Székelyudvarhely Hargita megye második legnépesebb városa, az Udvarhelyi-medence gazdasági és művelődési központja. Székelyföld egyik legjelentősebb történelmi, társadalmi és kulturális központjaként évszázadok óta meghatározó szerepet tölt be a térség életében. Okleveles források tanúsága szerint 1301-ben már állt itt egy vár (castrum), amelyet Báthori István 1492-ben erődített várrá építtetett át. A nagy székely felkelés leverését követően János Zsigmond ennek felhasználásával építtette meg a Székelytámad várat. A vár területén szerzetesi templom és kolostor működött. Szádeczky Lajos szerint ez lehetett Udvarhely első egyháza. Feltételezések szerint a kolostortemplom eredete a tatárjárás előtti időkre nyúlik vissza. A korai időkben Erdélyben a domonkos rend tagjai telepedtek meg először, akik több kolostort alapítottak. Később helyüket fokozatosan a ferencesek vették át. A ferences rend, amelyet Assisi Szent Ferenc 1209-ben alapított, már a 13-14. század fordulóján megjelent Erdélyben. Első kolostorait Besztercén, Nagyszebenben és Szászvárosban alapította. A székelyudvarhelyi kolostor létrejöttét a 18. századi katolikus megújulás segítette elő, amely kedvezett a rendházak visszaszerzésének és újak alapításának. A székelyudvarhelyi ferences rendház alapjait Lakatos István csíkkozmási főesperes teremtette meg, aki 1705-ben a ferencesekre hagyta a város piacterén álló házát és telkét. Az épületet még életében kijavíttatta, és a Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt kápolnává alakíttatta. A rendházat 1709 és 1710 között tovább bővítették: új szerzetesi cellák, egy kisebb kápolna és ebédlő épült. A ferencesek hamar bekapcsolódtak a város oktatási életébe, és jelentős szerepet vállaltak a gyermekek tanításában. A mai templom alapkövét 1730. augusztus 10-én tették le, és 1734-ben már miséket tartottak benne.
A kolostor építése több szakaszban zajlott: a keleti szárny 1742-re, az északi 1752-re, míg a nyugati rész 1754-re készült el. A templom és a rendház azóta is Székelyudvarhely vallási és kulturális életének meghatározó emléke. Az építkezés megkezdése Istvánffi Kristóf udvarhelyi házfőnök nevéhez fűződik. Boros Fortunát feljegyzései szerint a templom 1737-re készült el. A ferencesek a belső díszítés munkálatait II. József uralkodásának kezdetén, az 1780-as évek elején kezdték meg. Ekkor a főoltáron még az a korpuszos kereszt állt, amely ma a templom előcsarnokának második fülkéjében látható, és amelyet fogadalmi keresztként tartanak számon. A munkálatok során a főoltárra került a ma is látható Mária-szobor, felállították a szószéket, kifestették a templom belső terét, valamint befejezték a torony építését. A Barátok templomaként is ismert, kéttornyú műemlék templom 36 méter hosszú, 17 méter széles, belső magassága pedig 14 méter. A templomhajó két oldalán három-három oldalkápolna található, amelyek mellékoltárokkal és értékes oltárképekkel gazdagítják a belső teret. A templom falképeit Herczeg Ferenc készítette. A monumentális főoltár középpontjában a Szűzanyát ábrázoló, csaknem életnagyságú, festett fa szobor áll. Az oszlopközökben Szent István király, Szent Péter apostol, Szent Pál apostol és Szent László király szobrai láthatók, míg az oltár oromzatát a Szentháromság ábrázolása koronázza meg.
A templom belső díszítésének fontos állomásai az 1780-as évekhez kapcsolódnak. Boros Fortunát fordításában a szentély feletti diadalíven az 1780-as évszámmal ellátott latin felirat olvasható, amely a hit erejét és az alázat erényét hirdeti. Egy évvel később, 1781-ben újabb latin felirat került a diadalívre, amely a templom védőszentjeire, Szent Péterre és Szent Pálra utal. Boros Fortunát feljegyzése szerint a főoltár és a szentély festését és aranyozását 1779 és 1782 között, Domokos Kázmér rendfőnöksége és Sánta Mihály házfőnöksége idején Veress Mátyás és felesége, Perger Krisztina készítette. 1908-ban a kolostor északi és déli szárnyát egy emeletes folyosóval kötötték össze. Valószínűleg ekkor falazták be a templom egyes ablakait is, aminek következtében a belső tér sötétebbé vált. A befalazott ablakok helyére ekkor kerülhettek azok a falképek, amelyek Assisi Szent Ferenc életének jeleneteit ábrázolják, köztük a madaraknak prédikáló Szent Ferenc és a gubbiói farkas történetét. A templom belső terének egyik jelentős alkotása a kórus fölött látható festmény, amely Szent Józsefet ábrázolja a gyermek Jézussal. A kép alsó részén a római Szent Péter-bazilika és Bernini híres oszlopsora jelenik meg. Bal oldalt székely zarándokokból álló menet látható zászlóvivőkkel és ferences szerzetesek vezetésével, akik feltehetően a csíksomlyói búcsúra tartanak. A templomhajó két oldalán hat mellékoltár található. A szentély mennyezetét eredetileg a Szűz Mária mennybevételét ábrázoló festmény díszítette. Napjainkban azonban ezen a helyen Szent Mihály arkangyal látható, amint a Sátán ellen vív harcot . A templom és a kolostor átfogó restaurálása 2006 elején vette kezdetét, néhai Kovács Sándor főesperes szolgálata idején, és Anaklét atya valamint Mihály atya idején is folytatódott. A munkálatok során kiépítették a padlófűtést, restaurálták és konzerválták a freskókat, valamint helyreállították a padokat, a főoltárt és a szobrokat. A felújítás részeként a mellékoltárok restaurálását és eredeti állapotuk visszaállítását is célul tűzték ki. A legutóbbi jelentős felújítási munkálatok során 2023-ban a tetőszerkezetet cserélték ki, 2024 augusztusában pedig a templom tornyát újították fel. 2026 júniusában a székelyudvarhelyi ferences templom Assisi Szent Ferenc ereklyéjével gazdagodott, amelyet a Szent Ferenc-oltárban helyeztek el. A rendszerváltást követően a kolostor épületét a mallersdorfi ferences nővérek vették birtokba, míg a ferences közösség az egykori Seraphicum Collegium épületébe költözött. Az intézményben a szerzetesek mellett fiú kollégisták is laknak. A templom melletti épületszárnyban működik a Szent Antalról elnevezett Szeráfi Ferences Kollégium. A ferencesek nemcsak a helyi közösség lelkipásztori ellátásában vállalnak jelentős szerepet, hanem a környező plébániák szolgálatát is rendszeresen segítik.
A székelyudvarhelyi Szent Péter és Szent Pál apostolokról elnevezett ferences templom a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség székelyudvarhelyi főesperesi kerületéhez tartozik. A templom búcsúünnepét minden évben június 29-én tartják, míg az örökös szentségimádás napja október 4. A ferencesek székelyudvarhelyi végleges letelepedése, valamint a pasztorációban, az elemi oktatásban és a középiskolás fiatalok nevelésében végzett munkájuk jelentős mértékben hozzájárult a város vallási és lelki életének fejlődéséhez.
Összeálította: Gábor Anna
