A Szent Péter téren tartott szerdai általános kihallgatás keretében a Szentatya – elődjei szokásához hasonlóan – összefoglalta és kiértékelte a múlt hét csütörtökén véget ért tizenegynapos afrikai apostoli látogatását. Köszönetet mondott a négy országban tapasztalt szívélyes fogadtatásért és hálát adott az Istennek, hogy elmélyíthette a barátságot és bizalmat a népek és felekezetek közt, és hogy a kiengesztelődésre hívhatta a szembenálló feleket.
A Szentatya pápasága kezdete óta gondolt egy afrikai útra és hálát adott az Úrnak, aki megengedte neki, hogy pásztorként találkozhasson Isten népével Afrikában és bátoríthassa őket, hogy a béke üzeneteként éljék meg azt egy olyan történelmi pillanatban, amelyet háborúk és a nemzetközi jog súlyos és gyakori megsértése jellemez – kezdte katekézisét a pápa. A Gondviselés akarta, hogy az első állomása Algéria legyen, ahol egykor Szent Ágoston élt, ezért az utazással „egyrészt lelki identitásom gyökereiből indultam ki, másrészt pedig nagyon fontos hidakat építettem és erősítettem meg a világ és a mai Egyház számára: hidat az egyházatyák nagyon termékeny korszakához és hidat az iszlám világhoz, majd az afrikai kontinenshez” – szólt útja kezdetéről.
Algériában Leó pápa Szent Ágoston iskolájában járt
Algériában a pápa szívélyes fogadtatásban részesült, ahol megtapasztalta és megmutatta a világnak, hogy lehetséges testvérként együtt élni, ha ugyanazon irgalmas Atya gyermekeinek ismerik el egymást. Egyúttal kedvező alkalmat kapott arra, hogy Szent Ágoston iskolájába járjon, és az élettapasztalata, írásai és lelkisége segítségével tanuljon mestere Isten- és igazság-kereséséből, hiszen ez a tanúságtétel ma fontosabb, mint valaha a keresztények és minden ember számára.
Afrika három másik országa, melyeket meglátogatott, többségében keresztény, így ott belemerült a hit ünneplése és a meleg fogadtatás légkörébe. Elődjeihez hasonlóan ő is átélte, amit Jézus tapasztalt Galileában, mikor látta az igazságra szomjas és éhes sokaságot, majd hitüket felismerve elmondhatta: „Ti vagytok a föld sója és a világ világossága” (vö. Mt 5,1-16).
Kamerun „miniatűr Afrika”, örömökkel és kihívásokkal együtt
A Kamerunban tett látogatása megerősítette a pápát a hivatásában, hogy a megbékélés és a béke ügyét szolgálja, mert sajnos ezt az országot is feszültség és erőszak jellemzi. A Szentatya örömmel utazott az angol nyelvterületen fekvő Bamendába, ahol mindenkit arra biztatott, hogy működjenek együtt a békéért. Kamerunt „miniatűr Afrikának” hívják, utalva természetének és erőforrásainak változatosságára és gazdagságára, de a kifejezés úgy is érthető, hogy az egész kontinens nagy szükségletei Kamerunban találhatók: a javak igazságos elosztásának szüksége; a fiatalok felkarolásának szüksége, a helyi korrupció leküzdésének szükségessége; az átfogó és fenntartható fejlődés előmozdításának szükségessége, a neokolonializmus különböző formáinak ellensúlyozása előrelátó nemzetközi együttműködéssel. Köszönet mond a kameruni egyháznak és az egész népnek, akik szeretettel fogadták, és a pápa imádkozik, hogy a látogatása során megnyilvánult egység szelleme továbbra is életben maradjon.
A kameruni egyház feladata az evangélium, az emberi fejlődés, a kiengesztelődés és a béke szolgálata
Utazás harmadik állomása Angola volt, melynek évszázados keresztény hagyománya van, és amely a portugál gyarmatosításhoz kapcsolódik. Sok afrikai országhoz hasonlóan, a függetlenség elnyerése után Angola is viharos időszakon ment keresztül. A történelemnek ebben az olvasztótégelyében Isten vezette és megtisztította az Egyházat, midőn mindinkább az evangélium, az emberi fejlődés, a megbékélés és a béke szolgálatába állította. Szabad Egyház egy szabad népnek! Ezt érezte Leó pápa a Mamã Muxima, „a Szív Anyja Mária-kegyhelyen, meghallva az angolai nép szívdobogását. A pápa örömmel emlékezik a számos férfi és női szerzetesre, a hitoktatókra, az idős emberekre és azokra a nőkre és férfiakra, akik a feltámadt Urat dicsérő énekre ritmusosan táncoltak, egy olyan remény jeleként, mely ellenáll az ideológiák okozta csalódásoknak és a hatalmasok csalfa ígéreteinek. Ez a remény konkrét elkötelezettséget igényel, és az Egyháznak felelőssége van, hogy tanúságtétel és Isten Igéjének bátor hirdetése révén elismerje mindenki jogait, és előmozdítsa azok tényleges tiszteletben tartását.
„Nem felejtem el, mi történt a batai börtönben, Egyenlítői-Guineában”
A látogatás utolsó állomása Egyenlítői-Guinea volt, mely ország a hagyománya bölcsességével és Krisztus világosságával átvészelte történelmének viszontagságait. „Nem felejtem el, mi történt a batai börtönben, Egyenlítői-Guineában” – emlékezett személyes hangon a pápa: a fogvatartottak teli torokból hálaéneket énekeltek Istennek és a pápának, imádkozva „bűneik bocsánatáért és szabadságukért”. „Soha nem láttam még ehhez hasonlót. Ahogy ott a szakadó esőben velem együtt imádkozták el a Miatyánkot, ez Isten országának igazi jele!” És a Bata stadionban a fiatalokkal való nagyszerű találkozás szakadó esőben kezdődött. Ez az ünneplés a másnapi szentmisében jutott csúcspontjára, amely méltóképpen megkoronázta az Egyenlítői-Guineai látogatást és az egész afrikai apostoli utat. A pápa látogatása az afrikai népeknek lehetőséget kínál arra, hogy hallassák a hangjukat, hogy kifejezzék örömüket, mint Isten népe és egy jobb jövőbe vetett reményüket. „Örülök, hogy megadhattam nekik ezt a lehetőséget, és egyúttal hálát adok az Úrnak azért, amit ők adtak nekem, felbecsülhetetlen kincset a szívemnek és a szolgálatomnak” – zárta katekézisét Leó pápa.
Forrás, fotó: Vatican News
