A hét plébániája: GYERGYÓTEKERŐPATAK

Gyergyótekerőpatak Hargita megyében azoknak az erdélyi székely falvaknak egyike, amely születése óta, történelmünk nehéz viharaiban is keményen, kitartó munkával küzdött a megmaradásért. Éghajlata hideg, zord, az ország egyik leghidegebb települése. Bensőséges, meleg hangulat jellemzi a falut. Híres az itt élő emberek rendkívüli meleg, nyitott és befogadó lelkülete. Tekerőpatak a kies és festői gyergyói völgyben található település, a gyergyói medence délkeleti részén, 3 km-re Gyergyótól, a Visszafolyó patak mentén terül el, dombos helyen, 800 m tengerszint feletti magasságban. Orbán Balázs leírása alapján: „a falu a Visszafolyó patak mellett fekszik, mely csermelynek tekervényes folyásától vette a nevét.” Útjában a Magas-Bükk patakkal találkozik a gyergyoszentmiklósi határban, s indul a falu felé, hogy vizet biztosítson az élethez. Egy budapesti országos levéltári adat Gyergyótekerőpatakot már Mátyás király idejéből említi, a Szent István király védnöksége alá helyezett, gótikus fakápolnával, melyet 1526-ban a törökök pusztítottak el. 1567-ben Tekerespatak, 1569-ben Tekerőpatak és 1905-ben Gyergyótekerőpatakként említik.

A Szent István tiszteletére emelt kápolna megsemmisítése után a hívek Gyergyószentmiklósra jártak templomba, ahol részükre külön helyet biztosítottak. 1724-ben önálló plébánia lett, de egy ideig még Kilyénfalvával együtt közös papjuk volt. Szepesi püspök Visitation dekrétuma szerint a templom építése 1724-ben kezdődik és 1734-re készült el a Gáborffy család támogatásával, melyet Keresztelő Szent János tiszteletére szenteltek fel. Az 1801 évi nagy tűzvész után a templom falainak megtartásával újjáépítették a szent hajlékot, ekkor kapta a mai formáját. A plébánialakást ugyancsak 1734-ben építették. A templom főbejárata, a déli bejárata és a sekrestyéje is korábbi eredetre utalnak. Az ajtók szemöldök kövei is arról tanúskodnak, hogy a templom helyén létezett egy korábban épült templom. A korabeli építkezési gyakorlat az volt, hogy a régi, de ép, jó, használható elemeket beépítették az új templomba. Mind ezt megerősíti a templom homlokzatának főbejárat feletti, korabeli gótikus ablaka és még egy régi emlék a keresztelőkút. A berendezés legértékesebb darabjai a három oltár, a főoltár és a két mellékoltár, a szószék a kép betétekkel, a falfreskók, a sekrestye ajtajának kőkeresztje. A templom legnagyobb értéke a szószék, amelynek egyik képe egy magvető székelyt ábrázol. Jézus megkeresztelkedését ábrázoló főoltár felső részén a medálon látható Mária eljegyzése Józseffel ami egyedülálló a gyulafehérvári egyházmegye templomi ábrázolásban. A mellékoltárok képei, Szent István királyt és a Szűzanyát, mint a Világ Királynőjét ábrázolják. Egy Veress nevű székely képzőművész alkotásai, aki még több csíki és Gyergyó-i templomot ékesített munkáival. A keresztkútnál Szent Joachim és Anna képe látható. A boltíven Jézus Krisztus az Olajfák hegyén és a tizenkét apostol, a mennyezeten a négy evangélista: Máté, Márk, Lukács, János, – továbbá Szent Cecilia és Szent Dávid képe látható. A torony a templommal egy évben épült, felújították 1838-ban, majd 1876-ban felülről a nagy ablakokig lebontották és újraépítették. A szószék Vákár Lukács plébános ideje alatt készült 1842-ben. A falfreskók a két világháború között készültek, Herceg Ferenc festőművész által, de eredeti formájában csak egy maradt meg. A templom értékes darabja volt még a Gáborffy család faragott padja, ami jelenleg a  gyergyószentmiklósi múzeumban tekinthető meg. A templom liturgikus berendezésének átalakítása, Vencel Lajos plébános idején valósult meg, Molnár Márton helybeli asztalos munkája által: a papi szék, ministránsszékek, egyháztanács padok, kereszttartó, húsvéti gyertya tartó. A templom orgonája csuszkás rendszerű, mechanikus orgona, szép hangzású, nyolc változatot tartalmazó falusi orgona. 1867-ben Kolonics István készítette. A nagy harangot Keresztes plébános öntette 1827-ben, a következő felirattal: „Az Úristen nagyobb dicsőségére és Keresztelő Szent János tiszteletére öntette Keresztes János tekerőpataki plébános 1827-ben.” Az 1848-as szabadságharc alkalmával ezt a harangot elvitték ágyúöntésre. 1862-ben a község egy 10 mázsás harangot öntetett, amelyet 1862. november 23-án megszenteltek és 24-én megszólalt az Ave Máriára. Ez a harang megrepedt, Manchen Mihály, segesvári harangöntő újra öntötte. Ez a felírás olvasható rajta: „Szent Isten dicsőségére, Szent Mihály arkangyal tiszteletére, Zonda Vince plébános és Fórika András községi bíró idejében a tekerőpataki hívek áldozat kézségéből újraöntötte Manchen Mihály, Segesvár 1913. évében.” A kicsi harangon lévő felírat pedig a következő: „Hozatta Farkas József 1928. Szent Antal könyörögj érettünk.” A középső harang a legértékesebb, melyet 1772-ben öntöttek Szent János dicséretére. A templom 1907-ben egy Szent Antal szoborral gazdagodott, egy tiroli szobrász készítette, a szobor költségeit pedig Fórika István, Antal István és Molnár Márton gondnokok fedezték. A ravatalozó kápolna pedig 2004-ben épült és november 11-én Tamás József püspök szentelte fel, Szent Józsefnek, a haldoklók védőszentjének a tiszteletére.

A plébániához tartozik még egy kis kápolna, a vaslábi hegyen, – a helyiek a hegyet Kápolna oldala, Kápolna teteje elnevezéssel illetik – amelyet szent Sebestyén, Rókus és Rózália tiszteletére építettek az 1660-as években, szintén a Gáborffy család támogatásával, az 1602-es évi pestisjárvány emlékére és hálából. Ide évente kétszer zarándokolnak el a tekerőpatakiak, Pünkösd másodnapján és Szent Rozália napja, szeptember 4-e előtti vagy utáni vasárnap.

A tekerőpataki Keresztelő Szent János plébánia a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, gyergyói főesperesi kerülethez tartozik. Az egyházi szolgálatot Ft. Antal József plébános végzi és Ambrus Levente kántor tölti be a kántori szolgálatot. A plébánia búcsú ünnepe, Keresztelő Szent János napja: június 24. Örökös szentségimádási nap: augusztus 15.

Összeállította: Gábor Anna

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment