Szent Polikárp

Polikárp a kis-ázsiai Szmirna keresztény püspöke volt a II. században. Szent János apostol tanítványa, a keleti Egyház kiemelkedő egyénisége volt. Emléknapját február 23-án ünneplik a mind a nyugati keresztények, mind a bizánciak és a koptok. Segítségét fülbántalmak esetén szokták kérni.

Életéről Szent Ireneus püspök és Tertulliánus írtak. Polikárp 69 előtt született. Ifjú korában Efezusban hallgatója és tanítványa volt János apostolnak és más apostoloknak, így Ismeusnak is; tanításukat szóban és írásban hamisítatlanul adta tovább. A II. század derekán Kisázsia egyik legjelentősebb egyházi személyisége volt, hivatalát több mint ötven évig töltötte be. Az apostolok tanítványa – írta róla Origenész. Sok olyan személlyel volt közvetlen kapcsolatban, akik még látták az Urat, és az apostolok választották ki Szmirna városa püspökének. Ireneus tanúsága szerint az apostoli püspök igehirdetése teljesen egybehangzott azzal, amit Jézus szemtanúitól és tanítványaitól hallott. Az őskeresztény hagyomány egyik jelentős megalapozója volt. A keresztény ókor több levelét ismerte, az utókorra csak a filippiekhez írt levele maradt fenn.

A filippi egyházközség tagjai hittani eligazítást kértek Polikárptól, és azt, hogy küldje meg nekik Ignác leveleit. Levelében fölszólította a filippieket, hogy vállalják „a kereszt vértanúságát”. Itt esik szó először a keresztény irodalomban a “vértanúságról”, méghozzá egy püspök szájából, aki maga is a Megfeszített vértanúja lett. Szent Ignác leveleiből tudhatjuk, hogy a szmirnai püspököt sokan támadták saját egyházközségében is. Súlyos problémái adódtak egy csoporttal, akik nem értettek egyet azzal, hogy az egyházi élet egyre inkább a püspök körül kristályosodott ki. Polikárp egész életén át fáradozott azon, hogy megtérítse ezeket a szakadárokat, és mindent megtett, hogy egyházközségét külsőleg és belsőleg egységesítse. A zűrzavaros viszonyok között is szakadatlan türelmével és szeretetével kiérdemelte az igaz hívők egyre növekvő ragaszkodását és tiszteletét. Ahol azonban szükséges volt, példás energiával és határozottsággal lépett föl.

A II. század közepe táján Rómába utazott, hogy Anicét pápával a keresztény gyakorlat kérdéseiről, a húsvét ünneplésének időpontjáról tárgyaljon.A hazatérése után, 86 éves korában a pogányok bevádolták a prokonzulnál mint „Ázsia tanítómesterét”, és halálát követelték. A fellobbant üldözések elől hívei kérésére egy majorban rejtőzött el; ám egy ember kínvallatása során kitudódott rejtekhelye, és elfogták. Polikárpot a zsúfolt cirkuszban vonták felelősségre keresztény hitvallása miatt. A jelenlevő prokonzul rá akarta venni az ősz püspököt, hogy tagadja meg Krisztust, ám ő tanúságot tett hitéről.A Szmirnai egyház levele című irat szerint 155. február 23-án halt vértanúhalált szülővárosának cirkuszában.

Kép és forrás: http://magyarkurir.hu

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment