Krisztusban drága jó testvéreim!
Ma Jézus bevonul Jeruzsálembe. Az emberek örvendeznek, ujjonganak, reménykednek. Ez a történet nagyon is rólunk szól. Mert nemcsak arról van szó, hogy Jézus egyszer bevonult egy városba, Jeruzsálembe, hanem arról, hogy ma is be akar vonulni a mi életünkbe. Ahhoz, hogy megértsük ezt az evangéliumot, először meg kell értenünk a helyszínt. Jeruzsálem nem csak egy város, egy zsidó ember számára nem egyszerűen lakóhely, hanem szent tér: itt van a templom, itt mutatják be az áldozatokat, itt találkozik az ember Istennel és most ide érkezik Jézus. Jézus nem akármikor érkezik. Ez az időszak a Pászka ünnepe és Izrael egyik legnagyobb ünnepe. Mire emlékeznek? Az egyiptomi szabadulásra. Arra emlékeznek, amikor a rabszolgaságból szabadság lett, amikor Isten közbelépett és megszabadította népét. Mi történik ilyenkor? Jeruzsálem megtelik zarándokokkal, több tízezer ember érkezik. A város ilyenkor zsúfolt, feszültséggel teli, reménnyel teli és mindenki vár valamire. Ebben az időben a zsidó nép római uralom alatt él. Mit jelentet ez? Azt, hogy nincs valódi szabadság, idegen hatalom irányít, idegen katonák vannak jelen és a nép elnyomásban él. És az emberek ilyen körülmények között vágynak valamire, vágynak egy szabadítóra, egy Messiásra, aki felszabadítja őket az elnyomás alól, visszaadja a haza dicsőséget és helyreállítja Izraelt dicsőségét.
Amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, az emberek nem „csak örülnek”, hanem reménykednek, politikai változást várnak, egy királyt látnak benne, de nem azt a királyt, aki Jézus valójában. Az emberek várnak egy Messiást, de egy harcost várnak, egy forradalmárt várnak, egy politikai vezetőt várnak és Jézus szelíden, alázatosan és szeretettel jön. És itt kezdődik a feszültség: az emberi elvárás és Isten valósága találkozik. És ez a találkozás nem mindig örömteli.
Szeretteim, ez nem csak 2000 évvel ezelőtt történt. Ez ma is így van. Mi is várunk Istentől dolgokat, hogy oldja meg a problémáinkat, vegye el a szenvedést, adjon sikert, igazolja az igazunkat és amikor nem ezt teszi akkor csalódunk. Nem az a kérdés, hogy „Miért nem segít Isten?”, hanem nem lehet, hogy rosszul várjuk őt? Képzeljük el a jelenetet, hogy Jézus közeledik Jeruzsálemhez., a tanítványok vele vannak. Az emberek hallottak róla, hogy csodákat tett, betegeket gyógyított, Lázárt feltámasztotta. Tehát a híre megelőzi őt és most minden szem rá szegeződik.
A város várakozik, izgatott, bizonytalan. A vezetők félnek, figyelnek, gyanakodnak. A tömeg lelkes, reménykedő. És Jézus lelkülete milyen? Ő tudja, hogy mi fog történni. Jézus úgy megy be a városba, hogy tudja meg fogják ölni, és mégis megy. Mit jelent ez? Nem menekül, nem fordul vissza, nem változtat tervet, hanem szeretetből megy tovább.
Képzeld el testvérem tudod, hogy ha bemész egy helyre, ott elutasítanak, ott megaláznak, ott szenvedni fogsz és mégis bemész. Miért? Mert szeretsz. Isten ma sem távoli, jelen van az életedben, látja a küzdelmeidet és ismeri a fájdalmadat. Ma ezt hallottuk az evangéliumban, hogy Jézus elküldi a tanítványokat: „Menjetek a szemközti faluba, ott találtok egy megkötött szamarat… oldjátok el, és hozzátok ide.” Miért ilyen fontos ez? Jézus gyalog is mehetne hiszen nem messze van a város és mégis ragaszkodik hozzá. Ez a jelenet egy régi próféciát teljesít be. A próféta így szól: „Íme, királyod jön hozzád, szelíden, szamáron ülve.” Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy ez nem véletlen döntés, nem spontán esemény, hanem Isten tervének része. Az Ószövetségben a királyok általában lovon jöttek, harci díszben jelentek meg és hatalmat sugároztak magukból. Jézus nem lovon jön, nincs hadserege, nincs fegyvere, hanem szamáron jön. A szamár a Bibliában nem nevetséges állat. Jelenti a békét, az egyszerűség, a hétköznapiságot és a szelídséget. Ez egy béke királyának a jele. Képzeljük el, hogy egy város vár egy hódítót és helyette érkezik valaki, aki fegyvertelenül, aki egyszerűen és szelíden jön.
Szeretteim, itt egy nagyon fontos igazság jelenik meg: Isten nem úgy jön, ahogy mi várjuk. Mi erőt várunk, látványt várunk, sikert várunk, Ő pedig csendben jön, egyszerűen jön, alázatban jön. Gondoljunk bele, hogy ha ma várnánk a Messiást, mit képzelnénk Róla? Azt, hogy egy befolyásos vezető, a médiában jelen lévő személy, erős, határozott, domináns ember. És ha jönne valaki csak úgy csendesen, alázatosan, mindenkinek csak úgy szolgálva vajon a mai hangzavarban felismernénk? A világ szerint a szelídség gyengeség. De Jézus szerint a szelídség erő. Nem az az erős, aki uralkodik másokon, hanem az, aki uralkodik önmagán és képes szeretni akkor is, amikor fáj. Jézus azért jön szamáron, mert nem akarja ránk erőltetni magát. Ő nem kényszerít, nem uralkodik erőszakkal, hanem Ő meghív. És itt jön a kérdés, hogy mi milyen királyt akarunk? Őszintén: olyat, aki megold mindent? olyat, aki hatalmat ad? olyat, aki mindig igazat ad nekünk? Vagy: olyat, aki megváltoztat minket?
