Az egyház ebben a világban él és küldetése, hogy részt vegyen a földi város építésében. Ehhez mindenekelőtt hitelességre van szüksége, ugyanakkor a közreműködés során soha nem mondhat le alapvető missziójáról a hit és a szeretet tanúságtétele révén, mellyel Isten Országát építi, miközben az igazságosság, a béke és a testvériség iránti elkötelezettség jegyében mindenki javát szolgálja – tanította katekézisében XIV. Leó pápa a Szent Péter téren tartott szerdai általános kihallgatás során.
A Gaudium et Spes kezdetű zsinati konstitúció első részének negyedik fejezete az Egyháznak a mai világban betöltött küldetését értelmezi. A Zsinat először is arra emlékeztet minket, hogy az Egyház nem a világ „felett” vagy „mellett” áll, hanem inkább bele van abba oltva. „Mundus reconciliatus Ecclesia” – írta Szent Ágoston: az Istennel kiengesztelődött világ az Egyház, zarándokok vagyunk a földön, és osztozunk e világ törékenységében és szépségében (vö. GS, 40) – kezdte katekézisét a Szentatya.
Az Egyház a világban lakozik Isten megtestesülésének jeleként
Ahogyan Isten Fia megtestesült, hogy életet adjon a világnak, és kibékítse azt az Atyával, úgy az Egyház is a világban lakozik Isten megtestesülésének jeleként, hogy kinyilvánítsa tervét, miszerint mindnyájunkat gyermekeivé tesz egy nagy emberi családban. Ezért az Egyház a történelemben jár a népek és kultúrák között, és ennek alátámasztására Leó pápa saját enciklikájából idézett: „az életnek ez az összefonódása a népekkel egyre inkább megérteti vele, hogy küldetésének történelmi jelentősége van, és felelősséget von maga után a társadalmi kapcsolatok szövődéséért”. A zsinat szerint az Egyház elsődleges küldetése, hogy segítsen az embereknek odafigyelni az élet mély kérdéseire: azokra, amelyek eredetünkkel és sorsunkkal, valamint a szeretet és a szenvedés jelentésével kapcsolatosak (vö. GS, 41). A mindenáron való haszonszerzés logikája és az információk manipulálása azzal a kockázattal jár, hogy indokolatlan nyomást gyakorol az emberekre, hogy megfeleljenek az anyagi javak fogyasztásán alapuló életmódnak, noha a szívünk arra van teremtve, hogy felfelé tekintsen.
Az Egyház társadalmi tanítása irányítja a keresztények cselekvését
A zsinati atyák szerint az Egyház küldetése abban áll, hogy járuljon hozzá a földi város építésének a megvalósulásához. Módszerei és céljai azonban elsősorban nem politikai jellegűek, hanem a hit és a szeretet tanúságtételében, valamint az igazságosság, a béke és a testvériség iránti elkötelezettségben állnak. A hívő, miközben az igaz Krisztust imádja, aki meghalt a nem igazakért, nem fogadhatja el az alacsony sorúak és szegények elnyomását, sem azokat az igazságtalan struktúrákat, amelyek a függőség és az igazságtalanság állapotát tartják fenn. Az Egyház társadalmi tanítása irányítja a keresztények cselekvését, akik minden jóakaratú emberrel együttműködnek a közjó előmozdításában. Az Egyháznak tehát „semmi sem állhat jobban a szíve közepén, mint hogy mindenki javát szolgálja és szabadon fejlődjön bármely olyan rendszerben, amely tiszteletben tartja a személy és a család alapvető jogait, és elismeri a közjó követelményeit” (GS, 42).
A világi hívek keresztény lelkülettel és az evangélium szemléletével éltessék a világot
Ahhoz, hogy hatékonyan teljesítse az evangéliumi küldetést, minden megkereszteltnek el kell köteleznie magát a Szentlélek kegyelmével való együttműködésre, hogy hite élő legyen és az következetes viselkedésben nyilvánuljon meg. Ahogyan a zsinati atyák is emlékeztetnek, a megvallott hit és a mindennapi élet közötti szétválasztást „korunk legsúlyosabb tévedései közé kell sorolni” (GS, 43). A dokumentum külön szól a világi hívők küldetéséről, akik keresztségük erejében arra hivatottak, hogy keresztény lelkülettel és az evangélium szemléletével éltessék a világot. Ennek a valóban papi jellegű cselekvésnek az elsődleges helyszínei kétségtelenül a család és a munkahely, de kiterjed az élet minden területére – hangsúlyozta Leó pápa.
Az Egyház célja Isten országának eljövetele és az egész emberiség üdvösségének megvalósítása
Az Egyház mindig figyelemmel kíséri, mi történik és változik a társadalomban. Isten egész népének, de főként a papoknak és a teológusoknak a feladata, hogy megkülönböztessék, mi érdemel figyelmet korunk kultúrájában, mindig Isten Igéje és az Egyház Hagyománya, mint legfőbb megkülönböztető szempont alapján. Ehhez kiegyensúlyozott, a kulturális trendektől mentes gondolkodásmód szükséges, amely képes pozitívan tekinteni a világra, ugyanakkor rendíthetetlenül megőrzi és bemutatja az evangélium üzenetét a maga teljességében. „A kereszténység ugyanis semmiképpen sem tehető vonzóvá tartalmának felhígításával és követelményeinek enyhítésével”. A történelem útját járó Egyház szeme előtt csak egyetlen cél lebeghet, mégpedig Isten országának eljövetele és az egész emberiség üdvösségének megvalósítása” (GS, 45). E cél elérésére mindenekelőtt személyes életszentséggel és testvéri szeretettel törekszik, ahogy Szent VI. Pál pápa írta: „Az életszentség jele nélkül szavunk aligha talál utat a kortárs emberek szívéhez, hanem azt kockáztatja, hogy hiábavaló és terméketlen marad” (Evangelii nuntiandi 76). Legyünk tehát engedelmesek a Szentlélek működése iránt, hogy segítsen nekünk szentségben és szeretetben élni, hogy a világ higgyen és reméljen – zárta szerdai katekézisét Leó pápa.
Forrás, fotó: Vatican News
