Krisztusban drága jó testvéreim!
Hallgattuk az evangélium szavait Szent Máté könyvéből, ahol Jézus nyilvános működésének kezdetéről hallunk. Ez az evangéliumi szakasz nemcsak egy történet Jézusról, hanem megszólítás, felszólítás mindannyiunk számára. Mert az evangélium nem csupán elbeszél, hanem hív, tanít és átformál. „Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost elfogták…” - az evangélium ezzel a fájdalmas mondattal kezdődik. János, az Úr előfutárra, aki bűnbánatra hívta Izraelt, börtönbe kerül. Az igazság hangját elnémítják.
Testvéreim, ez a mondat arra tanít minket, hogy Isten műve nem mindig diadalmas kezdetekkel indul. Nem akkor kezdődik Jézus szolgálata, amikor minden rendben van, hanem akkor, amikor az igaz prófétát félreállítják. Ez vigasztalás számunkra. Mert sokszor mi is azt érezzük: – amikor nehéz az élet – amikor igazságtalanság ér – amikor elnémul a remény, akkor mintha Isten távol lenne. Jézus Galileába megy. Nem Jeruzsálembe, a templom középpontjába, hanem a perifériára. Galilea a megvetett vidék. A pogányok földje. Azoké, akiket lenéztek. És itt teljesedik be Izajás próféciája: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot látott.”
Testvéreim, Isten szeretete mindig lefelé hajol. A szegényhez. A bűnöshöz. A megtörthöz. Ez a katolikus hit egyik legmélyebb igazsága: Isten kegyelme megelőz minket. Jézus első szava itt Galileában nem egy csoda, nem egy ígéret, hanem felszólítás: „Térjetek meg!” A katolikus Egyház mindig hangsúlyozta: a megtérés nem egyszeri esemény, hanem egész életünk útja. A megtérés nem más jelent, mint egy szívbéli fordulatot, alázatot, visszatérést az Atyához. Ezért van szükségünk: – a szentgyónásra – a bűnbánat szentségére – az önvizsgálatra, mert Jézus nem elítélni, hanem gyógyítani akar bennünket! „Elközelgett a mennyek országa” – mondja a mai evangéliumban Jézus!
A mennyek országa nem csak egy jövőbeli valóság. A mennyek országa ott van, ahol Jézus jelen van. Isten országa köztünk kell legyen drága jó testvéreim! Ott van Isten országa az Eucharisztiában, az Egyház közösségében és a szeretet tetteiben. Amikor a szentmisén szentáldozáshoz járulunk, amikor befogadjuk életünkbe Krisztust, Isten országa közénk jön. Majd az evangélium tanúsága szerint Jézus halászokat hív. Egyszerű embereket, munkás kezű, dolgozó embereket. Ez a katolikus hivatás teológiája: Isten nem a kész embereket hívja, hanem a meghívottakat formálja késszé. „Otthagyták a hálót.” – hallottuk. Ez a mondat fájdalmas és szép egyszerre. Mert a követés mindig lemondással jár.
Testvéreim, mindannyiunknak van hivatása: van akinek a házasság, van akinek a papság, van akinek a szerzetesi élet, van akinek az elkötelezett világi élet. És minden hivatás alapja ez: Kövess engem. A meghívottaknak a háló nem bűn volt. A háló számukra az életet jelentette. De Jézus többet ígér, mint biztonságot. Ő értelmet ad az életnek. A hit nem könnyű út, de egy nagyon áldott út.
Testvéreim! Az Egyház nem önmagáért van. Az Egyház egy missziós közösség. Minden megkeresztelt ember részesedik Krisztus küldetésében. Nem mindenki pap, de mindenki tanúságtevő ember: a szeretetben, a szolgálatban, az irgalomban és a sort még sorolhatnánk. Milyen jó tudni, hogy Jézus tanít, hirdet és gyógyít. Ez Krisztus hármas műve: – tanítja az igazságot – hirdeti az evangéliumot – gyógyítja a sebeket. Az Egyház, akkor hű Krisztushoz és a hívek, akkor hűek Krisztushoz, ha ugyanezt teszi és teszik!
Jézus ma is elhalad melletted. Nem vádol. Nem sürget. Egyszerűen csak hív az Ő szolgálatára. Ezt mondja ma neked is: „Kövess engem.” Szent Máté evangélista ma tudósít András, Péter, Jakab és János meghívásáról. Ők voltak Jézussal a hegyeken: a Tábor hegyén, amikor színében elváltozott és az Olajfák hegyén, amikor vért izzadott. Miért éppen ők voltak a kiválasztottak a kiválasztottak közül? Hiszen Péter megtagadta Jézust háromszor pontosan akkor, amikor gúnyolták és elítélték az Urat, János és Jakab pedig feltették a kérdést, hogy a Mennyek Országában lehetnek-e Krisztus jobbján és balján? Miért éppen ők részesedtek több kitüntetésben, mint társaik? Azért, mert Isten sohasem a külső tettek vagy pillanatnyi tévedések alapján ítél. Hiszen ugyanaz a Péter vallotta meg, hogy Jézus, a Messiás, Isten Fia, azt, hogy ő hiszi, tudja és megtapasztalja azt, hogy az, aki velük van, aki csodákat művel szemük láttára, aki példabeszédekben oktatja őket, a Mester, nem más, mint Isten Fia. Jakab apostol az első keresztény közösség, a jeruzsálemi vezetője lett, olyan helyen és olyan időben, ahol és amikor halálra ítélték azt, aki Krisztushoz tartozónak vallotta magát. Maga Jakab apostol is vértanúként halt meg. János apostol pedig az egyetlen volt, akiről tudjuk, hogy Jézus haláltusáját végig nézte, végig szenvedte, akire Urunk az ő édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát rábízta, aki felfogta Jézus tanításának, a szeretetnek lényegét, hiszen, ha nem így lenne levelei nem lennének annyira átitatva ezzel az isteni valóságot kifejező igével.