Szeretteim, Jézus ma is így jön: nem kényszerrel, nem erővel, nem zajjal, hanem csendben, szelíden, türelmesen. És mi mit teszünk? Észrevesszük vagy átnézünk rajta? Mert sokszor Isten nem ott van, ahol keressük, hanem ott, ahol nem számítunk rá. Az evangélium azt mondja, hogy az emberek ruháikat az útra terítik, mások ágakat vágnak és közösen kiáltják: „Hozsanna Dávid fiának!” Ez egy ünneplés., ez egy királyfogadás.
Mit jelent a ruha leterítése? A ruha az ember egyik legfontosabb tulajdona volt. Amikor valaki a ruháját az útra teríti az tiszteletet fejez ki, elismeri a másik tekintélyét. Ez egy nagyon erős gesztus. És mit jelentenek az ágak? Az ágak, különösen a pálmaágak a győzelem jelképei, az ünnep jelei, a királyi bevonulások részei. Ez tudatos üzenet a nép részéről: „Te vagy a király!” Az emberek kiáltják: „Hozsanna Dávid fiának!” A „hozsanna” eredetileg ezt jelenti: „Ments meg minket!” „Szabadíts meg!” Ez nem csak dicsőítés, hanem ez egy kérés, ez egy kiáltás., mondhatjuk azt is, hogy ez egy segélykiáltás. És itt jön a kulcskérdés. Mit akarnak valójában? Szabadságot a rómaiaktól, politikai függetlenséget és hatalmi változást. Nem bűntől való szabadulást, nem belső megújulást.
Mi is mondjuk elég sokszor, hogy „Istenem, segíts!”, „Uram, áldj meg!” De mit értünk alatta? Gyakran ezt: oldd meg a problémáimat, add meg, amit akarok, változtasd meg a körülményeimet és közben nem akarunk megváltozni.
A tömeg most egységesnek tűnik. Mindenki ugyanazt kiáltja, mindenki ugyanazt teszi, de ez az egység sokszor felszínes. A tömeg nem mindig az igazság oldalán áll. És ami ma ünnep az holnap elutasítás lehet. Ez a jelenet előrevetít valamit. Ugyanez a tömeg pár nap múlva nem ruhát terít, hanem ítéletet mond, nem „hozsannát” kiált, hanem „feszítsd meg”-et. Mi változott virágvasárnaptól nagypéntekig? Jézus nem változott semmit, de az emberek igen. Szeretteim, most nem a tömegről beszéljünk, hanem rólad: Te miért mondasz „hozsannát”? Mit vársz Jézustól? Mit adnál oda neki? Ha Jézus nem azt adja, amit vársz, akkor is követed Őt? Gondold át, hogy mi van a szívedben most? Elvárás? Csalódás? Hit? Félelem? Jézus nem utasítja el a tömeget. Elfogadja a dicsőítést, de tudja, hogy nem értik még teljesen és mégis megy tovább a kereszt felé. Az evangélium azt mondja: „Az egész város felbolydult, és azt kérdezte: Ki ez?” Ez a kérdés nem maradt ott Jeruzsálemben. Ez ma is ott van a templomban, az utcán, az otthonokban és a szívekben. Ki neked Jézus? Ne siess a válasszal. Sokan válaszolnak így: „Egy jó ember volt.” „Egy nagy tanító.” „Egy próféta.” Pontosan ezt mondja a tömeg is: „Ő a Próféta, Jézus, a galileai Názáretből.”
Testvéreim! Jézus nem csak tanít, gyógyít és csodát tesz, hanem Ő az, aki megbocsátja a bűnöket, aki életet ad és aki uralmat kér az életed felett. Jézussal kapcsolatban nincs „semleges álláspont”. Három lehetőség van: Elutasítod? Félreérted? Elfogadod? Ki Jézus számodra, amikor egyedül vagy? Ki Jézus számodra, amikor döntened kell? Ki Jézus számodra, amikor szenvedsz? Könnyű hinni, amikor minden jól megy, amikor áldás van, amikor siker van, de mi történik, amikor Isten csendben marad? Imádkozol és nincs válasz, kérsz valamit és nem kapod meg, keresed Őt és nem érzed, hogy melletted van, ilyenkor derül ki, hogy ki is Jézus valójában a számodra. Szeretteim, Isten nem tökéletes választ vár, hanem őszintét.
Uram Jézus Krisztus, Te szelíden jössz, nem erővel, nem kényszerrel, hanem szeretettel. Sokszor olyanok voltunk, mint a tömeg: lelkesek, de felszínesek, közeliek, de mégis távoliak. Volt, hogy nem értettünk Téged. Volt, hogy csalódtunk. Volt, hogy bezártuk az ajtót, de most itt vagyunk és azt mondjuk: gyere be az életünkbe, gyere be a szívünkbe, gyere be a döntéseinkbe. Taníts meg hinni, taníts meg bízni, taníts meg követni, nem tökéletesen, de őszintén. Ámen.
