Döntés

Egy embernek az volt a szokása, hogy minden este ugyanabban az időben leült és egy percig csendben maradt. Nem mondott imát és nem kért semmit, csak ült. Egyszer megkérdezték tőle: – Mit csinálsz ilyenkor? Azt felelte: – Semmit. Csak emlékeztetem magam, hogy nem én vagyok az Isten! Nem véletlen, hogy minden évben a nagyböjti szentidő kezdetén Jézus megkísértésének történetével indulok a pusztába, hogy emlékezzek arra, nem én vagyok az Isten. Nem kell messze vonulnom, csak saját „pusztámat” kell megteremtenem negyven napig, ahol csend van, mert kikapcsolok minden külső, zavaró eszközt, hogy meghalljam a belülről érkező hangokat és megkülönböztessem azokat. Jézus példája alapján én is a Szentlélekkel indulok, az Ő segítségét kérem, hogy ne tévesszenek meg azok a hangok és érzések, amelyek nem Istentől vannak. Elvonulni és csendben maradni, Istenre figyelni merész lépés, mert a Vele való együttlétből nem hiányzik a megpróbáltatás és a kísértés. Ezeket meg azért engedi meg, hogy megtisztuljak és még inkább hasonlóvá váljak Hozzá. Nem úgy, ahogy az elterelő érzések és hangok sugallják, hanem ahogy Ő szeretné: egyre inkább láthatóvá váljon az Ő képére és hasonlóságára teremtett ember. Ez a csendben zajló megtisztulás fájdalmas, de ez az út vezet vissza Őhozzá. A megtisztulás csendben zajlik, mert a csendben először elterelő zajok vannak. A csend először zajos, hogy aztán lecsendüljön bennem minden. Az elterelő zajok és hangok kezelésében is Jézus mutatja az utat. Sőt, nemcsak mutatja, hanem kiderül, hogy Ő maga az Út. Ha Hozzá kapcsolódom, akkor felismerem az elterelő zajokat és hangokat, hogy a csendben halljam aztán a Szentlélek hangját, Aki Őt is vezette. Annak tudatában és tudatosításában indulok a pusztámba, hogy az Ő hasonlóságára teremtett ember vagyok, tehát Őhozzá tartozom. Ezzel a tudattal lehet élni és vissza-élni. Visszaélni akkor fogok, ha az elterelő zajokat és hangokat követem. Élni pedig akkor fogok, ha rendszeresen csendben maradok naponta. Naponta többször is. Ha ezt teszem, kizárt dolog, hogy nagyon eltévedjek. Ha kiélezem figyelmem, megérzem Jelenlétét és Őrá figyelek. Jézus negyvennapos böjtölés után megéhezik. Rögtön jön a kísértő gondolat, amely – ha kívülről érkezik is, de benne játszódik le – megteheted, hogy a kövekből kenyeret teremts. Meg tudod tenni, jár ez neked! Jézus sokat nem alkuszik, nem elegyedik párbeszédbe, úgyis mondhatnánk még találóbban: nem táplálja magában azt a gondolatot, hogy kenyeret teremtsen, hanem Isten igéjével „oldja meg” a problémát. Sokszor akarok én is a kövekből pénzt, kenyeret teremteni, de teszem ezt úgy, hogy közben én magam kövesedem meg, mert Nélküle, a Szentlélek nélkül élek és eltávolodom Tőle apró megalkuvásokkal. Amikor nem tudom, mitévő legyek, jó lenne felütni a Szentírást: vajon, mit szól Isten. Ez is lehet böjti gyakorlat: minden reggel egy szentírási részen elgondolkozni, s egy napig vagy hétig gyakorlatba ültetni. Mondjak le a saját akaratomról, s figyeljek arra, amit Isten akar tőlem. Nem attól éhezem igazán, hogy nincs elég pénz, hanem attól, ha elfelejtek Isten igéjéből élni. Tele a hűtő, üres a lélek. Tele a naptár, üres az imaélet. Tele a szám szóval, üres a szívem tartalommal. A második kísértésnél az elterelő hang idézi az Írást. Ez már arra mutat, hogy lehet Szentírást olvasni úgy is, hogy közben nem akarok megváltozni. Legyen úgy, ahogy én akarom s felhasználom Istent saját vallásosságom mutogatására. Jézus válasza világos és segít nekem is: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Egy pap egyszer megkérdezte a ministránsfiút: - Imádkozol minden nap? A fiú gondolkodott, majd így felelt: - Amikor baj van, akkor igen. A pap mosolyogva ezt mondta: - Akkor te nem imádkozol. Te vészcsengőt nyomogatsz. Isten nem vészcsengő. A harmadik kísértés már fájdalmas: „Mindent megkapsz. Csak ne Istent tedd az első helyre!” Igazából nem térdelek le a sátán elé – csak mindig egy kicsit hátrébb teszem Istent. Majd, ha lesz idő. Majd, ha rendben lesz az élet. Majd, ha kevesebb gond lesz. De Jézus nem mondja: „Majd később”, hanem: „Uradat, Istenedet imádd!” Nem akkor, amikor már minden mást kipipáltunk, hanem elsőként. Amikor pedig Jézus elküldi a sátánt, akkor jönnek az angyalok. Nem akkor, amikor alkudozik. Nem akkor, amikor kifogásokat gyárt, hanem amikor dönt. Én döntök?