Sokszor úgy vagyunk az életben, mint Andersen meséjében a kis pásztorfiú. Tavasztól őszig fent tartózkodik a hegyen, őrzi a nyájat. Naplementekor kiül kunyhója elé és elbűvölten gyönyörködik abban az aranyházikóban, amely a szemben álló hegyről integet feléje.
Egyik este elhatározza, hogy elmegy és közelebbről megnézi ezt az aranyházat. Úttalan utakon kapaszkodik felfelé, a kövek megsebzik a lábát. Végre megérkezik a messziről oly gyönyörűnek látott kunyhó elé. Nagy a csalódása, amikor megszemléli álmai palotáját. Nem más az, mint egy düledező, elhagyott viskó, baglyok, verebek, egerek tanyája.
Hova tűntek a ragyogó ablakok? Nem érti, mi történik...
Csalódottan és szomorúan fordul vissza, mert a valóság leleplezte álmait. Mikor azonban a messzeségből megpillantja saját kunyhóját, szinte nem akar hinni a szemének. Csillogó aranypalotát lát, fénylő ablakokkal.
Vajon miféle varázslat történt, ami így átváltoztatta?
Nem történt varázslat, csak a holdsugarak fénye és a messzeség öltöztette kunyhóját aranyos köntösbe.
Az Istennel való kapcsolat az élet lényege. Másképp nem is élet az élet. Amíg nem tekintek magamba és nem emelem felfelé a lelkem, addig sok mindent észreveszek, csak éppen azt nem tudatosítom, hogy bennem is ott ragyog a fényes istenarc. Ezért szükséges a csend és a világtól való eltávolodás – ahogy előző héten is hangsúlyoztam. Ha ezt rendszeresen teszem, akkor nemcsak a bennem megszólaló hangok és érzések tisztulnak le – ahogy nagyböjt első vasárnapján erről elmélkedtünk – hanem saját értékességemet is felismerem bent, hogy ne kelljen keresnem kint. Bentről ugyanis felfelé tekintek.
A nagyböjti szent időszak tehát nemcsak a pusztába hív meg, hanem ezzel együtt az elvonulásra Jézus példája szerint.
Az evangéliumok többször utalnak arra, hogy Jézus elvonul. Többször kiemelik, hogy egy egész éjszakát Isten imádásában tölt. Ez az Ő töltekezése: hosszabb időt Istennel tölt. Atyjával beszélget, Őt csodálja és hallgatja, így érti meg Ő is emberségében Isten rá vonatkozó akaratát.
Amikor oly sokszor elvonult és egy egész éjszakát Istennel töltött, tudta mindig, mit kell tennie és ez életének értelmet adott: megtelt szeretettel és ezt adta tovább. Minden, amit tett, ebből eredt és ebből nyerte értelmét! Átimádkozta az éjszakát és tudta, kiket kell kiválasztania. Átimádkozta az éjszakát és igazi találkozásokban volt része. Átimádkozta az éjszakát és betegeket gyógyított. Átimádkozta az éjszakát és tanításával sokakat magával ragadott. Átimádkozta az éjszakát és nem panaszkodott. Átimádkozta az éjszakát és átváltozott.
Amikor felment a hegyre, mindig átváltozott, megváltozott, elváltozott. Amikor visszatért a hegyről, ezt érezték azok, akik Vele találkoztak. Ez az érzés egyeseket magával ragadott, másokat eltaszított – mert nem tudtak mit kezdeni vele. A Vele való találkozás ugyanis döntésre késztet: vagy magamba nézek és nem kell félnem, vagy menekülök a megvilágosító találkozástól...
Amikor a Tábor hegyére felment, magával vitte tanítványait és ők egészen közelről látták, mi történik akkor, amikor Jézus imádkozik. Teljesen elbűvölte őket a látvány.
Amikor Jézus imádkozott, teljes jelenlétben volt az Atyával a Szentlélekben. Amikor imádkozott, megjelent a múlt, hiszen a szent hegyen ott volt Mózes és Illés, de ott volt a jövő is, hiszen az apostolok ebből a jelen élményből értették meg, mit kell tenniük majd a jövőben.
Jézus imája ilyen mesteri ima, minden ima modellje. Ha ezt az imamodellt követem, akkor velem is megtörténik, ami Vele történt: átváltozom, megváltozom, elváltozom.
Az igazi ima átváltoztat: megtölt fénnyel, örömmel és élettel.
Az igazi ima megváltoztat. Ha egy kis változás nem történik bennem és körülöttem minden ima után, akkor talán még nem történt meg az igazi találkozás Istennel, nem voltam igazán Jelen-létében!
Az igazi ima néha el is változtat: a körülöttem élők azt jelzik, mintha nem lennénk a régiek.
Talán az lenne az igazi böjt, ha időmből többet adnék Istennek és akkor tudnám mindig, hogy mi a következő lépés…
Isten jelenléte megváltoztat, átváltoztat, elváltoztat.
Megengedem?
Sajgó Balázs
Forrás, fotó: Vatican News
