A hét plébániája: KOLOZSVÁR – PIARISTA TEMPLOM

Kolozsvár Erdély fővárosa, történelmi központja, neve közismerten még „Kincses Kolozsvár”. A Kis-Szamos és a Nádas -patak völgyében található, de egyes városnegyedei átnyúlnak a szomszédos patakok völgyében és három oldalról dombok veszik körül. A város több városnegyedből áll, a történelem folyamán kerületei is voltak a városnak, ami a magyar közigazgatás örökségének tudható be. Első írásos adat 1313-ból ismeretes a főesperesi kerületről, amikor már Kolozsvár volt a főesperesség székhelye. Kolozsvár sok látnivalót kínál látogatóinak, közöttük említésre méltóak a keresztény templomai. A főtéren egy gyönyörű gótikus épület és egyben Erdély monumentális épülete: a Szent Mihály-templom. Erdély második legnagyobb alapterületű temploma, amely a város főterén a hajdani Nagypiacon áll. Ugyancsak a város központjában az Egyetem utcában áll a kolozsvári Piarista-templom, Erdély első barokk stílusú épülete. Az eredetileg jezsuiták által emeltetett épületet, a katolicizmus 18-ik századi új térfoglalásának emlékét Erdély egyik legszebb barokk templomának tartják. Miután az 1690-ben kiadott Diploma Leopoldinum megengedte a korábban kiutasított szerzetesrendek visszatelepedését, és I. Lipót császár visszaadta a jezsuiták korábban elvett birtokait, az 1692-es nagyszebeni országgyűlés nekik adta az óvári templom és kolostor épületeit. Mivel ezeket az épületeket hamarosan kinőtték, 1700 körül megvásárolták a Farkas utca és Belső-Torda utca sarkán levő telket, ahol kialakították a hit és az oktatás céljait egyaránt használó épületegyüttesüket.

A templom építését 1718. február 22-én kezdték el az Erdélyi Római Katolikus Státus tanulmányi alapjának telkén, az ünnepélyes alapkőletételt Mártonffy György püspök végezte március 13-án. A templom építőjére vonatkozóan nincsenek biztos adatok, az általánosan elfogadott nézet szerint jezsuita típustervet alkalmaztak. Bágyuj Lajos restaurátor feltételezése ezzel szemben, hogy az építőmester a kassai Tornyosi Tamás lehetett. Bíró József és B. Nagy Margit azonban a városi tanács által Schwalbachból behívott Konrad Hammert tartják a templom építőjének. Az építést az erdélyi katolikus hívek adományokkal támogatták, ezen kívül az erdélyi országgyűlés, a református Wesselényi István főispán hozzászólása alapján szintén megszavazta a templomépítés támogatását. Az első évben elkészült az alépítmény, a hatalmas kriptával. 1721-ben már a tető magasságáig álltak a falak és elkészült a két torony is. 1722-ben befejezték a külső falak vakolását és a helyükre kerültek az ajtók és ablakok is. 1724-ben befejeződött a Szentháromság tiszteletére emelt főoltár építése, illetve a nyolc mellékoltár. A templomot 1724. augusztus 10-én nyitották meg, az ünnepélyes felszentelést Antalfi János püspök végezte 1725. május 13-án. Miután 1773.  július 21-én XIV. Kelemen pápa eltörülte a jezsuita rendet, Mária Terézia a piaristákat, vagyis a Kegyes Tanítórendet hívta be helyükre, ezért az épületet utóbb piarista templom illetve akadémiai templom néven emlegették. A templom orgonáját Maywald Antal készítette 1849-ben, Ruzitska György tervei alapján. 1924-ben a templom restaurálására átfogó gyűjtést rendeztek, megtisztították a megfeketedett oltárképeket, bevezették a villanyvilágítást, kijavították az orgonát és a padokat. 1928-1930 között alakították ki a templom fűtésrendszerét. 1942-1943-ban kijavították a gyóntatószékeket, a szentély stallumait és a sekrestye szekrényeit. 1968-ban Bágyuj Lajos irányításával átfogó restaurálásra került sor. 1948-at követően, amikor a román állam felszámolta a görögkatolikus egyházat, itt tartottak anyanyelvű miséket a templom nélkül maradt román katolikus hívők számára. 2002 óta a templom a Szent Mihály plébánia igazgatása alatt áll. Az egyetemnek a templommal szomszédos központi épületében a kolozsvári egyetemi lelkészség kapott helyet.

Betekintve a templom csodálatos belsejébe,a hajója 42,7 méter hosszú és 25,2 méter széles és a hajóból mindkét oldalra három-három kápolna nyílik. A főbejárat feletti dombormű a Szentháromságot ábrázolja. A mellékkapuk felett a jezsuita rend alapítójának Loyolai Szent Ignánc, illetve Xavéri Szent Ferencnek a szobrai láthatók. A templom főoltárán őrzik a Szűzanya füzesmikolai kegyképét. A képet egy Lukács nevű ortodox pap festette , aki a Nagyiklód községben működött. Egy Kopcsa János nevű hívő vásárolta meg és a mikolai román ortodox templomnak ajándékozta, ahol 1699. február 15-étől 26 napon át könnyezett. A csodás esemény hírére a kegyúr gróf Korniss Zsigmond saját kastélyába vitette, de a tulajdonjog körül vita alakult ki, végül Kollonich Lipót esztergomi érsek a kolozsmonostori templomnak ajándékozta. A vitázóknak egy-egy másolat jutott. 1699 pünkösd előtt nagy ünnepséggel vitték át a kolozsmonostori kápolnában, majd néhány nap múlva a jezsuiták belvárosi templomába. A főoltár felett a következő felírat olvasható (latinul írva): A nagy Istennek , az egynek és háromnak, dicséret,tisztesség és dicsőség.”

A Kolzsvári Szentháromság templom a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a Kolozs-dobokai főesperesi kerülethez tartozik. A kolozsvári Szentháromság és Nagyboldogasszony piarista templomot oldallagosan a Szent Mihály Plébánia látja el. A kántori szolgálatot Geréd István kántor tölti be. Búcsús ünnepét a Szentháromság vasárnapján és Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én tartanak. Örökös szentségimádási nap: június 5.

Összeállította: Gábor Anna

 

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment