Krisztus, a mi „győztes Királyunk“, az Atya akaratára, az ő üdvösségre vonatkozó tervébe (vö. Mt 26,42) való bizalomteljes ráhagyatkozással harcolt és győzött a maga csatájában. Így járta be a legvégsőkig a párbeszéd útját, nem szavakkal, hanem tettekkel: testté lett, hogy megtaláljon minket, elveszetteket; szolgává lett, hogy megszabadítson minket, szolgákat; hagyta magát megölni a kereszten, hogy megadja nekünk, halandóknak az életet. Az erő, amellyel Krisztus feltámadt, teljességgel erőszakmentes. Hasonlít ahhoz a búzaszemhez, amely a földben [látszólag] elrothadva nő, rést nyit a rögök között, szárba szökken és aranyszínű kalásszá érik. Még inkább hasonlít egy olyan emberi szív erejéhez, amely egy sértés által megsebezve visszautasítja a bosszú ösztönös vágyát, s irgalommal telten imádkozik azért, aki megsértette. Testvéreim, ez az a valódi erő, amely elhozza a békét az emberiségnek, mivel minden szinten tiszteletteljes kapcsolatokat szül: a személyek, a családok, a társadalmi csoportok, a nemzetek között. Nem az egyéni érdeket tartja szem előtt, hanem a közjót; nem akar az előtérbe kerülni, hanem hozzá szeretne járulni ahhoz, hogy a többiekkel együtt tervezzük és valósítsuk meg a közjót. Igen, Krisztus feltámadása az új emberiség kezdete, a belépés az ígéret valódi földjére, ahol igazságosság, szabadság, béke uralkodik, ahol mindannyian testvérként, ugyanannak az Atyának a gyermekeiként ismerik el egymást, aki Szeretet, Élet, Világosság.
Utasítsuk el a háborút eltűrő közömbösséget!
Testvéreim, az Úr feltámadása révén még erőteljesebben szembesít minket szabadságunk drámájával. Az üres sír előtt reménység és csodálat tölthet el minket, mint a tanítványokat, vagy félelem, mint az őröket és a farizeusokat, akik arra kényszerülnek, hogy hazugsághoz és kifogásokhoz folyamodjanak, hogy kelljen elismerniük: valóban feltámadt az, akit elítéltek (ld. Mt 28,11–15)! Engedjük, hogy Krisztus a Húsvét fényében megdöbbentsen minket! Engedjük, hogy irántunk érzett hatalmas szeretete megváltoztassa a szíveinket! Akinek fegyver van a kezében, tegye le! Akinek hatalma van arra, hogy háborúkat robbantson ki, válassza a békét! Nem erővel, hanem párbeszéd által elért békét! Nem a másik fölötti uralom, hanem a vele való találkozás szándékával! Apránként hozzászokunk az erőszakhoz, megadjuk magunkat az erőszaknak és közömbössé válunk. Közömbössé sok ezer ember halálával szemben. Közömbössé a konfliktusok által elhintett gyűlölet és megosztottság következményeivel szemben. Közömbössé az ezek által kiváltott gazdasági és társadalmi következményekkel szemben, amelyeket pedig mindannyian megérzünk. Előttünk áll „a közömbösség“ mind határozottabb „globalizációja“, hogy Ferenc pápa egyik bevett kifejezésével éljünk. Ő egy évvel ezelőtt erről a lodzsáról fordult a világhoz utolsó szavaival, emlékeztetve: «Mennyi halálra irányuló akaratot látunk minden nap a megannyi konfliktusban, amelyek a világ különböző részeit érintik!» (Urbi et Orbi üzenet, 2025. április 20.). Krisztus keresztje mindig a halált övező szenvedésre és fájdalomra, valamint az azáltal kiváltott gyötrelemre emlékeztet. Mindannyian félünk a haláltól, és ezért más irányba fordulunk, jobb szeretünk nem rátekinteni. Nem lehetünk továbbra is közömbösek! És nem adhatjuk meg magunkat a rossznak!
Leó pápa április 11-én, jövő szombaton imavirrasztást tart a békéért a Szent Péter téren
Szent Ágoston tanítja: «Ha félsz a haláltól, szeresd a feltámadást!» (Sermo 124, 4). Szeressük mi is a feltámadást, amely arra emlékeztet, hogy nem a rosszé az utolsó szó, mivel a Feltámadott legyőzte azt. Ő azért kelt át a halálon, hogy nekünk ajándékozza az életet és a békét: «Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja» (Jn 14, 27). A béke, amelyet Jézus ad nekünk, nem korlátozódik arra, hogy elhallgattatja a fegyvereket, hanem megérinti és megváltoztatja mindannyiunk szívét! Térjünk meg Krisztus békéjére! Hallassuk a béke kiáltását, amely a szívből tör elő! Ezért mindenkit arra hívok, hogy egyesüljön velem a békéért ajánlott imavirrasztásban, amelyet itt, a Szent Péter téren fogunk április 11-én ünnepelni. Ezen az ünnepnapon hagyjuk hátra a vetélkedés, az uralom és a hatalom minden szándékát, kérjük az Úrtól, hogy adja meg békéjét a háborúk által megszomorított és gyűlölettől és közömbösségtől megjelölt világnak, amelyek azt az érzést keltik bennünk, hogy tehetetlenek vagyunk a rosszal szemben. Az Úrra bízzuk az összes szívet, amely szenved és a valódi békét várja, amelyet csakis Ő tud megadni. Bízzuk magunkat Őrá és nyissuk meg Előtte a szívünket! Csakis Ő tud újjáalkotni mindent (ld. Jel 21,5)! Boldog Húsvétot!
Köszöntések a világnyelveken
Leó pápa az Urbi et Orbi üzenete után minden hallgatónak szívből jövő jókívánságot küldött néhány nyelven, először a házigazdák olasz nyelvén: Buona Pasqua! Portate a tutti la gioia di Gesù risorto e presente in mezzo a noi. Áldott húsvétot! Vigyétek el mindenkinek a feltámadt és közöttünk jelen lévő Jézus örömét. Majd ugyanezt a jókívánságot megismételte franciául, majd anyanyelvén is: Happy Easter! May you bring the joy of Jesus, who is risen and present in our midst, to all you meet! Ezután a Szentatya német, spanyol, portugál, lengyel, arab és kínai nyelvű jókívánságot mondott, míg végül a római anyaszentegyház ősi nyelvén, latinul köszöntött: Felix sit vobis Domini resurrectionis festivitas! Iesu resuscitati, inter nos adstantis, laetitiam cum omnibus communicate. A húsvétvasárnapi szentmisét XIV. Leó ünnepélyes áldása zárta.
Forrás, fotó: Vatican News
