E havi tematikus napunk mottója: Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” (Lk 22,19)
Jézus az utolsó vacsora csendjében önmagát adja. Tudja, hogy közeledik a kereszt, mégis a szeretet ajándékát hagyja ránk. Valahányszor szentmisén veszünk részt, nem egy régi történetre emlékezünk csupán. Ma is nekünk mondja: „Érted adom magam.” Ahogyan a kenyér megtörik, hogy életet adjon, úgy válhat a mi szeretetünk is áldássá mások számára. Ma álljunk meg egy pillanatra, és kérdezzük meg magunktól: tudok-e én is ajándékká válni mások számára? Tudok-e időt, figyelmet, megbocsátást adni? Kérjük az Urat, hogy az Eucharisztiából merítsünk erőt a szeretet életéhez. Legyen ez a mondat egész napunk vezérfonala!
Ezekről a gondolatokról hallhatnak elmélkedéseket a mai nap folyamán, tartsanak velünk!
