A település a történelmi Máramaros vármegye szívében, a Máramarosi-medence sajátos mikroklímájú területén helyezkedik el, a Gutin-hegység északi lábánál elterülő fennsíkon. Földrajzi pozícióját a Mára és a Kaszó folyók vízválasztója jelöli ki, Máramarosszigettől, a régió történelmi központjától mintegy 18 kilométerre dél-délkeleti irányban. A hegyek közelsége miatt a település klímája kellemes, a táj pedig turisztikai szempontból vonzó. A települést 1360-ban említik először írott formában, már ekkor is fontos sóbányászati központ volt a Máramarosi- medencében és a település fő megélhetési forrása volt. A település neve a következő képpen alakult, vagyis „akna” az bányát plusz a „Sugatag” pedig a közeli Sugatag-patak nevét jelenti, így lett Aknasugatag. A helység fő vonzóereje a sós tavak, a gyógyfürdők, valamint a Gutin -hegység közelsége, ezért a látogatók egyik kedvelt pihenőhelye. Kevés hely van Erdélyben, ahol a sóbányászat múltja ilyen látványosan megmaradt a tájban, de itt a település több mind egy évszázada fürdőhely. A sóbányák nemcsak gazdasági központok voltak, hanem találkozási pontok is, különböző vidékekről érkező munkások, mesterek és családok hozták magukkal saját vallási hagyományaikat és így ez a sokszínűség formálta a település egyházi életét. A térség többnemzetiségű volt ,de azért békésen megfért egymás mellett a görögkatolikus, az ortodox, reformátusok, zsidók és római katolikus magyarok, szlovákok, németek és ruszinok. Aknasugatag római katolikus közössége kicsi, de élő és mélyen gyökerező. A vallás itt nem csupán vasárnapi kötelesség, hanem életforma, amely összeköti a múltat a jelennel, a családokat egymással, és a települést a tágabb magyar és keresztény hagyományokkal. Az Aknasugatagi római katolikus lakosság lelki gondozását a máramarosszigeti piaristák végezték. 1790-ben alakult meg a helyi lelkészség, a plébániát 1794-ben alapították. A településen élő katolikusok számára 1796-ban épült meg az első templom, amely szerény mérete ellenére fontos lelki központtá vált. A plébániatemplom a Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére lett felszentelve. A közösség létszámának a folyamatos növekedésével a 19. században már szükségessé vált egy nagyobb templom, és a század második felében fel is építették 1834 és 1836 között a római katolikus templomot. A munkálatok a kor építészeti stílusát tükrözik: egyszerű, neogótikus- klasszicizáló vonalak arányos homlokzat, egyetlen torony, amely messziről is jelzi a katolikus jelenlétet a Máramarosi-medencében. A Máramarosi főesperesi kerületben abban az időben több hasonló templom épült a bányászok és családjaik adományaiból. Az új templomot 1836. augusztus 28-án szentelte fel a Máramarosszigeti főesperes. A templom belső berendezése a 19. század közepének ízlését tükrözi.
A templom belső részletes leírása: a főoltára , Szent Péter és Szent Pál apostolokat ábrázolja. Általában az apostolokat a keresztény művészetben mindig jellegzetes attribútomokkal ábrázolják, így Szent Péter apostolt kulccsal a kezében, hiszen az Egyház kulcsainak őrzője és Szent Pál apostolt karddal a „Lélek kardja”, valamint a vértanúságának a jelképeként jelenítik meg. A tabernákulum felett az Eucharisztikus szimbólum található. A főoltár a templom legértékesebb műtárgya, eredeti 1830-as évekbeli alkotás. A templomban két mellékoltár kapott helyet, az egyik a Szűz Mária, a másik Jézus Szíve oltárok. A mellékoltárok a kor erdélyi és máramarosi templomainak jellegzetes oltár típusai, eredetileg fából készültek . A templom belsejiben négy szobor kapott helyet, a szentélyben baloldalon a Szenvedő Jézus a Szűzanya ölében és Szent Antal a kis Jézussal valamint a jobb oldalon Szent József a gyermek Jézussal és a Szent Teréz szobor foglalnak helyet. A templom tornyában három harang található: a nagyharang Szent Péter és Pál, a középharang Szűz Mária tiszteletére van öntve, valamint a kisharang, ez a halott harang, temetési és gyászjelzésekhez szólaltatják meg. Az orgona a karzaton helyezkedik el , egy egyszerű, de szép fa orgonaszekrényben, ezt 1896-ban készítették. Az orgonája 1 manuálos, kis méretű, 13 regiszteres és mechanikus a templom méretéhez és akusztikájához kiválóan illeszkedik. A hangszer máig a liturgia fontos része. A templom az elmúlt közel két évszázad során többször esett át kisebb-nagyobb javításokon, de eredeti arculatát mindmáig megőrizte. A templom ma is a helyi közösség lelki és kulturális életének központja, őrzi a múlt értékeit és szolgálja a jelen hitét. A hívek különösen nagy szeretettel fordulnak a Szűzanya felé és a rózsafűzér által kérik oltalmát a családokra, a betegekre ,a fiatalokra és az egész közösségért. A katolikus temetőben a Szent Kereszt tiszteletére felszentelt kápolna található amit 1835-ben építettek, de a településen még vannak a Szent Anna, Szűz Mária és Nepomuki Szent János tiszteletére felszentelt kápolnák.
Az aknasugatagi Szent Péter és Szent Pál plébánia a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, Máramarosi Főesperesség, Máramarosszigeti Esperesi kerülethez tartozik. A templom búcsúját Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepén, június 29-én tartják. A hívek lelkiegységének kifejezésére tartanak örökös szentségimádási napot június második vasárnapján . Az aknasugatagi plébánia oldalagosan látja el a hosszúmezői Szűz Mária Mennybevétele plébániát, amelyet 1928-ban alapítottak és 1908-1911 között templomot építettek.
Összeállította: Gábor Anna
Fotó: Szűcs Tímea