Külön ki szeretnék térni azonban egy gondolat erejéig szent Jánosra és elkísérni őt a kereszt alá. A keresztről a mi Urunk így szólt a szeretett tanítványhoz: Íme, a te anyád és attól a pillanattól az egykori betszaidai halász magához, oltalmába vette Máriát. Talán érthetőbb így, hogy miért tudott olyan sokat írni a szeretetről Szentt. János: azért, mert mindig vele volt a Szűzanya. Fontos tanítás ez számunkra, hiszen felfoghatjuk ezáltal azt, hogy csak az tud a szeretetről beszélni, szeretetben élni, aki magához öleli Isten szentséges Anyját. Gondoljátok ezt át kissé kedves testvéreim. A jó Isten sohasem a külső tettek vagy pillanatnyi tévedések alapján ítél. Hasonló a helyzet napjainkban is. Előfordul, hogy jó keresztények elkáromkodják magukat vagy a nehéz helyzetekben elbizonytalanodnak és felkiáltanak, hogy hol van az Isten, hogy ezt megengedi, de azután keservesen megbánják hirtelenségüket, ahogyan Péter is. Mert tévedés lenne egy - egy tett vagy hiba alapján ítélni meg egy embert. Isten az alapvető magatartást figyeli, a szíveket és veséket vizsgálja, ahogyan szépen megfogalmazza a zsoltáros. Talán kissé igazságtalanul bántunk Andrással, Péter testvérével, hiszen Jézus őt is úgy hívta meg, mint a többi halásztársat, akikről eddig szóltunk. Más evangéliumi szakaszban Andrást úgy mutatják el, hogy ő vezette Jézushoz Pétert. Fontos tanítás, felkiáltójel ez számunkra is, hiszen ahogyan Jézusra felhívta Péter figyelmét András, ugyanúgy cselekedhetünk mi is: elhívhatunk mást a templomba, meghívhatunk mást közös imádságra, csendre inthetünk valakit, aki pletykába kezd, felkérhetünk embereket arra, hogy a káros szenvedélyekről, mint például a túlzott szeszes ital fogyasztásról, a dohányzásról, a haragtartásról, a kapzsiságról szokjanak le.
Testvérem, meghívástörténetekről szólt az evangéliumi szakasz. Társítsd az evangéliumi igéhez saját meghívástörténeted is. Jőj, kövessünk egy nyomot a hétköznapi élet nagy, hószerű, fehér sivárságában és ugorjunk talpra, ahogyan a betszaidai négy halász is tette, rögtön, amikor az Úr hív és segítségével támogat. Ne tétovázz, mert az Isten nem könyörög, hogy kövesd. Felajánlja a lehetőséget a megtérésre számtalanszor, de életre szólóan meghívni egyszer hív meg. Jöjj, kövessük nyomát, hogy jobbá tehessük a világot. Menjünk Jézus után, tegyük az életét a magunk életévé is. Jézusban Isten eljött közénk, a mi életünkbe is. Isten nem ránk tukmálni akarja magát, hogy hát te ember, vedd már egyszer észre magadat, hát én várlak, hogy hozzám gyere és velem alakítsad az életedet. Nem. Jézus felkínálja számunkra az Istennel való együttlétet, és meghív erre. Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e őt. Gyertek utánam! Valóban egy igazi isteni meghívás, meghívás egy isteni, Istennel való életre. Nemcsak azoknak a személyeknek szól, akik különösképpen elkötelezték magukat Istennek (papok, szerzetesek, szerzetesnők), hanem mindenkinek, neked is testvérem!
Jézus azt mondotta, hogy gyertek utánam, de azzal, hogy melléje szegődtünk Ő is ott van mellettünk, bennünk. Ő teljesen odaáll mellénk és hozzánk csatlakozik. És nem válogat, hogy hát egyik ember ilyen, a másik olyan, nekem csak az kell, a másikat nem fogadom el, hanem úgy fogad el, ahogy vagyunk. Gyengén, esendően, bűnösen, igazán emberien, úgy, ahogy, talán legjobb barátunk sem tud elfogadni. Nem tudatosítjuk, nem vesszük észre, nem gondolunk rá, de Ő már nagyon rég ott van mellettünk. Nemcsak az imádságban, a szentmisében, szentségekben lehet Istennel találkozni - ezekben különösképpen - de a mi mindennapi életünkben is mindig.
Urunk Jézus Krisztus, Te vagy a világ világossága. Tekints ránk irgalmas szemmel. Add, hogy szívünkben megtérjünk, életünkben kövessünk Téged, és Egyházadban hűségesek maradjunk. Ámen.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
Fotó: Vatican News
