Jézus a megtérést hirdeti meg. A megtérés azt jelenti: mivel megvilágosított a szeretet fénye, elhagyom a régi életemet. A megtérés az eredeti irányhoz való visszatérést jelenti. Követem az evangélium tanítását és elkezd élni bennem az ÉLET. Nem tudom megmagyarázni, de érzem, hogy megváltozik valami bennem. Könnyebb lesz szeretni, mert nem ítélkezni akarok, hanem megérteni. A megtérés megértés. Megértek valamit, elfogadom az evangélium tanítását, mert szívemben megtörténik a találkozás.
Három kérdés segíthet abban, hogy közelebb kerülhessek az evangélium szívéhez:
Mikor szólal meg Jézus? Hol jelenik meg? Mit mond?
Ez a három kérdés számomra is irányadó lehet: mikor kell megszólalnom? Hol kell megszólalnom? Mit kell mondanom?
Jézus akkor szólal meg, amikor Jánost fogságba vetik. Ráérez arra, hogy eljött az idő.
Ez amolyan belső megérzés, intuíciónak is nevezik. Belső hang, amelyet csak én hallok meg. Egy belső késztetés, amelyet csak én érzek. Egy belső fény ez, amely megvilágosít, irányt ad. Sokszor hajlamos vagyok szidni a világot, kritizálni mindent, mert azt érzem, hogy sok a sötétség körülöttem. Ha túl sötéten látom a világot, akkor egész biztos, hogy nem mások megváltoztatásán kell fáradoznom, hanem a magamén. Aki sötétséget lát maga körül, annak lelkét még nem érintette meg Krisztus Világossága, ő maga is sötétségben él. Akinek szívében nincs fény, az maga körül sötétet lát!
Hol jelenik meg Jézus?
Zebulon és Naftali határvidékén. Izrael tizenkét törzsének azon a részén, amelyet a választott nép megvetett. Nos, érdekes dologra derül itt fény: a választott nép megveti azokat, akik még pogányok.
Hogy vagyok én ezzel?
Az 1990-es években egy egyháztanácsos felháborodott azok miatt, akik addig nem jártak templomba a kommunista rezsim miatt és most elindultak. Azt mondta, kiáll a tanácsból, mert nem hajlandó azokkal együtt járulni az Úr asztalához, akik addig más hatalmat szolgáltak ki.
Vajon igaza volt? Mindenképpen. Csak éppen szeretet nem volt benne.
Benne is nagy volt a sötétség, mert még nem tért meg, mert még nem világította be az Ő szívét Jézus Krisztus, aki mindenkinek felajánlja fényét – kivétel nélkül.
Persze, nehéz megbocsátani, de ítélkezni sem szabad azok felett, akik abban az időben nem jártak templomba. Az az ő bajuk volt, az ő döntésük – vagy legtöbbször a másé fölöttük – és azzal ők veszítettek el több időt. Addig az ő lelkük is sötétségben volt.
Ha nem tudok örülni mások megtérésének, akkor bizony még sötétségben élek. Nem én mondom, hanem a mi Urunk, aki először azon a vidéken szólal meg, ahol pogányok laktak.
Akkor ki is a pogány?
Testvérek legyünk – erre hív meg Jézus minket. Egymás testvérei. Ha a fény terjed, annak inkább örülni kellene! Ezzel el is értünk a harmadik kérdéshez:
Jézus a megtérést hirdeti meg. A megtérés azt jelenti: mivel megvilágosított a szeretet fénye, elhagyom a régi életemet. A megtérés az eredeti irányhoz való visszatérést jelenti. Követem az evangélium tanítását és elkezd élni bennem az ÉLET. Nem tudom megmagyarázni, de érzem, hogy megváltozik valami bennem. Könnyebb lesz szeretni, mert nem ítélkezni akarok, hanem megérteni. A megtérés megértés. Megértek valamit, elfogadom az evangélium tanítását, mert szívemben megtörténik a találkozás. Eljutok a fejemtől a szívemig.
Péter és testvére, András szó nélkül, kérdezés nélkül, azonnal otthagynak mindent és indulnak vele. Űzik még a régi mesterségüket, de szívük visszafordul Istenhez és ők is fényhordozók lesznek.
Nem azt kéri tőlük, hogy imádják, hanem azt, hogy kövessék – és így együtt imádják az Atyát a Szentlélekben!
Könnyebb lenne meggyújtani egy gyertyát, mint panaszkodni a világra. Ha az én világomban változás indul el, akkor körülöttem is változik a világ.
A megtérés ugyanakkor folyamat is. Vannak visszaesések, de tudom, Kit kell megkérnem, hogy tovább haladjak a világosságban. A Krisztussal való találkozásnak olyan varázsa van, amelynek nem lehet ellenállni.
Kövessem a krisztusi fényt, s megvilágosodik minden körülöttem. Erőszak nélkül!
Sajgó Balázs
Forrás, fotó: Vatican News
