Van egy néni, aki a kertjében, szeretetével és gondoskodásával ápolt virágokat árulja a piacon. Régóta már, hogy tőle vásárolok. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de az ő virágai különleges helyet foglalnak el a szívemben. Hetekig csodálom őket, egy-egy nehéz pillanatban felvidítanak. Mindig rám mosolyog, megkérdezi, hogy vagyok. A tegnap délután miközben felé tartottam eszembe jutott, nem is tudok semmit róla. Úgy készültem, beszélgetni fogok vele. Bementem a piacra, kerestem a nénit. Nem találtam. Végül kiderült: beteg. Megszereztem a címét, ellátogattam hozzá. 85 évesen a kertje rendezett, ápolt volt. Mindenfelől a virág illata áradt. Bekopogtam, ajtót nyitott. - Néni, emlékszik rám? - Hogyne, lelkem. Te, hogy találtál ide? - Egy kis madár megsúgta hol lakik. - Ah biztos a Gyuri, a krumpliárus volt. Micsoda meglepetés. Mi járatban? - Néni, én nem tudok a virágai nélkül élni. Üres a vázám. Én nem akarok mástól vásárolni. Mindig ott volt a piacon, ma nem. Aggódtam. - Drága lelkem, nem is ismerjük egymást. - Dehogynem. A virágaiból ismerem én a nénit. Tudom, hogy csupa jóság és szív. Hogy van? - Kicsit megfáztam, de már jobban vagyok. - Annak nagyon örvendek. Van szüksége valamire? Egyedül él? - Igen, egyedül. Jaj lelkem, olyan boldog vagyok. - Én is néni, hogy láttam. Ha szeretné, szívesen eljövök néha. Gyönyörű a kertje. Beszélgethetünk, megihatunk egy kávét. Mit szól? - Hogy mit szólok? A világ legboldogabb nénije leszek, lelkem. - Drága, látja, hogy ismerjük egymást? Szeretem a virágait, a mosolyát, a jókedvét, a kedvességét. - Vigyél virágot, amilyet és amennyit szeretnél. Nehogy üres legyen a vázád, lelkem. Várlak. Gyere még. - Jójó. Ha szüksége van valamire, szóljon. Addig is: a legjobbakat. Isten áldja. - Isten áldjon, lelkem. Jajj milyen boldog vagyok, hogy idejöttél. Megölelgettem, majd eljöttem. Hogy mit tanultam az életről? Addig kell érdeklődni egymásról, míg van kiről érdeklődni. A tegnap, amikor a néni nem volt a piacon, megijedtem. Azt hittem, már nincs életben. Ragaszkodom hozzá, fontos nekem. A virágai a mindennapjaim része. Nélkülük sivár minden. Nem ismerem, keveset tudok róla, mégis az életem egy darabja. Szeressük egymást. Ennyi az egész.
Fotó: liget.ro
