Kereszthordozás

Mindennapi keresztjeink hordozásához a gyakori szentmisékből és szentáldozásból kapjuk az erőt. Márton Áron az első és az utolsó körlevelében azt írja: „a templomon kívül az életben is testvérek maradjunk, egymás sorsa iránt érdeklődjünk, és egymás terhét kölcsönös megértésben hordozzuk.”

Gyerekkorom óta felnézek azokra az idősekre, akik nem csupán néma szemlélőkként vesznek részt a liturgiában, hanem aktívan be is kapcsolódnak. Egy alkalommal megkérdeztem a templomban ülő nénit, hogy mit jelent ez neki. Ő ennyit mondott: “a kereszthordozásomban segít.” Nagyon megérintett ott és akkor a rövid, de mindent kifejező válasz. Azóta úgy érzem, én is másképp viszem a keresztem. Érzem és értem a súlyát. De egy kicsit azt is, hogy mit élnek meg az idősek. Nem lehet könnyű nap, mint nap szembesülni azzal, hogy öregségükre egyedül maradtak, nem keresik a társaságukat, nincs akivel nevessenek és emlékezzenek a régi szép időkre. A betegség elfogadása, a látás gyengülése s az erő fogyatkozásának megtapasztalása sem lehet egy egyszerű történet része. Sokkal több ez ennél. Mi fiatalok sokat panaszkodunk arra, hogy milyen nehéz nekünk. Pedig nem igaz. Csak mindig borúsabbnak látjuk az eget annál, mint amilyen valójában. Nem akarunk szenvedni, megtorpanni, erőtlennek látszani. De a szenvedést nem kerülhetjük ki. Tudatos és értékteremtő vállalásra késztet. Segít ráérezni az élet igazi alapjára és fontossági sorrendjére. Megtanít arra, hogy mit jelent örömmel megélni a mindennapokat és méltóságteljesen vinni a keresztet a Golgotára. Mélységesen hiszek abban, hogy nagypéntekek nélkül nincsenek igazi húsvétok, mint ahogy keresés és átélés nélkül sem lehet megérteni a kereszthordozás igazi lényegét.

Én azt kívánom a kedves olvasóknak, hogy soha ne veszítsék el a reményt. A szenvedések idején sem. Amikor megpróbáló nagypéntekek, nem kívánt napok és kibírhatatlannak tűnő események nehezítik meg a mindennapi életet, Jézus példája legyen segítségükre. Nincs olyan élethelyzet, amiről ő ne tudna és olyan sem, amire nincs megoldás és továbblépésre ösztönző erő. A kereszt tanít, formál és gyógyít. Új erőt és perspektívát ad. Minden életszakaszban és történésben. Szívből remélem, hogy időskorú olvasóim között többen vannak olyanok, akik a Jóisten irgalmába bíznak és nem csavarodnak be a szenvedések béklyójába. Nem lehet olyan sötét az ég, hogy ne süssön ki a nap. Mindig lesz egy kéz, mely felemel, bátorít és erőt ad a mindennapi kereszthordozásban is. Nem veszhetünk el és nem adhatjuk fel. Amíg van bennünk szeretet, empátia és segítőkészség, addig egymás terhét kölcsönös szeretetben tudjuk és kell hordoznunk.

Ferencz Emese

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment