A lényeg az, hogy Isten mindenkit jónak teremtett és munkára, belső munkára hívott meg.
A mai vasárnap örömhírének jobb megértésében nekem személyesen a ceruza öt erénye segített! Ha sikerül ezt az öt erényt megőrizni magamban, akkor békébe kerülhetek önmagammal és a világgal.
A ceruza első erénye az, hogy nem tud nyomot hagyni, csak akkor, ha egy kéz fogja! Nagy dolgokat vihetek véghez az életben, de sosem szabad elfelednem, hogy van egy Kéz, amely vezeti lépteimet. Isten velem akarja megírni rólam megálmodott történetét! Velem és nem nélkülem! Sokszor akarok Nélküle írni… Pedig, ha hagynám, hogy Ő írjon velem, könnyebben megérteném akaratát, ami nem más, mint az, hogy az Ő életébe akar bekapcsolni mindenkit! Ha az Ő élete van bennem – ezt nevezzük teológiai nyelvezettel megszentelő kegyelemnek! – akkor rendbe kerül az életem. Isten boldognak akar minket. Persze, ez a boldogság nem jelent gondtalanságot, szenvedésmentességet, hiszen az én belső világommal alakítom az engem körülvevő világot olyanná, amilyen!
Így lépünk tovább a ceruza második erényéhez: időnként abba kell hagyni az írást, hogy kihegyezzem a ceruzát. A ceruzának ez szenvedést okoz, de hegyesebbé válik és szebben ír! Vannak olyan fájdalmak, amit el kell viselnem, de erősebbé és jobbá válhatok általuk. Bob Gassnak van ezzel kapcsolatosan egy nagyon szép gondolata: „Ha Isten valamit megtagad tőlünk, vagy valamitől távol tart, az épp olyan isteni vezetés, mint amikor megenged valamit, amikor megnyit számunkra egy utat. Minden bezárt ajtó, minden olyan lehetőség, amit nem kapunk meg, minden olyan hívás, ami nem érkezik, legalább annyira Isten vezetése, mint az, amit megad.”
Vannak érthetetlen szenvedések, amelyeket nem lehet kikerülni. Elmenekülni lehet, de az is szenvedést okoz! A miértek megértésére sokszor nincs pillanatnyi válasz az ember részéről, de Istennek van válasza! A Tőle kinyilatkoztatott, Szentlelke által sugalmazott Írásban Szent Pál apostol ezt írja: „Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? De mindezeken diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8,35-39)
Ha valaki szenvedett Krisztusért, Pál apostol sokat szenvedett. De ha valaki boldog volt Krisztusban, akkor Pál apostol biztos.
Isten időnként engem is kihegyez, hogy szebben írjak és szebb nyomot hagyjak a világban jelenlétemmel!
A jó ceruza harmadik erénye az, hogy mindig hagyja, hogy kiradírozzák azt, amit elrontott. Megérti, hogy ha kijavítok valamit, amit rosszul tettem, az nem szükségszerűen rossz – épp ellenkezőleg: fontos, mert az igazság útján tart meg.
Az isteni irgalmasság vasárnapján jó újra hallani, hogy Jézus békessége az én szívembe is beköszönt, az Ő irgalma áthatol félelmeim ajtaján és igazi, mély örömmel ajándékoz meg. Ennek előfeltétele a megtisztulás! Mondjam ki magamból azt, ami nem odavaló, halljam vissza konkrétan bevallott bűneimet, hogy megtisztuljak és kételyeimre is választ kapjak, ahogy az Tamás apostollal is történt.
A Szentlélek bátorít, hogy ne féljek megvallani, bevallani és kimondani azokat a bűnöket is, amelyeket szégyellek kimondani, pedig ott vannak bennem és érzem, hogy nincs ez jól! A benső fontossága, hogy ne csak külsőleg – látszat szerint éljek!
A ceruza negyedik erénye az, hogy nem annyira a fája vagy a külső formája a lényeg, hanem a grafit, ami benne van. Ezért kell mindig törődni azzal, ami a bensőmben történik. Foglalkoznom kell a lelkemmel is, egyénileg is – közösségben is. Ha csak egyénileg foglalkozom, akkor elvagyok magammal és nem veszem észre, hogy a külső fa fokozatosan benövi és elnyeli a ceruza hegyét. Vagyis a külsőségek eltakarják a belsőt és így a lényeget. A lényeg az, hogy Isten mindenkit jónak teremtett és munkára, belső munkára hívott meg. Tamásban is ez volt a szép, hogy ezt a belső munkát megharcolta – de a többi apostolban is hasonlóképpen.
Végül a ceruza ötödik erénye az, hogy mindig nyomot hagy maga után. Az életben mindenki valamilyen nyomot hagy, ezért fontos ennek tudatában cselekedni. Ha jót írok, jó hatással lesz másra, de ha szennyeset, akkor másban is azt terjesztem.
A ceruza elfogy, de csak akkor, ha él, ha az Író-Isten igazi munkatársa vagyok és az Ő történetét írom meg életemben és életemmel.
Segítek Neki?
Forrás, fotó: Vatican News
