AKNASUGATAG a Máramarosi-medencét átszelő Iza folyó baloldali mellékfolyói, a Mára és Kaszó között, a Gutin-hegység északi oldalán fekszik, a történelmi Máramaros vármegye központja, a koronaváros Máramarosszigettől 18 km-re dél-keletre van, a mostani Máramaros megyében. Aknasugatag neve arra utal, hogy a Falusugataghoz tartozó sóbánya telepből (akna=„sóbánya”) fejlődött önnálló településsé. A sóbánya 1355-ben már szerepel az okiratokban, a XVIII. századig a sókitermelés főleg kűlszíni fejtéssel történt. 1777-ben szlovák és német (cipszer) bányamunkásokat telepítenek a megnyitott új aknákhoz, akik pár generáció alatt elmagyarosodtak. A só kitermelés jelentősen megnőtt, de a beszivárgó víz miatt több akna is víz alá került, beomlottak és sós bányatavak alakultak ki, amelyek napjainkban a település nevezetességei. A só kitermelés az 1950-es években teljesen megszűnt.
A rendkívüli magas sótartalmú vizei által Aknasugatag jelentős gyógyfürdőhellyé vált. Ma községközpont, lakóinak száma kb.1200, magyar lakossága kb. 400 fő, az Iza völgyének egyetlen jelentős magyar népességű települése. Beosztott falvai: Bréb, Falusugatag és Hotinka. A település híres szülötte Wagner Károly (1830 – 1879) erdőmérnök, a magyar erdészeti szaknyelv megteremtője, az első erdőtörvény alkotója (tiszteletére kőemléktáblát avattak fel 2012-ben).
Az aknasugatagi római katolikus lakosság lelki gondozását a máramarosszigeti piaristák végezték, 1790-ben alakult meg a helyi lelkészség, a plébániát 1794-ben alapították. A plébániatemplom 1796-ban épült, Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére lett felszentelve. A XIX. század elején az intenzív bányászattal megnövekszik a lakosság, így a hívek száma is, szükségessé válik egy nagyobb templom, melynek építése 1834 és 1836 között megtörténik. Az új templomot 1836. augusztus 16-án szentelte fel Hám János (1781 – 1857) a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye nagy püspöke, akinek három évtizedes jeles építő működéséért, Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök kezdeményezésére, 2012-ben újra elindították a boldoggá avatási eljárás egyházmegyei szakaszát. A templom belső festése 1858-ban történt, az eltelt évtizedek alatt a plébániatemplomot többször is javították. A katolikus temetőben a Szent Kereszt tiszteletére felszentelt kápolna található(1835-ben épült), de a településen még más kápolnák is vannak, Szent Anna, Szűz Mária és Nepomuki Szent János tiszteletére. Az aknasugatagi Szent Péter és Szent Pál plébánia a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, Máramarosi Főesperesség, Máramarosszigeti Esperesi kerülethez tartozik (főesperes Reszler Mihály a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly plébánián), 2012-től a plébánosa Covaci István Attila ifjúsági helyettes lelkész. A templom búcsúnapja június 29., 2013-tól az aknasugatagi plébánia látja el oldalagosan, a hosszúmezői Szűz Mária Menybevétele plébániát. Hosszúmező Tisza folyó parti egykori koronaváros, most község, Máramarossziget várostól 12 km-re észak-nyugatra található, plébániáját 1928-ban alapították, temploma 1908-1911 között épült. Hozzá tartozik mint filia, Kövesláz falu (1901-ig Ferencvölgye a neve) Máramaros megye északnyugati szögletében fekszik, az 1800-as évek közepétől 1990-ig volt itt üveggyártás. Kb. 180 a római katolikus hívek száma, Rózsafűzér Királynője titulusú a kápolnája, azonban a híveket az Ugocsai Esperesi kerülethez tartozó Lajosvölgyhutai Nepomuki Szent János plébánia látja el.
A falu községközpontja (még Kistécső falu is) a Tisza bal partján lévő Pálosremete, nevét az 1363-ban I. (Nagy) Lajos (1326 – 1382) magyar király által alapított pálos kolostorról kapta, amely 1554-ben megszűnt a protestantizmus miatt.
A szatmári egyházmegye 2006-ban megjelent jubileumi sematizmusából vett információk alapján, összeállította: Szebeni Lajos.
Leave a Comment