2026. március 25-én Böcskei László megyéspüspök a húsz éves jubileum alkalmából ünnepi szentmisét mutatott be a nagyváradi székesegyházban a rádió munkatársaival és önkénteseivel. Az alábbiakban Szatmári Ferenc alapító-elnök ünnepi beszédét olvashatják.
.........................Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Excellenciás Püspök Úr!
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Urak!
Tisztelt Meghívottak, kedves Munkatársak és Önkéntesek!
A Mária Rádió kedves Támogatói és Hallgatói!
Én a Mária Rádiótól tanultam meg rábízni magam az isteni gondviselésre és a Szűzanya pártfogására. Ennyi év távlatából, a tapasztalataim birtokában már biztosan tudom: semmi sem véletlen. Huszonhárom évvel ezelőtt nem véletlenül voltam jelen a “Medjugorjei Gyermekei” alapitvány irodájában éppen akkor, amikor az olaszországi Mária Rádió munkatársai – Jászvásárról (Iași) hazafelé tartva – betértek egy rövid pihenőre. Pár hónappal később már meghívást kaptam a Mária Rádiók harmadik vilákkonferenciájára. Akkoriban a rádió még csak harmincegynéhány országban volt jelen – ma már 87 országban mind az öt kontinensen. Azon az ominózus találkozón kértek fel a romániai Mária Rádió megszervezésére. Akkor olaszországban egy román nyelvű rádióra gondoltak, én azonban tudtam: itt egy kétnyelvű rádiónak kell létrejönnie, vagy két külön rádióra van szükség. Így történt, hogy megszületett a romániai Mária Rádió, amely pontosan húsz évvel ezelőtt, ezen a napon kezdte meg sugárzását román és magyar nyelven. Két év elteltével a két stáb különvált, és azóta mindkét szerkesztőség a saját útját járja. Az Erdélyi Mária Rádió ez idő alatt a legnagyobb romániai magyar nyelvű médiummá nőtte ki magát – mind lefedettségben, mind hallgatottságban. Ugyanakkor mi adjuk ki a legnagyobb példányszámú magyar nyelvű folyóiratot is Romániában, és a miénk a legtöbb önkéntest mozgósító egyesület is.
Húsz évvel ezelőtt egyikünknek sem volt tapasztalata a rádiózás területén. Emlékszem, Emanuele Ferrario elnök úr azt mondta nekem: egy Mária Rádió-elnöknek olyannak kell lennie, mint egy jó édesapának! Megfogadtam tanácsát! Most úgy állok itt Önök előtt, mint egy büszke apa. Büszke vagyok a „gyermekeimre”, a családomra: a munkatársakra, az önkéntesekre, a támogatókra és a hallgatókra.
Ti is én családom vagytok, és végtelenül büszke vagyok rátok az elért eredményekért!Szeretettel köszöntöm körünkben a „nagy család” elnökét, Vittorio Viccardi urat, a Mária Rádió Világcsaládjának elnökét. Nagy megtiszteltetés, hogy elfogadta meghívásunkat, és együtt ünnepel velünk. Köszöntöm a magyar Mária Rádiók családjának képviselőit Magyarországról, a Délvidékről és a Felvidékről. Büszke vagyok mindarra, amit közösen teszünk magyarságunkért! Tudatában vagyok annak, hogy mindez nem a mi érdemünk. A Szűzanya nem a tudásunk vagy képességeink alapján választott ki minket erre a feladatra. Éppen ezért vagyok ennyire hálás: mi csak tettük, amit tennünk kellett, amire meghívást kaptunk. Köszönöm nektek is, hogy felismertétek ezt a hívást, és igent mondtatok rá.
Bizonytalan időket élünk, ezért hiszem, hogy a Mária Rádió szerepe még inkább felértékelődik. Az embereknek a zűrzavarban szükségük van egy biztos pontra, hitre és reményre. A Mária Rádió ezt közvetíti, a Katolikus Egyház tanítását szem előtt tartva! Mindenekelőtt köszönöm az elmúlt húsz évet a Jóistennek és a Szűzanyának. Köszönöm püspökeink támogatását, akik felismerték missziónkat, és biztosítottak számunkra pap műsorigazgatót – hiszen ez elengedhetetlen a Mária Rádió számára. Köszönöm műsorigazgatóinknak, hogy vállalták ezt a nehéz feladatot, és azt becsülettel elvégezték, majd távozásuk után is a rádió támogatói maradtak. Köszönöm a ferences testvéreknek, hogy befogadtak minket a csíksomlyói kegyhelyre, amely rádiónk egyik legfontosabb bázisa lett. Köszönöm munkatársaimnak a profi munkát, önkénteseinknek az önzetlenséget, támogatóinknak pedig azt, hogy fenntartották a rádiót és biztonságot teremtettek nekünk. Végül, de nem utolsósorban köszönöm a hallgatóknak, hogy hallgatnak minket, és elárasztanak szeretetükkel – ebből merítünk erőt a folytatáshoz.
A Jóisten és a Szent Szűz fizesse vissza munkátokat és szereteteteket százszorosan és ezerszeresen!
Hogy merre tartunk? Szeretnénk ott lenni minden házban Erdély-szerte, ahol magyarul beszélnek. De nemcsak itt, hanem az egész világban, hiszen sok helyen élnek magyarok és merítenek lelki erőt e térség lelki forrásaiból. Szeretnénk anyagilag is stabilak maradni, hogy munkánkat a lehető legjobb körülmények között végezhessük, és műsorainkat kiváló minőségben juttathassuk el Önökhöz. Szeretnénk Egyházunk „kinyújtott karja” lenni, amely eljut evangelizálni olyan helyekre is, ahová fizikailag az Egyház nem tud elérni. Szeretnénk lelki támasza lenni az időseknek, a betegeknekés az elhagyatottaknak. Szeretnénk egy igazi, nagy családként, a Szűzanya oltalma alatt megélni küldetésünket és hivatásunkat.
Kedves ünneplő Testvéreim! Meggyőződésem, hogy mindenkit, aki bármilyen formában a Mária Rádióért tevékenykedik, személyesen a Szűzanya hívott meg! Személyesen szólította meg Önöket, mert szüksége van Önökre! Ahogy Jozo atya mondta Medjugorjéban: „Ha a Szűzanya azt mondja, hogy szüksége van rád, az nem csupán szójáték, hanem egy nagyon komoly meghívás, hogy részt vegyél az Ő Szeplőtelen Szívének diadalában.”
Testvéreim, ez a harc már régen megnyertetett, nekünk „csak” véghez kell vinnünk! De ne áltassuk magunkat: a gonosz nem alszik – ő mindig a Szűzanya sarka után leselkedik. Megkísért és támad minket, talán még jobban is, mint másokat (akik a rádióban, a rádióért dolgoznak, tudják, értik miről beszélek), hiszen a Szent Szűzzel együtt küzdünk a lelkekért. De létezik-e ennél fenségesebb feladat? Tartsunk ki tehát együtt, mint egy nagy család, úgy, ahogy eddig is tettük. Hiszem, hogy az Úr továbbra is felhasználja majd ezt az alázatos eszközt a lelkek javára. Bár az idők bizonytalanok, én bizalommal tekintek előre, mert tudom: a Szent Szűz oltalma alatt állunk. Ez az Ő műve, mi csak a végrehajtói vagyunk.
Isten éltessen, Erdélyi Mária Rádió!
