusra? Mert lehet hinni távolról. De üdvösség csak közel van. A Szentírás azt mondja, hogy lesz egy nap, amikor minden szem meglátja Őt. A kérdés csak az: Bárányként vagy Bíróként láttom-e meg Őt? Aki most ránéz, annak akkor is Bárány marad. Aki most elfordul tőle, annak akkor már késő lesz. Ez nem fenyegetés. Ez nagyon komoly igazság.
Testvérem! Ha eddig halogattál igazán megtérni, igaz bűnbánatot tartani. Ha eddig csak hallgattad Isten üzenetét és nem aszerint éltél. Ha eddig féltél Tőle, mert úgy éled meg hitedet, hogy Isten megvert és megver, pedig ez nagyon helytelen, akkor most nem kell szép imát mondani, nem kell nagy ígéreteket tenni, csak ennyit kérni Tőle: „Uram, vedd el az én bűnömet is.” És Ő megteszi. Mert ezért jött. Ezért halt meg. Ezért támadt fel. Ámen.
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
